Furcsa játékot űz velem az élet<br>Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek<br>Mintha minden nap új fiók nyílna<br>Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza<br>Felötlik mi voltam, s mivé lettem<br>Hideg a kezem, a szívem, a lelkem<br>Házam ereszén pattog a semmi<br>Jó lenne futni, örökre elmenni<br>Pörög, fel-le lódul bennem egy hinta<br>Kattog az agyam, súgja: palinta<br>Megtört szemem távolba pislog<br>Homlokomon hatalmas billog<br>Tudatom recseg, roszog: rossz kerék<br>Úgy sötétül mint viharos éjen az ég<br>Keresztül- kasul néha felvillan<br>Csetteg-csattog, aztán kisül, elillan<br>Kétségtelen: ez már a vénség jele<br>Másfelé kacsingat a sors kegye<br>Súlytalanná váltam mások szemében<br>Nem búcsúzok, csak meghalok szerényen

Első pillantás – egy lopott varázs,<br>szívem kihagyott egy dobbanást.<br>Mosolyod könnyű szélként ért,<br>s én már tudtam: elvesznék.<br>​<br>A szerelem, mondják, mély víz,<br>hát ugorjunk bele – miért is ne?<br>Ha süllyedünk, hát együtt tesszük,<br>s ha úszunk, hát nevetve.<br>​<br>Ölelésed parttalan óceán,<br>benne ringatózom csendesen.<br>Nem bánom, ha hullám ráz,<br>csak te legyél a végtelen.<br>​<br>És ha egyszer megkérded tőlem,<br>miért szeretlek, miért vagyok veled,<br>csak annyit mondok: mert mit sem érnék nélküled.

Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz, <br>Lassan már a sugárkéve is erősödik… jő tavasz… <br>Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz. <br>* <br>Meleg szellő száll, <br>tavasz érint gyengéden. <br>Szívem mosolyog. <br> <br>Éled a világ, <br>lágy sugár simogatja. <br>Álmodik a föld. <br>** <br>Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit, <br>Szétnézve látom, hogy a felhők nem oszolnak... semmiért semmit… <br>Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit. <br>* <br>Fázós hajnalban, <br>szitál a semmiből is. <br>Felhők makacsok. <br> <br>Hajnali cseppek, <br>futnak az ablakomon. <br>Fény visszaalszik. <br>** <br>Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra, <br>Villámlott is és ez talán a tavasz eleje volt, tegnap virradóra… <br>Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra. <br>* <br>Vihar doboltat, <br>álmok párnáját veri. <br>Ébred a tavasz. <br> <br>Kinti morajlás, <br>villanó álmok között. <br>Megmozdul a fény. <br>** <br>A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el, <br>Két kotorék kutyánk egy házban fáznak, laknak, nem keltek… az isten hidege… <br>A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el. <br>* <br>Sárga fény lobban, <br>a szél leveleket űz. <br>Kutyák szuszognak. <br> <br>Fázik a ház is, <br>üres udvaron remeg. <br>Két szív melege. <br>** <br>Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűrítő ködfátylom, <br>Mintha színesedne a tájkép, mire vágyok, éremélem nem álom… <br>Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűríti ködfátylom. <br>* <br>Álom, vagy valós? <br>Tisztul a szemem előtt, <br>a vágyott tájkép. <br> <br>Színesedik már… <br>halk ködfátyol lebbenő. <br>Hit ígérete. <br>** <br> <br>Vecsés, 2025. április 26. – Siófok, 2025, április 27. Kustra Ferenc József- írtam 3 soros-zárttükrösben. A senrjúk, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája. <br>

Szerelem, <br>Testben érzelem. <br>Féktelen… <br>* <br>Lángol szívem veszettül, <br>szerelemtől megittasodva. <br>Nincs mi megállít! <br>* * <br> <br>Érzések <br>Vajh’ mily’ szabadok? <br>Nyalából? <br>* <br>Érzéseim sasmadár, <br>a magasban szállnak szabadon. <br>Körül fonnálak! <br>* * <br> <br>Szellőcske <br>Hosszan ölelget! <br>Kicsiny szél… <br>* <br>Ölelnélek csendesen, <br>szerelem szele szőné lelked. <br>Szél sem tántorít. <br>* * <br> <br>Érzések <br>Úgy uralkodnak… <br>Viselni. <br>* <br>A szíved dobbanása, <br>az én szívemet is felgyújtja. <br>Ne küzdj ellene! <br>* * <br> <br>Érzések, <br>Csak szabadon jók! <br>Ölelés. <br>* <br>Érzések a legszebbek, <br>ha te vagy az, aki megölel. <br>Nem tudok várni! <br>* * <br> <br>Szerelem <br>Jó, ha átéled! <br>Úgy, süt nap… <br>* <br>A szívem csak téged vár, <br>vágy éget, mint tűző napsugár. <br>Veled lennék már! <br> <br>Vecsés, 2025. február 24. – Siófok, 2025. április 27. Kustra Ferenc József- írtam HIQ csokorban (páratlanok). A senrjonokat (párosok): szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>

Szasz! Én leszek csábítód, Ella, <br>Ne rebegj, nem leszek én béna… <br>Gyere vacsizzunk meg… <br>Jólesett? Desszert meg… <br>Ülj le bátran… már foglak Ella! <br> * <br>Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró! <br>Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó! <br>Vacsorád fenséges, <br>Desszerted veszélyes... <br>Fogni csak az tud, ki hódoló! <br> * <br>Félsz? Egyesítsük lelkeinket, <br>Száj, szájba… ne mozogj, se tetet. <br>Amígy ezt nem lehet… <br>Ölelj, add szemedet. <br>Jó, ha rám tapasztod testedet! <br> * <br>Nem félek, csak érzem szívedet, <br>Szavak nélkül tudom, mit lehet. <br>Ha szemed rám talál, <br>A világom szétmál. <br>És magamhoz húzom testedet. <br> * <br>Befúj a szél az ablakomon, <br>Párnám harapom… haverkodón! <br>Téged kén’ megenni… <br>Húsodat csókolni… <br>Minket fúj a szél ablakomon. <br> * <br>Te vagy, ki elcsavart a szélben, <br>Simogatón, de nem is félszen. <br>Jöjj hadd harapjalak, <br>Karomba zárjalak! <br>Szívem tárva... ott lenni éden! <br> * <br>Felkérlek tangózni az ágyba, <br>Őrületbe űzlek… a vágyba. <br>Közben beszélgetünk… <br>Képek, miket élünk… <br>Egyénileg süllyedünk vágyba! <br> * <br>Táncba hívsz, mily’ csábító szavak! <br>Majd ringunk, mint vízen a csónak. <br>A szóval is ölelsz, <br>Karoddal átölelsz. <br>Őrülté tesznek égő vágyak! <br> * <br>Asztalon volt, megszólalt telód! <br>Szemedben volt, hogy kár… Akarod! <br>Külföldön volt… megjött <br>A férjed, itt… lökött! <br>Lelkünk együtt… tangó! Tagadod? <br> * <br>A telefon tévesen csörgött, <br>A férjem már rég elköltözött. <br>Én nem vagyok ravasz, <br>Most jön egy új tavasz. <br>Nem tagadom, lelkünk összejött! <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta! <br>