Nőies léptekkel jössz felém, <br>Majd, lehetőt ágyban elvenném. <br>Ott farod cicázna, <br>Ez mind’ férfi álma. <br>Mikor jössz erre? Már szeretném… <br>** <br>Ha tested a vágytól remegne, <br>Talán beengedlek szívembe... <br>Akkor csak, ha tudod, <br>Mennyi a te csúcsod. <br>Mert az éj hajnalig peregne... <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 26. – Siófok, 2025. augusztus 31. -Kustra Ferenc József– Gránicz Éva: írtuk erotikus-romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Szép Magyar hazám árnyas dombok ölén,<br>Zselic lankáin szellő rebben szelíden énfelém.<br>Rőt avar suttog hőseink nyomán,<br>Rónán délibáb ég a nyári nap alkonyán!<br><br>A Dunán fátyol ül, a lassú, kék idő,<br>Emlék száll, mint könnycseppben úszó mező.<br>Bércek vállán alszik a Kárpátok dala<br>Turulmadár szárnya alatt, mint védőangyala.<br><br>Piros, fehér, zöld szívünkben lobog,<br>Valahol az égen ránk hajolnak a csillagok.<br>Isten karja átkarol, ha elfogy már az út,<br>Magyar Hazánk Nemzet, s bennünk él a múlt.<br><br>Hadak útján, künn a fájó némaságban<br>Tengernyi csillagként hullik majd alája.<br>Vérpiros az alkony, s oly tiszta az álom,<br>Árpád fiai mi vagyunk s maradunk e tájon.<br><br>Ugar feketéjén némán áll a kereszt,<br>Feszület a vén határnál száz imádságot ereszt.<br>Hitünkben védő oltalom a kar,<br>Ha szél fú is a bérceken, a szívünk meg nem hal.<br><br>Zúg a szellő halkan, mint egy ősi dal,<br>Hunok árnya lép a ködben, s a múlt megszólal.<br>Bölcsőnk e föld, s ha eljön majd a vég,<br>Halni is csak így tudunk - igaz Magyarként!<br><br>Valahol a dombok mögött még szólnak a harangok,<br>Könnybe fúl a feszület, de megőrzi a tegnapot!<br>Árnyas erdők rejtekén egy régi dal vezet,<br>Bölcsőnk fölé hajol a csend, s megőrzi e Nemzetet.<br><br>Kárpátok ölében egy szelíd fény kigyúl,<br>Átkarol egy népet, mely nem száll el, csak megújul.<br>Csillagok közt írva áll: ki hű marad, az él,<br>Kárpátoknak karja véd, míg ajkad Magyarul beszél.<br><br>Szép Magyar hazám, ha el is takar a fátyol,<br>Valahol a csillagok közt mégsem leszel távol.<br>Bércek, dombok, rónák, mind egyetlen imánk:<br>Magyar szívvel élni és halni - ez a mi Hazánk!

Te csak maradj örök ostoba!<br>Nem fog neked kicsit se fájni,<br>az értelem hiánya miatt<br>nem fogsz őrjöngve ordibálni.<br>Leszel Te is, akár a tömeg,<br>kik masíroznak körbe-körbe,<br>mert cseppnyi kétely nélkül hisznek:<br>az igazságosztó ökölbe`.<br><br>Soha se feledd el a törvényt:<br>Csak maradj ostoba, hogy élhess!<br>A fakuló széljegyzet szerint:<br>...ostoba, hogy hittel remélhess.<br>S hogy a jelenben ne halj éhen,<br>mert az üres pofád be nem áll,<br>állj csak Te is a libasorba:<br>a "szép jövőd" asztalainál.<br><br>M. Laurens: 2014 -2026.

Ugyan mitől is lenne rejtélyes<br>ez a csupasz és titoktalan világ,<br>hol a nők sem rejtik vágyaikat,<br>és tucat-árú lett már az asszonyiság.<br><br>Minek oda hit, álom és rejtély,<br>ahol csak a cinikus közöny arat.<br>Ahol penészlő árnyak matatnak<br>a rózsaszín, hulló vakolatok alatt.<br><br>Nincs mit - s főleg miért - megoldani.<br>A rébuszok világa letűnt ma már,<br>készen kapjuk instant álmainkat,<br>és a válaszokhoz sem kell többé tanár.<br><br>Rejtélyes világ? Ki hisz már benne?<br>Mindenre választ ad a pénz hatalma.<br>S a világ is csak addig létezik,<br>míg e "rejtélyes" hatalom úgy akarja.<br><br>M. Laurens: 2014-2026.

L VAGYTOK, ANGYALOK?<br>Ugyan áruljátok el nekem,<br>Hogy hol vagytok, Ti angyalok?<br>Merre kódorogtok olykor néha:<br>Mást is cserben hagytatok?<br><br>Hol vagytok, mikor a szomszéd néni<br>Megint egyedül sírdogál a gangon?<br>Mert a fia elment messzire,<br>S csak pár sor egy cetlin volt a pardon.<br><br>Hol vagytok, amikor a fiatal festő<br>- Ki hittel s őszintén művész akar lenni -<br>A pályaudvaron próbálja eladni a képeit,<br>Csak mert: enni szeretne, pusztán enni!<br><br>Hol vagytok, amikor egy lány a buszon<br>Próbálja elrejteni a karján a vörös foltot?<br>Nem azért, mert divatos a tetoválás,<br>Hanem mert bántották őt: aljas mocskok.<br><br>Hol vagytok, mert én nem látok itt senkit,<br>Csak a szürke betonban a repedéseket.<br>És nemcsak az utcákon, a falakban,<br>Hanem a lelkekben is pusztító réseket.<br><br>Ugyan, áruljátok már el nekem,<br>Hogy hol vagytok, Ti angyalok?<br>Merre kéne keresselek titeket?<br>Mert a hitem bennetek már elhagyott.<br><br>M. Laurens: 2026. február