A jelen, élő háború a gazdagok tovább gazdagodási terepasztala s a halottak? <br> <br>(3 soros zárttükrös csokor, anaforás, belső rímesben és önrímesben) <br>Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat, <br>Bizony, kint a fronton a géppisztoly nem is zümmög! Sorozat kattogva ugat… <br>Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat! <br> <br>Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár, <br>Hallom a közelgő zizegést, &bdquo;hasra paraszt”! Gazdagok játéka is ez itt már… <br>Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár. <br> <br>Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet, <br>Lövész gödörbe nem ér el, az ellenfelét elkapja… kilöttyenti levest! <br>Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet. <br> <br>A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig, <br>A táncoslábú parancsok, szinte csak a saját életéért aggódik… táncig… <br>A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig. <br> <br>Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni, <br>Katona, ha egész nap éhezik és egy gödörben gubbaszt… mit lehet elvárni… <br>Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni. <br> <br>Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan, <br>Túl…ilyen agyi és más torz lelkiállapotban, csoda, ha a szökésbe zakkan… <br>Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan. <br> <br>A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják, <br>A hazai katonák, a frontjukon meghalni nem akarókat… &bdquo;agyon bántják” … <br>A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják. <br> <br>Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni, <br>Aki túlél, mivel fog foglalkozni, hol fog munkát találni, miből megélni… <br>Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni. <br> <br>Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az &bdquo;okos” drónokat, <br>Aki túlélte az ellenségeket, a lövéseket, a bűnhalmozásokat… <br>Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az &bdquo;okos” drónokat. <br> <br>(senrjon trió) <br>Már több millió halott <br>Van temetve a temetőkben. <br>Fúj, te háború. <br> <br>Ez is olyan, mint többi! <br>De fekete kosok bűnösök! <br>Fú, te háború. <br> <br>Rothadt háború nem is <br>Emberi tulajdonság, ez gáz… <br>Fúj, te háború. <br> <br>Vecsés, 2026. március 4. – Kustra Ferenc József- írtam. a szomszéd háború megítéléséről. <br>

Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre, <br>Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége! <br>Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre? <br> <br>Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott, <br>Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott. <br>A vaksötétben csak a hó fénye világított, <br>A sok harcedzett... bánatkönnyeket potyogtatott. <br> <br>Másnap már a világosban, harminchét fok mínusz volt a módi, <br>Topogni kellett, meg a karokat közben magukhoz csapkodni... <br>Levelet írni nem tudtak, meztelen kéz biz' kezdett elfagyni… <br> <br>Írták volna a családnak, hogy jól vagyok, megvan mindenem, még élek, <br>Drukkolok magamnak, hogy hazamehessek, de, hogy nem, ettől úgy félek… <br>Otthon mi a helyzet, mindenki egészséges, tudtok, van mit ennetek? <br> <br>Jó lenne tőletek kedveseim, szereteteim egy levél, <br>Hogy tudjam a fiam is jól van, emlékszik és nem beteg, még él. <br>Jó lenne párocskám, ha írnál nekem tenmagadról, <br>Meg megírnád, hogy a disznókkal tele van az akol? <br>Mutatsz-e fényképet a gyermekünknek és mesélsz rólam neki? <br>Hogy van egy apja, kinek a hazáját jó messze kell védeni. <br> <br>Bumm! Itt egészen a közelben egy gránát robbant, nagyon levágott, <br>Ezt is megúsztuk, de a bajtársammal szidjuk e mocskos világot! <br> <br>Veszélyben az éltem reggel, délben este, <br>Itt nincs az embernek nyugodtas éjjele. <br>Esténként kérem, hogy hosszasan imádkozzatok értem, <br>Hátha az imátok lesz a gránátok elleni vértem. <br> <br>Jaj! Riadót kiabálnak, jön, egy orosz támadás, már, lőnek is, <br>Mi is gyorsan megnézzük a fegyvereket, befagyott, ez is, az is… <br> <br>Most, fű nem zöldell <br>Don-kanyari harcmezőn. <br>Vérrel áztatott! <br>* <br>Sok, katona sír, <br>Már most sem lelhető föl. <br>Mindent hó borít. <br> <br>Reggel, ahogy felkel a nap, látszik, hogy ő is félve teszi, <br>Rezeg a levegő, hogy volt, aki ezt itt, meg is érheti… <br>Bánná, ha úgy reggel, több sírhantot látna domborodni… <br>Nincsen mese, mert itten, sokkal jobban kell acsarkodni. <br> <br>Megint egy gránát, ez a szomszéd körletben landolt, <br>Ott is van ismerős, kérdés, hogy szerencséjük volt? <br> <br>Egyszer, még lesz itt <br>Zöld fű a Donnak partján… <br>Harcmező, már nem. <br>* <br>Meleg fürdőre <br>Vágy katona, hidegben. <br>Árokban lakik. <br> <br>Most mondták, a postajáratot szétlőtték, meg a leveleket is, <br>Így otthonról hírek mostanság már, nem jönnek, bár várjuk még, csakis. <br> <br>Ott voltak a honfijaink, a mi hazácskánk hősei, <br>Ők voltak minekünk a leszármazottaknak... ősei. <br> <br>Volt, ki azért kapott ott, levelet és híreket, <br>Volt, aki íves sírhalmot és virág töveket… <br>Ők akkor ott harcoltak, hogy jót hozzanak a majd, holnapba, <br>Hőseink voltak, mert tették sokan életüket feladva… <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc József-: írtam: Versben és haikuban. <br>

Ezerkilencszáznegyven-kettőben, ott nagy háború dúlt… <br>Negyvenhárom januártól, még jobban megvadult… dúlt-fúlt… <br>Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt! <br> <br>A lövések csattogtak, fütyültek, haragosan morogtak, <br>Hideg meg némán, csendben dühöngött… voltak sokan fagyottak! <br>Ott a hó, akkor, nem rossz álom volt, pelyhek folyton hullottak. <br> <br>A fegyverek csöve befagyott, nem lehetett kilőni golyót, <br>A hó meg jegesre fagyott, nem lehetett gyúrni friss hógolyót… <br>Ide senki nem akart önként jönni, de mindenki kapott behívót, <br>Otthon hagyták gyereket, feleséget, földet, állatokat, családot. <br> <br>Emlegették a tavaszt, azzal, hogy akkorra otthon kéne lenni, <br>De a Hadisten úgy döntött, hogy ezt sokaknak már, nem teljesíti. <br>Akinek meg haza utat teljesítette, az volt, több hónap vagy év, <br>A többség meg betegen ért haza, ezért engedtél el, ez volt az érv. <br> <br>Hóban a köd amorf árnyai, a hidegben még csak torzultak, <br>Sokaknak nem volt már több tavasz, ők csillagösvényen ballagtak. <br> <br>Ki túlélte, annak a testét sebek, sebesülések borították, <br>Sántán és lelki betegen látták újra, a családot és a hazát… <br> <br>A szép Don-kanyarban az óta már volt oly' sok tavasz, <br>De ott többet ne lőjenek, ilyet jó, ha nem hallasz! <br> <br>Vecsés, 2016. július 14. – Kustra Ferenc József <br>

Fújj a szél, pengeti a kopasz-ág húrokat, <br>Mi meg... csendesen gyászoljuk a holtainkat. <br>Tömegsírban már a barát, a sógor… ő is elesett, <br>Egyik sem túlélő harcos, haza ő már sosem mehet. <br> <br>Fekszünk ketten a géppuskaállásban, közben betakar a hó, <br>Komámmal vagyok, de már nem beszélgetünk, nincs mit, nincs, halihó! <br>Tegnap még énekeltünk, bele a hidegbe, pár magyar nótát, <br>Mára már, társak hiányában, csak elkerekítjük a cifrát… <br> <br>Tömegsíroknál, már a kopjafákat is többszörös lövés érte, <br>Ez is jelzi, az elesett hősöknek, katonáinknak, nincs vétke. <br>Szemben a túlerő, amivel vesztesen vívták a harcot, <br>Vérükkel öntözték, pirossá tették a fagyos hó-síkot. <br> <br>Fegyvercsörgés, tank-lánctalpnyikorgás, csúszkáló ló pata zaja, <br>Élettől éppen elbúcsúzó katonák utolsó sóhaja… <br>Közönyösen nézzük ezt a megrázó élményt, biz’ csapong a képzelet, <br>Valós a csatazaj, a hideg, ellövik a fagyérzékeny füleket… <br> <br>Úgy látszik, nekünk a háború bizony a mindennapi élet része, <br>Nincs az a kis-tigris, amihez hozzábújva a melege ne kéne. <br>Behívót kaptunk és idehoztak a hazát ellentől megvédeni, <br>Meg is ígérték, nem tart soká, nyárig, nekünk attól nem kell féleni! <br> <br>A szél, talán hiszi is, hogy minden jó, ha nekünk játszik vad dallamot, <br>És ha eláll, akkor tisztán halljuk az induló harckocsi rohamot… <br>A véresre festett, megfagyott síkon, rögtön megfagy a lehelet… <br>Sok bajtársunk van, a családjuknak mi visszük haza a lelkeket… <br> <br>Még nem tudott, hogy fogunk-e még mi itt valaha is énekelni, <br>Vagy csak a kegyetlen hideggel fogunk a végsőkig megküzdeni… <br>Otthon vár család, a gyerek, tehén, ló, lassan már szántani kellene, <br>De előbb haza kéne menni, énekelni… ne csak holtak szelleme… <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 19. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… miből nincs menekvés… <br> <br>(10 szavas duó) <br>Rajtam nyom magányom, már unom… <br>Elveszett a normális élet, vágyom’. <br> <br>Biz’ csak egyszerűen egy normális-életre vágyom, <br>Ne mocsok legyen házom… <br>* <br>(leoninus trió) <br>Szerethetetlen és igen rossz a sorsom minden lapja, ez nálam ember kínja. <br>Itt aztán előre lapozni nem lehet, naponta vannak… lehetetlenséget! <br>Az ellenem az ördög, meg sűrjen leszökik a falról… intézkedése máról. <br> <br>Sokszor hallottam már, hogy &bdquo;a rosszat jó követi…” ez hazugság és biz' kezdeti… <br>Azt is mesélik &bdquo;jó tett helyébe jót várj…” ez orbitális hazugság… hohó, várj! <br> <br>Minden ember más, szinte kiismerhetetlen, még a magány is, mi lehetetlen. <br>Ötven évig voltam nyomozótiszt, tudom… ez volt általában tapasztalatom. <br>Engem hazugságmentes realitásra képeztek ki… mindig így nyomoztam ki… <br>* <br>(senrjon) <br>A magányom, mint egy árny <br>Kisért, tudásom meg csak nézett! <br>Én csak nyomoztam. <br>* <br>(halmazrímes) <br>Találkoztam rengeteg magányos emberrel, párokkal, <br>Turkáltam… de ugyanez volt az érvényben családokkal. <br>Mivel magammal hordtam a magányom, a megismerés <br>Meg a segítőm volt, igy volt sok-sok kemény felismerés. <br>Sokszor láttam, hogy az &bdquo;álompár” ezt megmutatta szomszédoknak, <br>Közben meg este verekszenek, mit hűn őriztek… nagy titoknak… <br>Az italosok, mind tagadják ezen tényt, meg belőtt füvezők <br>Állnak ellent mindenféle gyanúnak… mert ők a ’rendes’ elsők. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak, <br>De út közben meg, tőlem várta, neki telhetetlen nagyot bókoljak… <br>A magányom rendes volt, hagyta, hogy sok idegenhez alkalmazkodjak. <br>* <br>(HIQ trió) <br>És magány, <br>Örökre marad? <br>Magányság! <br> <br>Meddig tart <br>Élet nem tudni… <br>Végleges? <br> <br>Jól érzi <br>Magát… mért’ velem? <br>Társ nélkül… <br>* <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön, <br>Sok ujj, illatos virággal megvigasztal majd, kérkedőn… <br>Azt is mondták, már tél után egyenesen a tavasz jön. <br> <br>Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud, <br>De még elmondom, hogy ahhoz kevés ez, hogy te is tudd… <br>Az azonban a nagy baj, erről az ujj tavasz nem tud, <br> <br>Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha, <br>Rajtam van, nem kérdez, de leszorít... van erre alkalma… <br>Ez a magány olyan, mint egy mélytengeri búvárruha. <br> <br>Azt meg én szoktam volt mindig mondani: <br>&bdquo;Kinek mi van megírva, azt kell élni…” <br>Azt meg én szoktam volt mindig mondani. <br>* <br>(leoninus) <br>Az is igaz: &bdquo;egy szó, mint száz”, igy nem hozom rád végleg… mindazt, ami frász. <br>Emberek tartozéka magány, sokak élete egy magány ingovány... <br> <br>Vecsés, 2025. július 26. –Kustra Ferenc József – írtam, tanulmányként ezen témában. <br>