AZ ÚR:<br>”Be van fejezve a nagy mű, igen.<br>A gép forog, az alkotó pihen.<br>Év-milliókig eljár tengelyén,<br>Míg egy kerékfogát ujítni kell.”<br> <br>A KÖLTŐ (napjainkban):<br>Már megbocsásd Uram, hogy szólok,<br>de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.<br>Engedelmeddel, ím bejelenteném,<br>lévén a gép még garanciális lenne:<br>nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.<br> <br>Szóval, itt van például a gazdag fog maga,<br>szerinte a kenő pénznek semmi szaga.<br>Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:<br>a szegény fog pedig örökkön kenetlen.<br>Bocsásd meg nekem Ó Uram:<br>e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.<br> <br>Aztán, itt van még, a jog és az igazság,<br>gyakorta elakadnak, oka talán gazság:<br>esetleg ... kisebb tervezési hiba lehet?<br>Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,<br>ám együtt forogni, az Istennek sem akarnak.<br> <br>AZ ÚR:<br>”Be van fejezve a nagy mű, igen.<br>A gép forog, az alkotó pihen."<br> <br>A KÖLTŐ (napjainkban):<br>Forog, forog Uram, de nem mindegy, hogy, hogy.<br>Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.<br>Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,<br>Egyesek úgy vélik nincs is semmiféle gép, <br>és akad itt még jócskán egyéb tünet.<br>Az évmilliókból alig telt le pár ezer,<br>a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,<br>itt-ott mintha' fegyverropogás hallik:<br>gépészed pediglen, remegve bújik el.<br> <br>ANGYALOK KARA:<br>„A nagy ég áldása rajtad!<br>Csak előre csüggedetlen;<br>Kis határodon nagy eszmék<br>Fognak lenni küzdelemben.”<br> <br>A KÖLTŐ (napjainkban):<br>Nagy eszmék, nagy eszmék,<br>kis határok, meg küzdelem,<br>Angyalaim, ez mind-mind szép,<br> de dolgos kéz nélkül,<br>a fejünkre rohad majd a gép...<br> <br>Megtettem hát panaszom Uram!<br>Angyalaid ma délutántól estig várom,<br>ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,<br>küld el kérlek a megadott címre: <br>csereutalványom.<br> <br>Pest-Buda 2016. június 24-29.<br>Idézetek: Madách Imre – Az ember tragédiája

Mindenkinek szüksége van<br>egy őszinte segítő kézre,<br>s hogy valaki azt súgja neki,<br>hogy megérti: és megérte.<br> <br>Mindenkinek kell valaki,<br>hogy néhanap mellette álljon,<br>még ha pusztán lélekben is,<br>de kérő keze: rátaláljon.<br>Egy meleg hang akár egy kéz,<br>a magányban olykor jó lenne,<br>hogy fájó, rémült lelkünket,<br>testetlenül is: átölelje.<br> <br>Mert elkél a bátorítás<br>annak is,ki látszatra erős,<br>mert szerető gyengék nélkül,<br>céltalanná válik minden hős.<br>Mindenkinek hinnie kell<br>önmagában s mindenki másban.<br>Mindenkinek kell a remény,<br>egy szebb és élhetőbb világban.<br> <br>Mert neked is szükséged lesz<br>egy őszinte, segítő kézre,<br>aki füledbe súgja majd,<br>hogy röpke életed: megérte.<br> <br>Pest-Buda 2016. augusztus 31.

Cipeltem a sorsom,<br>cipeltem lankadatlan.<br>?Ne add fel?, mondták,<br>de én már rég feladtam.<br><br>Most a sors visz engem,<br>s cipeli minden búmat,<br>hálát adhatok majd érte<br>odafenn a mennyei Úrnak.<br><br>És hálát adhatok, hogy<br>adott nekem érző lelket,<br>fájdalmat, szenvedést,<br>és vigaszként: értelmet.<br><br>Ám én, botor lélek, mégsem<br>vigyáztam elég jól e testre,<br>elherdáltam Isten adományát,<br>egyszerre több gyertyát égetve.<br><br>Nem óvtam meg kellőképp,<br>s most bármit is tenni késő.<br>Repedezik a szobor alapja,<br>s nem segít az isteni véső.<br><br>Mára a sors kezében vagyok,<br>s megoldja majd minden búmat,<br>hálát adhatok megélt éveimért<br>odafenn a Teremtő Úrnak.<br><br>Végül fogadj el egy jó tanácsot<br>Te, ki e sorokat most olvasod:<br>Hordozd sorsod terheit büszkén,<br>hogy legyen mindig holnapod.<br><br>Budatétény, 2023. július 20.

A rettenet 666. napja<br><br>Az ördög itt jár már közöttünk,<br>A pokol, felszínre emelkedett,<br>Nem kímélve várandós anyát,<br>Sem pedig újszülött gyermeket.<br><br>Kihalt már egy teljes nemzedék,<br>Kihalt örökre több teljes család,<br>A hatalom véres játszmájából,<br>Mi, egy fikarcnyit sem látunk át.<br><br>Ördögi kéz által vezetve,<br>Lépdelünk vakokként a pokolba,<br>És feladtunk már minden reményt,<br>Ez lehet világunk, végső sora.<br><br>Az ördög itt jár már közöttünk,<br>A pokol, felszínre emelkedett,<br>Nem kímélve senkit és semmit,<br>Sem földet sem pedig nemzetet.<br><br>Budatétény : 2024/2026.

Nem születtem én ökörnek,<br>Apám szilaj büszke Bika vala,<br>Magam is az lehettem volna,<br>De megszakadt családunk vérvonala.<br>Éles késsel lefokoztak.<br>Tinóvá faragott a gonosz gazda,<br>S tehenek szemében, mint hím,<br>Végleg ki lettem szavazva.<br><br>Így lettem felnőttként Ökör.<br>Szép kerekre hizlaltak ekkor,<br>Fejemre nehéz jármot tettek,<br>És ezzel véget ért a gyerekkor.<br>Szekér elé kötve tengettem<br>Bús igás-marha életem javát,<br>Öregkoromra, most göbölyként,<br>Ez végső utam, elhagyva a tanyát.<br><br>Most sem Én választhatok végül,<br>Cipő leszek, vagy nadrágszíj talán,<br>Jól elverem, vagy megrúgom a gazda fiát:<br>Könyörtelen leszek, mint jó atyám!<br><br>Budatétény 2024.03.01.