Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br> (3 soros-zárttükrös)
<br>Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg,
<br>Jaj nekünk, ha a pillanat rideg… szívünk ettől olyan hideg…
<br>Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg.
<br>*
<br>Ha remény szikrája fagyban ég,
<br>Szívünkhöz a tavasz elér még.
<br>
<br>Remény, ha van, nem fagy meg,
<br>Szív dobban, s jön meleg.
<br>**
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Eme áldatlan helyzet elkezdi oldani lét vékony kérgét,
<br>Eme helyzetet ember, ha nem tudja oldani, csak nézgél szét.
<br>A remény a kistestvére létünknek, segít a tehetségnek,
<br>Ha nincs csak jó vastagbőrű reménytelenség, jó szenvedésnek.
<br>*
<br>Remény vezet, ha kérgünk feslik,
<br>Lét hajtása új fény... sejlik.
<br>
<br>Remény támasz, ha minden roskad,
<br>A belső fényünk sosem fonnyad.
<br>**
<br>
<br>(Katauta)
<br>Tehetség, épp’ int,
<br>Lám, tehetség… messze van.
<br>Inkább szív-sirató van.
<br> *
<br>Készség hív, de távol van,
<br>Szív sirat, remény alig van.
<br>
<br>Tehetség int, de nincs nyoma,
<br>Remény szól: „Lesz még dolga.”
<br>**
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös duó)
<br>A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani,
<br>De, hogy holnap reggelre majd mi lesz, ki fog derülni…
<br>A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani.
<br>*
<br>Mit elrejtek, vágy és remény,
<br>De holnap majd teremhet fény.
<br>**
<br>
<br>Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet,
<br>Reménytelenségben pedig nincsen jó kilátás-élet…
<br>Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet.
<br>*
<br>Remény nélkül szív is fáradt,
<br>Kilátás sincs, mert… néma-bánat fáradt.
<br>**
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon,
<br>Ez az egy mód, hogy a sérült lelked, nehogy távozzon…
<br>De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon.
<br>*
<br>Hitből nő ki remény fája,
<br>Lélek gyógyul, ha van álma.
<br>**
<br>
<br>(HIQ)
<br>Csak bízzál,
<br>Ki sem segíthet!
<br>Küzdj és bízz!
<br>*
<br>(Tíz szavas)
<br>Csak bizalom nyit utat,
<br>Hol lélek mélye, újra utat mutat.
<br>
<br>Vecsés, 2025. május 18. – Siófok, 2025. június 8. Kustra Ferenc József- írtuk: Gránicz Éva szerzőtársammal, kétszerzősnek alloiostrofikus versben, Bosányi Alexandra Eszter „A remény-vesztett poéta hangja” c. verse, mint ötletadó alapján.
<br>
Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám,
<br>Neje, Szivák Mária meg a nagymamám.
<br>Foglakozása ácsmester volt, robotolt.
<br>Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt.
<br>
<br>Nagyapa jó ember volt emlékszem,
<br>Nem ért rá, nem sokat játszott velem.
<br>Nagymama főzött és sütött tortát,
<br>Ő csinálta a legjobb matutkát.
<br>
<br>Róluk kevesebb, de jó az emlékem,
<br>Nagyon szerettek, erre is emlékszem.
<br>Sírjukon látom, kint van a fényképük,
<br>Így nem halványul el kedves emlékük.
<br>
<br>Gyermekkorom szép emlékei voltak,
<br>Jó nevelésemhez hozzájárultak.
<br>Sajnos örökké ök sem élhettek,
<br>De a szívember tovább léteznek…
<br>
<br>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
<br>
Jenei József volt a nagyapám,
<br>Dein Anna meg a jó nagymamám.
<br>Nagyapa szakmája, patkoló kovács,
<br>Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács.
<br>
<br>A k. und k.- ban a huszároknál szolgált,
<br>Ott egy lovashadosztályt kiszolgált.
<br>Galíciában... ott állomásoztak,
<br>Oroszokkal időnként csatároztak.
<br>
<br>Érdekeseket mesélt az, időkről,
<br>Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről.
<br>Értett a lovakhoz, állatokhoz,
<br>Kocsigyártáshoz és patkoláshoz.
<br>
<br>Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt,
<br>Földje, szőlője és legelője volt.
<br>Ló meg tehén, disznó és baromfi,
<br>Ezeket neki kellett tartani.
<br>
<br>Szép, nagy fehér huszárbajusza volt,
<br>Az biztos, hogy az mindig pödrött volt.
<br>Pipázott, mint régi huszárember,
<br>Én csodáltam Őt, mint gyerekember.
<br>
<br>Én voltam a fiú unokája,
<br>A kedvence és a kis pajtása.
<br>Szeretett és kényeztetett engem,
<br>Mikor vele voltam örült lelkem...
<br>
<br>Nagymama jól főzött, igen jól sütött,
<br>Legjobb rántotta volt, mit összeütött.
<br>A tojás lébe paprikát kevert,
<br>Sütés után piros, márványos lett.
<br>
<br>Sajnos már nagyon régen meghaltak,
<br>De emlékszem, nekem jót akartak.
<br>Bizony kit szeretünk örökké nem él,
<br>De emlékük örökre szívemben él.
<br>
<br>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
<br>
Nyár van, minden virul és minden zöld,
<br>Új élet fakad, jó a termőföld.
<br>Edina első gyermekét várja,
<br>Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja.
<br>
<br>Én is be lettem fogva dolgozni,
<br>Pelenkázó asztalt kell gyártani.
<br>Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán!
<br>Ezt fogjuk használni, rögvest, talán?
<br>
<br>Abba, régi kiságyban fog aludni,
<br>Melyben Anyukája szokott tentizni.
<br>Sőt hordani fogja, anyja kis ingét,
<br>Ki gondolta, ennek lehetőségét?
<br>
<br>Doktor Pajor Attila azt mondta,
<br>Két hét kell még. Addig ő kihúzza.
<br>Vagy jöjjön meg július végéig,
<br>Mert szabadságra megy, álló hétig.
<br>
<br>No, kölyök, fel van adva... ez a lecke,
<br>Mikor jelenik meg a kis fejecske?
<br>Jó doktor bácsi is szeretné látni,
<br>Világra jövetelnél, asszisztálni…
<br>
<br>Kis Vackot, én fognám már ölembe,
<br>Nagyi meg tenné a fürdővízbe.
<br>No, nem baj, e kis időt kivárjuk,
<br>Hogy minden rendben legyen, drukkolunk.
<br>
<br>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
<br>Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
<br>A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
<br>*
<br>Szó elszáll, mint a szél,
<br>Hallgatásban süvölt a csend.
<br>Szívhang az, ami szól.
<br>**
<br>
<br>Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
<br>Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
<br>Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
<br>*
<br>Mellettem vagy talán,
<br>Válasz nélkül szobroz a csend.
<br>Szó bennem elhallgat.
<br>**
<br>
<br>Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
<br>Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
<br>Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
<br>*
<br>Mosoly ritka erre,
<br>Rabság fojtogat, hang se száll.
<br>A szabadság csak vágy.
<br>**
<br>
<br>Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
<br>Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
<br>Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
<br>*
<br>Szabadság szomj éget,
<br>Börtönné válik a vágyunk.
<br>Némán marad a szó.
<br>**
<br>
<br>Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
<br>Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
<br>Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
<br>*
<br>Csukott szem fénytelen,
<br>Csodák csendesen elszöknek.
<br>Csend kiált legbelül.
<br>
<br>Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)
<br>
