Az éjszaka halkan a szívemhez zenél, a város,<br>ahol élek, száz titkot mesél.<br>A ligetben a lombok álmodva súgnak, mi lehet<br>a titka szép otthonomnak.<br><br>Az utcák kövein épp itt jár a nyár,<br>piros selyemszalaggal átkötve vár.<br>Kék kút hűsítő vize csorog az ajkadon,<br>s én szép szemed, pillantásod epedve várom.<br><br>Ó, nyári éj, Holdnak udvara,<br>csillagok s örök álmaim hona.

Nekem hiányzol Kornélia, <br>Lehetnél bennem… lelkem párja. <br>Tíz évet lehúztunk, <br>Ez bizony a múltunk… <br>Gyere no, vissza Kornélia. <br> <br>Érted vágyakozik mindenem, <br>Csak nálad pihenhet a szívem. <br>Ha hívsz engem, megyek, <br>A karomba veszlek. <br>Örökké maradok kedvesem. <br>* <br>Merészelek, jobb jövőt kérni, <br>Még jó pár tízet, veled élni… <br>Sorstól, nem kell félni, <br>Szeretve kell élni. <br>Gyere… vágyaimnak zenélni! <br> <br>Veled lobban a láng szívemben, <br>Tűz gyúl, ha reám tekintsz csendben. <br>Nem félek a sorstól, <br>Vágyam nő a csóktól. <br>Karodban olvadnék... szüntelen. <br>* <br>Tanuljak, még jobban szeretni? <br>Közben a lelkedbe kerülni? <br>Nagy volt a hiányod, <br>De nem volt másságod. <br>Magamhoz beszélek! Ezt tenni? <br> <br>Ne tanulj már, hisz szíved szeret, <br>A lelkem rég befogadta ezt. <br>A hiány égetett, <br>De szívem tégedet, <br>Mindvégig őrzött, perc amíg jött.. <br>* <br>Igyekszek benned, jobban bízni, <br>Igyekszek benned, jobban hinni. <br>Harcom, magam vivom, <br>Éjjel Te vagy álmom… <br>Veled beszélek… s lepihenni. <br> <br>Ha bízni akarsz, engedj közel, <br>Ha hinni akarsz, ész mérlegel. <br>Csitítsd el harcaid, <br>Bízd énrám álmaid, <br>A karomban békén pihenj el. <br>* <br>Ha összeállunk, Kornélia, <br>Az már nekem a szívem útja. <br>Ölelnélek, csókkal, <br>Simogatás, csókkal… <br>Ünnepeken is él… szív útja. <br>Ha összeérünk, szívem zenél, <br>A vágyad bennem örömre kél. <br>Ölelés és csókok, <br>Szelíd simogatók. <br>Szív útja, ünnepeken is él. <br>* <br>Gondolod, hogy nem bíztam benned, <br>Véljem, hogy ebből volt eleged? <br>Hallgattam mesédet, <br>Meg ütő szívedet… <br>Ha visszatérsz… szeretet jeled. <br> <br>Tudom, bíztál, csak néha féltem, <br>Szívem súlyát rejtve viseltem. <br>Ha szavam hallgattad, <br>Éreztem, ott marad. <br>Ha visszatérek, szeress engem! <br>* <br>Gyere vágyok, óh, Kornélia! <br>Gyere csak, kinek nincs bajusza… <br>Hallgassuk a csendet, <br>Nem lehet eleget… <br>Végül… vágyok, óh Kornélia. <br> <br>Jövök már hozzád, ó, kedvesem, <br>Vágyaknak lángjában ég lelkem. <br>Hallgatni a csendet, <br>Míg szívünk remeghet, <br>Csókban talál rám az érzelem. <br>* <br>Szíveinknek… együtt működni, <br>Lélekben kéne egyesülni… <br>Van tíz év gyakorlat. <br>Újra kell akarat… <br>Jőj vissza… egymást kell szeretni. <br> <br>Szívünk lángja hadd forrjon össze, <br>Lelkünk vágya ne szálljon messze. <br>A tíz év nem szakít, <br>Az akarat szólít. <br>Jöjj, szerelmünk lobbanjon össze! <br>* <br>Én már gondolom, mi egy sorsban, <br>Jövőkben szépen élnénk… sorban. <br>Hívj fel, hogy mikor jössz, <br>Óvatosan előzz! <br>Mondok imát hozzád, kínomban… <br> <br>Hiszem, hogy együtt lesz szép a lét, <br>Veled újra meglelem a fényt. <br>Hívj hát, hogy induljak, <br>Ölelve csókoljak… <br>Én is imádkozok mindezért. <br> <br>Vecsés, 2025. július 12. – Siófok, 2025. szeptember 26. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva; Írtuk: két szerzősként rom. LIMERIKBEN. A páratlanokat én írtam a párosokat, szerző-, és poétatársam. <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég, <br>Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég. <br>Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég, <br> <br>Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja, <br>Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma. <br>Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja. <br>* <br>Kék ég alatt csendben álmodom, <br>Orgonaillat száll és kísér utamon. <br> <br>Hajnalfény játszik az égen, <br>Kutya sem ugat. <br>Csend ül réten, <br>Orgona száll a szélben, <br>Szívemben béke ébren. <br>** <br>(leoninus) <br>Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk. <br>A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék. <br>Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van. <br>Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött… <br> <br>Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben. <br>Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van. <br>Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint… <br>Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít. <br>* <br>Nálad, csend is otthon van, <br>Fény sző rá álmot boldogan. <br> <br>Átszűrve jön a fényár, <br>Hallgat a ház, <br>Kutya szuszog már. <br>Fény vetül… a csipkés sugár, <br>Két szív mást ide nem vár. <br>* <br>(senrjon duó) <br>Rügyfakadás idején <br>Szép tavaszi dalok, de szólnak… <br>Nem kell más nekünk! <br> <br>Legyen így, mutasd meg, kín, <br>Öröm él még, te hajnali kék… <br>Nem kell más nekünk! <br>* <br>(tükör apeva duó) <br>Rügy <br>Éled, <br>Tavasz int. <br>Szólnak dalok, <br>Nem kell más nekünk. <br> <br>Nem kell más nekünk, <br>Szólnak dalok, <br>Tavasz int. <br>Éled <br>Rügy. <br>* <br>Kék <br>Éled, <br>Öröm él. <br>Hajnali kék, <br>Fájdalom tűnhet. <br> <br>Fájdalom tűnhet. <br>Hajnali kék, <br>Öröm él. <br>Éled <br>Kék. <br> <br>Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam. <br>

(Senrjon duó) <br>Este korán feküdtem, <br>Hajnalban, meg már elcsászkáltunk. <br>Micsoda álom… <br>* <br>Erőltetett menetben <br>Gyűrtük le ketten… ligeteket. <br>Micsoda álom! <br>** <br>(Leoninus) <br>Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva. <br>Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél. <br>Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan. <br>** <br>(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban) <br>Valami furcsa volt, <br>Beledalolt mi…, fülembe. <br>Gyanú belém ücsült… <br>* <br>Valami furcsa volt, <br>Hallottam! (Erdőben vekker?) <br>Gyanúm erősödött! <br>** <br>(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban) <br>Kezdhetjük keresni? <br>Gyanú nagyon uralt. <br>Megálltam, ez vekker lehet! <br>* <br>Kezdhetjük keresni? <br>Veszetten csengetől… <br>Tisztás mely’ sarkában lehet? <br>** <br>(Leoninus) <br>Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem. <br>Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap! <br>Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett! <br>Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker. <br>Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e? <br> <br>(Bapeva) <br>Álom, <br>Hajnalban <br>Császkálgatunk. <br>Bagoly huhogott, <br>Vekker csenget amott. <br>Redőnyöm fenn felejtve, <br>Pap még alszik, én mérgesen, <br>Cekker zörög, titkokat rejtve, <br>Éhség űzi haza baglyunk szárnyát, <br>Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen. <br> <br>Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája. <br>

Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba… <br>Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona? <br>Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona? <br>* <br>Rövid élet is lehet, taroltlan… <br>Hosszú élet is lehet, társtalan… <br>Az életem végét én sem ismerhetem. <br>Az élet továbbiját, megismerhetem? <br>* <br>Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell, <br>Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel… <br> <br>Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában. <br>