Csak úgy, elindultam a kihalt utcán, <br>Nézem, sehol nem látok senkit. <br>Egyedül ballagok az üres utcán, <br>Én úgy megölelnék mindenkit. <br> <br>Vajh’ miért? Öröm nem ért, igaz bú sem, <br>Utcán én mért nem látok senkit? <br>Csak ballagok, magam előre viszem, <br>Nem tudok átölelni… nincs kit. <br> <br>Emberbaráti szeretet dúl bennem, <br>De utcákon nem látok senkit. <br>A szeretet magányosan él bennem <br>És nincs, kit megöleljek… nincs kit… <br> <br>Vecsés, 2012. március 20. – Kustra Ferenc József- írtam a szeretetről, önéletrajzi írásként. <br>

(leoninus duó) <br>Zizzenő falevelek, azt sóhajtják, eltelt a nyár, de mi nem vagyunk kócbabák… <br>Némi enyhés szellő veti a szerelmes hullámokat, ők segítik a lehullókat! <br>Kéz a kézben nem tudnak lefelé hullani, mert az ősz légmozgása, nem engedi. <br> <br>Nagy bizony a hullók színe kavalkádja, miközben látszik a nap aranysugara… <br>Zöld szín errefelé már nincsen divatban, de van rengeted nagy látomásban. <br>Szakértők szerint a zöldnek van négyezer változata, de ez már az ősz áldozata. <br>* <br>(HIQ trió) <br>Szépségek, <br>Oly’ sok színűek! <br>Levelek… <br> <br>Bíboros <br>Az avar színe. <br>Levelek… <br> <br>Takaró <br>Bíborján napfény. <br>Levelek… <br> <br>Vecsés, 2024. október 7. -Kustra Ferenc József <br>

(bokorrímes) <br>Szitált az eső, igen hideget… fázom, <br>Körbe minden szürke, ez már ’darált mákom’! <br>Az úton közlekedő autók járdára spiccelnek sarat, <br>Beköszöntött, jó hevesen... nem vágyott idegen… ruhán maszat. <br>* <br>(senrjú trió) <br>Félelmetesnek <br>Tűnő, egér-szürkeség. <br>Hideg… az eső! <br> <br>Félelmetesnek <br>Látszó, egér-szürkeség. <br>Hideg fröccs… eső. <br> <br>Félelmetesnek <br>Ható egér-szürkeség. <br>Hidegvíz… eső <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Mégis van köztünk egy felfoghatatlan kapcsolat, <br>Hűlő ősznek is megvan szépsége. Avar; alant… <br>Mégis van köztünk egy felfoghatatlan kapcsolat. <br>* <br>(bokorrímes) <br>Őszt egy pókfonálnyi sem köti már a nyárhoz, <br>Viszont gumicsizmát kell fölvenni, vádlihoz. <br>Hideg eső, híg sár, érezzük… vágyjunk nyárhoz? <br>* <br>(haiku trió) <br>Reggel ködfehér. <br>A levelek, már sárgák. <br>Sok már avarban. <br> <br>Erdő már tarkul, <br>Köd vizekben, hegy alján. <br>Könnyező felhők. <br> <br>Hunyorit a nap, <br>Felhőkben nincs földnézés. <br>Ősz, mint jó nagy köd. <br> <br>Vecsés, 2025. október 8. - Kustra Ferenc József -írtam: alloiostrofikus versformában <br>

Őszi levelek, <br>Van, ami már barnásba csapott. <br>Érezni szagát, tán’ rothadott? <br>Ázott úton... téli léptek alatt, levelek. <br>Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek… <br> <br>Ősz az enyészet… <br>Meghozta nekünk is új létet, <br>Mondják, ez a jó… egy fenéket! <br>Meghozta nekünk is múló létet… egészet, <br>Mint avar nyugalmát is földúlta… enyészet. <br> <br>Őszben megfakad <br>Avarszőnyeg a temetőbe. <br>Halottak… várnak az új létre. <br>Ősz az enyém is, érzésem belülről fakad, <br>Őszülőn, őszbe kerültem… karaván halad. <br> <br>Őszben, kabát kell, <br>És már a látszó lehelettel, <br>Sétálok, jól vagyok erdővel… <br>Itt a csendben azért a bánat körbeölel, <br>Nézem, szél ringatja fákat, talán félgőzzel? <br> <br>Ősszel már várom <br>A szeretett, de hideg telet, <br>Konyhában meg nem látok legyet… <br>Estém csendje, altatna már, de dalát várom, <br>Majd, reggeli napsütés, hűvösen süt… várom. <br> <br>Őszömben élek <br>Remélek… mennyi még az időm? <br>Amennyi biztos, még letöltöm. <br>Remélek… őszöm enged és lesznek új telek… <br>Annyi biztos, kérem, még legyenek új évek… <br> <br>Vecsés, 2019. október 26. – Kustra Ferenc – készült anaforás, &bdquo;grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Balra zárt legyen! Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa. <br>

(Septolet) <br>Micsoda ködgomoly! <br>Nem mosoly… <br> <br>Nem látok kutyaházig, <br>Marad sokáig… <br>Napfény, benne oszlik, <br>Foszlik, <br>Porlik? <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Idő levelet rezez, <br>Szépség valószínűtlen! Ez az. <br>Körgomoly gurul. <br>* <br>A köd ábrázolása, <br>Vak festőnek nem feladata. <br>Nap, csak áttetsző. <br>* <br>Már van őszi ezer szín, <br>Otthon, csak duruzsol a kályha. <br>Nyálkás, hideg köd. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Kéményen, <br>Gólyafészek gyékényen, <br>Ködben fészek, <br>Sehol egy lélek. <br> <br>Ködtündérek táncolnak, <br>Fázóskodnak, <br>Kémény, fészek álmodoznak… <br>* <br> <br>(Haiku) <br>Ködtől fátyolos <br>A reggel, erdőn, mezőn. <br>Napfény elveszett! <br>* <br>Csendes a reggel, <br>Szélhiányban ébredez. <br>Köd-fátyolos… táj. <br>* <br>Puha- hajnali <br>Köd-fátyol fedi rétet. <br>Vadászkutya fut. <br>* <br>Láthatatlan a <br>Harmat, köd-fátyol alatt. <br>Hajnal, csak dereng. <br>* <br>Fehér fátyol lóg, <br>Lombtalan, kopasz ágon. <br>Egyre csak sűrűbb. <br>* <br>Új idő közelg, <br>Kék égre, ködfátyolt von. <br>Estfény halványul. <br> <br>Vecsés, 2019. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>