Mosolyom rég lelohasztva<br>Fogsorom csak, rágó tartja,<br>Rágó tartja két marok.<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Doktorhoz járás az élet.<br>Ha nincs pénzem, csak remélek.<br>Gyógyszer árak nekem nagyok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Látom már az alagutat,<br>S fizetem a végső utat.<br>Hülyének néznek, s szívhatok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>A fészkes fenének éljek?<br>Köröttem lelki szegények:<br>Én még írok, olvasok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Túrót se ér tudományom,<br>Gyógyszereim felzabálom,<br>Húst csak álmomban rághatok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Nem törődöm a gatyámmal,<br>Lyukas zsebbel, más hasával,<br>Kibírom míg meghalok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Emlékeimben, kis hazámban:<br>Pick szalámit is zabáltam;<br>Zsebre-vágtak a nagyok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Pest-Buda 2015-2024.

Furcsa látomásból riadtam fel éjjel,<br>Egy vesszősöprű volt fenn az égen.<br>S az Úr ledobta őt közénk „Játszani”,<br>A sok mocskot mind-mind eltakarítani!<br><br>Össze is sepert pármilliónyi embert,<br>Politikust, tolvajt, más egyéb gazembert.<br>Kampec lett a sok zsebesnek, lotyónak,<br>Mindenféle költőknek, papírpusztítónak.<br><br>Csak a papok maradtak meg egyedül,<br>S most unatkoznak; de istentelenül.<br>Mert mit ér a sok teológia és elmormolt ima,<br>Ha nincs bűn, bűnös, és nincs kiért szólnia?<br><br>Budatétény, 2025. január 1.

Hallod ezt a furcsa hangot?<br>Így nem a szél zúg a padláson,<br>És nem is a szomszéd macskája<br>Élezi karmait, a kerítés deszkákon.<br><br>Nyikorog, ropog az egész város.<br>Nyög az idő, pusztító terhe alatt.<br>Ébredjetek már végre fel mind:<br>Mállik a vakolat, omlanak a falak.<br><br>Hallod ezt? Ez maga a hetven év…<br>Hetvenévnyi porlepte régi emlék,<br>Hetvenévnyi bólogató hallgatás,<br>Behunyt szem és tagadó nemlét.<br><br>Mondják, hogy a fiatalok,<br>Megváltoztatják majd, a világot.<br>Hülyeség! A világ fog megváltoztatni,<br>Minden jólelkű őszinte srácot.<br><br>Beléjük ülteti majd a félelmet,<br>A versenyt és a mohó, kapzsi vágyat,<br>Hogy mindig több legyen és gyorsabb.<br>De mi értelme, ha nem látod a gátat.<br><br>E vénember siráma értetek szól.<br>Tiértetek, akik még nem tudjátok,<br>Hogy ez a világ, nem a barátotok.<br>És a siker sem a Ti boldogságotok.<br><br>Én, a vénember, pusztán csak<br>Egy végső figyelmeztetés vagyok.<br>Utolsó, elfeledett reszketeg sirám,<br>És tükör: mit végül is rátok hagyok…<br><br>Budatétény 2025.12.02.

Lesz idő,<br>mikor újra lesz dal, s hozzá költő,<br>nemcsak újra mormolt silány szavak,<br>s lesz majd talán, ki pár ember-öltő<br>után feláll, s mocsártól elszakad.<br><br>Lesz idő,<br>mikor majd szárnyalva, önmagáról<br>ledobva terhét, dalra nyíl ajka.<br>Öröm tölti szívét szabadságtól,<br>a bűnös mocsarat hátrahagyva.<br><br>Lesz idő,<br>mikor az ég újra tiszta s kék lesz,<br>és szabadon szállnak a dallamok,<br>mindenki tiszta és őszinte lesz,<br>s a gonoszság tétlenül andalog.<br><br>Lesz idő,<br>mikor az Ember újra tanulja,<br>hogyan is óvhatja meg az Édent,<br>mire való a tudás hatalma,<br>s mekkora felelősség az Élet.<br><br>Lesz idő,<br>mikor lantján ismét hittel játszhat,<br>s nem égeti majd gyalázat heve,<br>többé válik léte, mint csak látszat,<br>és nem lesz szíve haraggal tele.<br><br>Lesz idő,<br>mikor ismét csüggnek a szavakon,<br>feledve régi harci sebeket,<br>kardot győz le végre a bizalom,<br>s új dalra fakadhat a szeretet.<br><br>Lesz idő,<br>mikor végre Új-Emberré érve<br>nem kell már hazudni többé soha,<br>és nyíltan nézve egymás szemébe<br>nem lesz titok, se parttalan vita.<br><br>Lesz idő,<br>mikor őszintévé válik minden,<br>s tisztán csengenek majd a verssorok,<br>s borzadva emlékezünk hitetlen`,<br>hogy egykoron rég voltak oly korok:<br><br>Mikor volt idő,<br>hogy elvesztek sorsok s emberöltők,<br>hazug közöny épített gátakat,<br>mikor nyálas hangon szóltak költők,<br>sutba dobva hitet és szárnyakat.<br><br><br>Pest - Buda, 2014. június 29.<br>(A Holnap Magazin Vers pályázatán,<br>Zsűrinyertes alkotás.)

( Intés )<br><br>Ne higgy a nyálas-nyájas Olvasónak,<br>ki negédesen áradozik rólad,<br>miközben úgy hiszi, csak gyenge báb vagy,<br>s legyint, mikor nem látja, csak a hátad.<br>Ne is várj tőle megértést: semennyit.<br>Soha nem értett soraidból semmit.<br>Öröm - fájdalom, értéktelen - becses,<br>születés - halál... Aki ily felszínes;<br>jobb is tán, ha nem tudja, mi elől fut.<br><br>De higgy: a csendesen bölcs Olvasónak,<br>Ki tudja, hogy a szó hegyeket mozgat.<br>Bár lehet, hogy nem ma jő el az a perc,<br>de a szavak által szebb álmokra lelsz.<br>Mert szegény Az; Ki vágyakozni sem tud.<br><br>***<br>Mózes 5. könyve 33/29:<br>"Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz."<br><br>Pest - Buda, 2014. június