Hegyek ormán nőnek a hazafi virágok, ők ott a világlátók. <br>Sok köztük a hófehér, mik messze rikítók, többiek sorba állók… <br>Hegyek ormán nőnek a hazafi virágok, ők ott a világlátók. <br> <br>Magyarország a hegyeinknek is hazája, onnan végtelen a látása, <br>Nézi akár, mármint; Dunát vagy fővárosát, igy látja sok forgalmas hídját… <br>Magyarország a hegyeinknek is hazája, onnan végtelen a látása. <br> <br>Vannak a látókörükben különféle rónák, meg azokon gulyák s legelők, <br>Fölfelé is tekintenek és mit állandón látnak… repülők folyvást röpködők… <br>Vannak a látókörükben különféle rónák, meg azokon gulyák s legelők. <br> <br>Gellért hegyről láthatják országunk házát, hol képviselik a hazát, <br>Büszkén és meleg hegybensővel élvezik… létünk határtalanságát… <br>Gellért hegyről láthatják országunk házát, hol képviselik a hazát. <br> <br>Az idő elszáll, el tova... percek robognak, meg nem állnak soha <br>És nem tudni van-e csoda... de ne vesszen el a magyarság soha… <br>Az idő elszáll, el tova... percek robognak, meg nem állnak soha. <br> <br>Vecsés, 2025. július 17. – Kustra Ferenc József- írtam: a hazaszeretetről… 3 soros zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy először, az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így jön ki a vers gondolatisága. <br>

M. Laurens<br>RÉG ELMÚLTAM...<br><br>Bizony, rég elmúltam én már hetven,<br>de azóta is,<br>csupán a saját hátam áll megettem.<br> <br>Próbáltam hátat fordítani neki,<br>ám azóta is<br>hajthatatlan nyakam, ezt nem engedi.<br> <br>Pedig sokan fordultak már azóta,<br>de Én akkor-sem,<br>akarok fordítva ülni a lóra.<br> <br>Van, ki elölnek nevezi a hátult,<br>és azóta már<br>minden létezőt tagadva elárult.<br> <br>Hiába próbáltam ezt megérteni,<br>mert máig is,<br>a tiszta erkölcs, s hitem: nem engedi.<br> <br>Igy-hát, bár elmúltam én már hetven,<br>de ezidáig, <br>a saját tükörképem: nem feledtem!<br> <br> <br>( Budatétény 2014 / 2026 )

Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon, <br>Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón. <br>Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt, <br>Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt? <br> <br>Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Percek lopottak, <br>Ringatnak, körbevesznek. <br>Sorompó fönt van. <br>* <br>Ha majd hosszú útra megyek, visszanéz a tekintet… <br>Majd sokáig mesélik, nem búcsúzott, csak legyintett… <br>* <br>A múltam, folyton <br>Belém köt, mint agresszor! <br>Homokóra áll! <br> <br>Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként, versben és senrjúban vizionálok… <br> <br>

(bokorrímes) <br>Sirassam magamat és a múltamat? <br>Szeressem a jövőt és még magamat? <br>Mi elmúlt azt az élet kőbe véste, <br>Embernek változtatni nincs reménye… <br> <br>Gondolkodok, hogyan döntsek, <br>Jobb jövőbe hogyan menjek, <br>De látom… előre van utam… <br>Így hát, menjek… unszolom magam. <br> <br>Vecsés, 2013. március 9. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>