Hétköznapi pszichológiában a magányról… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Tus kihúzóból lecsebbent öreg paca? <br>Arany töltőtollból egy kicseppent paca? <br>Hamisan kóválygó fisz, a zenekarba? <br> <br>Vagyok-e én a magány képlete? <br>Vagyok-e én lét képtelensége? <br>Vagyok-e én vad sikoly a csendbe? <br> <br>Vagyok-e én csak egy nyomorult, esdve? <br>Vagyon-e én alkalmatlan eleve? <br>Vagyok-e én egy sánta púpos teve? <br> <br>Vajh, mint író, rosszul szerkesztett mondat? <br>Vajh, mint író, rosszul kigondolt mondat? <br>Vajh, mint író, rosszul írt, bántó mondat? <br> <br>Tükörbe sokszor nézegetem magamat, <br>Mit sem látok, de, felismerem magamat, <br>Senkiségemért folytatom vad harcomat… <br> <br>Azt bizton tudom, hogy a bezárult magány embere vagyok, <br>S mint egy kiöregedett remete a semmibe kullogok! <br>* <br>(Septolet) <br>Nincs múlandó boldogság, <br>Van másik-naposság, <br>Létezik, örökléti szomorúság! <br> <br>Boldogtalanság, <br>Ismeretlen boldogság, <br>Magányosság, <br>Magányban megszállottság… <br> <br>Vecsés, 2024. október 7. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként a magányról… <br>

Itt hagy engem hosszú éltem tavasza, de már látom, elmegy is a dereka… <br>Sorsom, nem engeded, hogy kezem rózsáid szakassza? Látom, már nincs alkalma… <br>Ezután tán' törvény lesz a korom értelem? Akkor minek leszek, ezt nem vélhetem… <br>Mindenfelől száz dühös ellen jön szemben velem, és mind játszik az ön kéjén velem… <br> <br>Nem virítottál csak szépeket kerültem, de néha tévedtem és örültem. <br>Néha reggel már én is örültem, Láttam gondos estvéket, majd’ megőrültem… <br>Néha visszanéztem terád, mint honjokra a vitézek, ha dob-mars fölvonulni jelt ád. <br>Örömhöz nem vezettél báj halmain, de legalább pihegtem a barátok karjain. <br> <br>Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat. <br>Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled… <br>Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait. <br>Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész! <br> <br>Vecsés, 2023. január 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Kiss János (1770 – 1846) azonos c. verse átirataként leoninusban. <br>

Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról… <br> <br>(Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!) <br>Messzi födőn vona egy meseország, &bdquo;Umbuldalak” no, meg van egy <br>Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása, <br>Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama... <br>Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy... <br> <br>Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek <br>a 'lelkem' lelkét, eszét... má átfűszereztek, <br>De lesz ez még rosszabb is. <br> <br>Megírta a sajtó, hogy e nemes úr szépreményűen önző, nihilizmusa <br>&bdquo;Umbuldalak” dicsőségére terjed, a lelkét meg belől rozsda marja. <br>Az újságot egy váróteremben találtam és lőn valaki ott megfelejtette, <br>Én meg igy megtudtam, egy más irányból származtatott el... onnét ide. <br>Megírták, hogy a dikti' szépen beszél, de oly' fals! Nesze: &bdquo;Umbuldalak”! <br> <br>A diktátor legfontosabb teendője volt, van és lesz <br>A népével meg csimnáltatni… spájzát fölmosni, ha kellsz'. <br> <br>Még a saját alabárdosait, saját sündisznő vadászait <br>Is gyűlölve üldözni, kezdené még... zsebüket kiűrit! <br> <br>Jujuj, de jó, hogy nem a mi főnökünk, remélem ily rongy sose lesz nekünk <br>Hogy ha mán igy alakul, akkor ebből varrj gatyára gombot, van még nekünk... <br> <br>Felemlítették az újságok, hogy őkelme ottan nem szereti a télapót, <br>Meg nem szereti az éjszakai háztetőt, a kandúros... kan macska harcot. <br>Me' állítólag ön imádó, de sorokból kiderült, &bdquo;Umbuldalak” haza <br>Má' csak az övé, me' amit birtokba vett, az mié' mindenki... haza! <br> <br>Nos, a nagy hegy tövében az élőkre, ezt osztotta a sors <br>A kocsmákba mán' dívik a mások leköpése, az államrende bors, <br>Azoknak, akik még telejesen részegek, vagy már józanodnak, <br>Majd össze ugranak és az ingyen piáér', majd jól összeakaszkodnak... <br> <br>&bdquo;Umbuldalak” -i sajtóban ilyenek nincsenek ám, mert lepofzná' "férfianyám", <br> <br>Vecsés, 2026. május 15.- Kustra Ferenc József <br>

Nincs velem más,<br>csak az árnyékom,<br>meg a végtelen nyugalom.<br>Engem üldöz az unalom...<br>s még az emlékképed.<br><br>Idegenek egy vonatról integetnek,<br>búcsúzóul csókot hintenek,<br>várnak az utcák a terek, -<br>néma kövek között lépkedek.<br>Valamelyiken még ott van a neved.<br><br>2026. április 19.

már majd’ itt is van… <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni, <br>Ti nők és mi férfiak együtt fogjuk örvendeni… <br>Húsvét reggel, pár nap és már be is fog köszönteni, <br> <br>Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok, <br>Viszek majd vödörben kis vizet, azzal is locsolkodok… <br>Én majd körbejárni fogok és mindenhol locsolkodok. <br>* <br>(leoninus) <br>Remélem, várnak majd a lányok, asszonyok a nagymamák, mert öket is locsolok! <br>Már vágyok az étkekre, tán’ kapok. Ha jól megetetnek még jobban locsolkodok. <br>Pláne, ha még kapok kávét meg páleszt, mi zabánál ellenőrzi ivó gyomrát. <br>Fini' sütiket ne felejtsem, ha kapok nem felejtek... húsvétba felejtkezem… <br>* <br>(Senrjon) <br>Remélem minden udvar <br>Szabad, kutyáktól mentesített… <br>Harapás nem kell… <br> <br>Vecsés, 2016. május 29. - Kustra Ferenc József <br>