Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni, <br>Jó az írás, gondolatiság elszá’ s jobb azt köbe vésni… <br>Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni. <br> <br>Jó az írás, mert megtart, ha a szellem elfut, elillant. <br>* <br> <br>De írás is járhat úgy, ’egyedül nem akarnák maradni’, <br>Még a vendég szomszéd mégis elmarkolja és máris viszi… <br>De írás is járhat úgy, ’egyedül nem akarnák maradni’. <br> <br>Írásod elviheti más, ha magányra szorulna a társ. <br>* <br>A részeges szomszéd mindent letagadott, <br>Maj’ egy pofon után, mindent visszaadott… <br>A részeges szomszéd mindent letagadott. <br> <br>Tettét szóval takarta, de ütésre rögtön visszaadta. <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek. A leoninusokat Gránicz Éva írta. <br>

Magamban hordom a csendet,<br>mint a szerelmet vagy a halottjaim,<br>egy imát, mely nem is hangzik,<br>csak létezik. Mint a rend.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia, <br>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia… <br>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan, <br>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? <br> <br>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak, <br>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak… <br>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt, <br>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört. <br>* <br> <br>(Leoninus trió) <br>Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek? <br>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat? <br>Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre? <br>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz? <br> <br>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon! <br>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen. <br>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet. <br> <br>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság. <br>Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság… <br>Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene! <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Bármily’ a helyzet nekem <br>Írnom kell! Folyvást és állandón! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Lopakodva irhatok, <br>De azért írok, megjelenjen! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Kevés a jó világban… <br>Alkalmazkodva jeleskedek… <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából… <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia, <br>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia… <br>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan, <br>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? <br> <br>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak, <br>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak… <br>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt, <br>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört. <br>* <br> <br>(Leoninus trió) <br>Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek? <br>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat? <br>Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre? <br>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz? <br> <br>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon! <br>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen. <br>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet. <br> <br>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság. <br>Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság… <br>Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene! <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Bármily’ a helyzet nekem <br>Írnom kell! Folyvást és állandón! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Lopakodva irhatok, <br>De azért írok, megjelenjen! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Kevés a jó világban… <br>Alkalmazkodva jeleskedek… <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából… <br>

A naplementéről és a Holdról <br> <br>Esti csend, tűri <br>Bíborfény elvonulást. <br>Csendes sötét jő. <br>* <br>Réti éj csendje, <br>Feloldja a susogást. <br>Levélzizegés. <br>* <br>Mennyei szellő <br>Éjjel hozza hűsűlést. <br>Izzadó éjjel. <br>* <br>Nappal nagy meleg. <br>Felhőtlen ég a katlan. <br>Hűvösös este. <br>* <br>Est, azúrkékre <br>Vált, fönt csillagfény remeg. <br>Aranykalász ring. <br>* <br>Táj, szomjazza fényt, <br>Bíbor égbolt, csak néz le. <br>Éjjel ideért. <br>* <br>Leereszkedő <br>A szürke homály, est jő. <br>Hold még hunyorog. <br>* <br>Telihold vonyít <br>Felhők meg menekülnek! <br>Csillagvirágzás! <br>* <br>Hold, este durvul, <br>Napot messzire löki. <br>Baglyok ébrednek. <br>* <br>Szél nagy csendjében, <br>Hold nézi magát tóban. <br>Felszín, mint tükör. <br>* <br>Ezüstköd illan, <br>Hajnal-napsugár villan! <br>Napfényes reggel. <br>* <br>Ébredő hajnal, <br>Fáknak árnyait festi. <br>Új aratás-nap. <br> <br>Vecsés, 2016. december 13. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Baso féle haikuban… <br>