A szépségről akartam ma írni,<br>egy sort, két sort, talán többet.<br>Arról, mi felemel, avagy bódít,<br>s megtelít egy egész könyvet.<br><br>Akartam írni a nyárról, s fákról,<br>a szerelemről is talán,<br>a rét szépséges virágairól,<br>egy örök Isten asztalán.<br><br>Örömöt akartam hozni néked<br>e szomorú, bús világba,<br>arcodra mosolyt csalni könny helyett,<br>Én: a szegény Botcsinálta.<br><br>S most itt ülök a papíros felett,<br>csendben, a sorokra várva,<br>valami szépet szeretnék írni;<br>de tollam sincs tintába mártva.<br><br>Ott legbelül, megfájdul valami,<br>mi a boldogságod hozná,<br>s belesajdul hasztalan életem:<br>cseppnyi könny kellett csak hozzá.<br><br>S most itt fájnak a régen múlt évek,<br>a sok gyáva megalkuvás,<br>a görbült gerincű hajlongó félsz,<br>s kényszerült alázkodás.<br><br>Pedig a szépről akartam írni,<br>egy sort, két sort, talán többet;<br>arról, ami felemel vagy hódít,<br>s megérdemel egy csepp könnyet.<br><br>Pest - Buda, 2014. január 13.

Egy tiltott bolygóra születtem,<br>hol teremtőm is elhagyott,<br>nincs elődöm, tán utódom sem,<br>kire e semmit ráhagyom.<br><br>És nincs, ki átöleljen féltve,<br>- Anya, ki önzetlen szeret -<br>kinek vállán elsírjam vétkem,<br>hogy megbocsássa bűnömet.<br><br>Vak vagyok e setét világban,<br>hol nincsenek fénylő napok,<br>hol nincsenek soha kérdések,<br>se nyugvást adó válaszok.<br><br>Csak a kétségek egét látom.<br>Valós e nyomorult világ?<br>Vagy pusztán képzeletem műve,<br>mit teremtőm is megutált.<br><br>Bár ne születtem volna soha.<br>Miért lettem, s kiért vagyok?<br>Elveszett nemlétem gyászolom,<br>mint holtját az, kit itt hagyott.<br><br>Pest - Buda, 2013. július 27-28.

Nem tudom, mitől döglik a légy.<br>Azt sem, ki mitől lesz gazdag.<br>Nem vagyok okos, sem szép,<br>Engem mindig csak becsaptak.<br><br>Nem tudom, merre van előre,<br>És már azt sem, merre a hátra,<br>Rég kihajtottak már a legelőre,<br>S ráfizettem a sok páva táncra.<br><br>Nem tudom már, ki is a barát,<br>És hol van a vármegye tornya.<br>S deresre húznak-e majd ezért,<br>Ha a Fő-főispán azt mondja.<br><br>Nem tudom, hogy a sok tökfej<br>Jóllakott-e már a lopott konccal,<br>Nem értem a tolvajnyelvet:<br>Elosztanak majd engem nyolccal.<br><br>Azt tudom, hogy a csirkefarhát elég,<br>Sőt még sok is az ilyen vén Koloncnak.<br>Azt is tudom, hogy a "perzekutorok"<br>E pár soromért tán meg is botoznak!<br><br>Budatétény, 2022. szeptember 7

( opusz ön-irónikusz )<br> <br>Szép vagyok no, mi tagadás,<br>csak egy a baj,<br>hogy ezt szemmel nem látja más.<br>Szépen menekül a hajam,<br>ettől az (állítólag) okos fejtől,<br>fogaim is ritkulnak már,<br>s nem álmodok újabb nejről.<br> <br>Jó is vagyok, mi-tagadás,<br>csak egy a baj,<br>hogy ezt már nem kóstolja más.<br>Szépen kopik a gondolat,<br>abból az (állítólag) okos fejből,<br>soraim is fakulnak már,<br>s nem álmodom barna-serről.<br> <br>Jól elvagyok, mi tagadás,<br>csak egy a baj,<br>hogy ezt én nem érzem: csak Más.<br>Szépen kihullnak az évek<br>még hátralévő foszlott életemből,<br>s Isten tükre előtt látni -<br>fogom magam hamar: szemből.<br> <br>Pest-Buda, 2016. július 30.

(Tiborc újkori sirámai)<br> <br>Hej kelmed pedig mit pöffeszkedik feszt ott fenn,<br>és pocsolja nekünk az észt rocska-szám itt lenn.<br>Kelmed még a csicset csak jó anyjánál szopta,<br>mikor mi izzadtunk e földön robotolva.<br>Lám fent cifrálkodik most a soktornyú házban,<br>flangál a sok-sok tudás fölösen agyában.<br> <br>Nem segít kenden a szűr s rajta holmi pityke,<br>amit kend ott hablatyol, az csak tized icce.<br>Kortyintásnyi ige a lenti valóságból,<br>szüzesség nélküli párta egy puszta vágyból.<br>Álmában pendely s zsindely kuszálódik össze,<br>varjún látott dolmány s hárász vár törökre.<br> <br>Kend magyarabb tán még holmi Árpád fiánál,<br>zavarja az élet: beljebb nem lát orránál.<br>Lenézi a parasztot, szavát meg nem érti,<br>fertály s fortély szavak közt agya menettérti;<br>s tyúkjainknak csicseit szorgosan keresve,<br>rükvercbe kapcsolt a világtörténelembe’.<br> <br>( Pest - Buda 2014. november 30.)