(Senrjú) <br>Sonka tormával. <br>Torma sok főtt sonkával. <br>Nagyon szeretem. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Kacajos <br>Meg <br>Sikolyos… <br> <br>A húsvét <br>És a lány várja a legényét… <br>Locsolkodni, <br>Jól szórakozni. <br>* <br> <br>A lányok <br>Is gyűlnek, <br>Ők… várók. <br> <br>Cseverészve <br>Heherésznek! <br>Fiuk a szódásüvegekkel, <br>Odaérnek vizes szerepekkel. <br>* <br> <br>Sikongatás, <br>visítás, szeretettel locsolás. <br>Lányok eláztak, <br>Vizesek, <br>Fiuk nem méláztak. <br> <br>Piros tojást… <br>Jólesett… szemlátomást! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Nagy locsolkodás, <br>Húsvét megünneplése… <br>Vendégeskedek… <br> <br>Vecsés, 2015. november 29. – Kustra Ferenc József- írtam: Septolet csokorban és két senrjúban. <br>

Húsvét napja van, jaj, nem tudni mi vár ránk, <br>Várjuk a fiukat, vagy elbarangolnánk? <br>Megterítettünk, van főtt tojás, csoki is, <br>Van sonka, retek, újhagyma, meg likőr is. <br> <br>Kilesünk az ablakon az utcára <br>Fiúk járnak és mennek házról-házra, <br>De ide sajnos, nem téved be egyik sem, <br>Hogy ide sokan jönnek, rosszul becsültem? <br> <br>Ha jönnének és mondanának egy verset, <br>Kapnának tojást, mind a dísz, reá festett. <br>Meglocsolnának, nekik a zsebpénz is kijárna, <br>Festett tojás is lenne, a locsoló jutalma. <br> <br>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József <br>

Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett. <br>Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett. <br> <br>A nyulam-bulam, már húsvét este eltűnt, <br>Csak hagyott egy kis cédulát, ami feltűnt, <br>Mert az ajtóra szögezte, hogy elment a melóba, <br>Ha reggelre télutó lenne, keressük a hóba… <br> <br>Hogy a macska rúgja meg ezt a húsvétot <br>Mi aztán most várhatjuk az ajándékot… <br>Mi hogyan kapjuk meg, ha saját nyulunk éppen máshol kézbesít! <br>Meló fontos! Ránk, meg akik etetjük, nem is gondolt egy kicsit? <br> <br>Reggel én jó korán felkeltem ideges éjszaka után… <br>Nyúl a ketrecben elnyúlva... a fárasztó éjszaka után, <br>És látom, beste, teremtette, kirakta az ajándékokat, <br>Az udvaron fészkekbe, nem elfeledve el a háziakat. <br> <br>Szabad-e hát történetem után, lányok-asszonyok <br>Elővennem a szagos vizem, mert most locsolkodok… <br>Mosolyogtok ti, majd tőle télen is és nyáron... <br>Ha ügyes voltam, kérem én a piros tojásom… <br> <br>Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József <br>

A föld oly békés ti veletek,<br>Óh, gyönyörű szép fenyvesek,<br>Kik védtek esőtől, melegtől,<br>Télen az erdő csak tőletek zöldül.<br><br>Ti otthont adtok vándoroknak,<br>Szép énekű madaraknak,<br>Édes illat szerte széjjel száll,<br>Szélben szívvel táncoló, szép daliák.<br><br>Suttogva álmodó fenyvesek,<br>Nyugalmat hozó értékek,<br>A nap is mosolyog rátok már,<br>Odakint az élet vidáman ránk vár.

Szép keleti napsugár,<br>A vadon ébresztője,<br>Természet éled, ha fényed elér már,<br>Hegyek fagyos tetejére.<br><br>Te vagyon e szülője,<br>Szép fenyvesek gyöngyszeme,<br>A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,<br>Óh, viharok üldözője.<br><br>Ha egyedül lennénk itt,<br>Te ránk ragyogsz fényeddel,<br>Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,<br>Bajtársunk leszel örökre.