Hétköznapi pszichológia… <br>Nem mindent ért meg az a szerető szív, <br>Mi az észnek reális és világos. <br>Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja, <br>Így lehet döntése sokszor talányos. <br> <br>Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz, <br>Ez, mikor józan-ész embert elhagyja. <br>Állandó kézitusánk az élettel, <br>Mondhatnám én, hogy ez a létem útja. <br> <br>Szép emléket lehet kötélre aggatni, <br>Ha koldulunk az élettől, hogy jobb legyen? <br>Szép múltunkat lehet-e tovább faggatni? <br>Majd fogja magát, megfordul és elmegyen... <br> <br>Ki tudná a megoldást az élet bajaira, <br>Mikor, minden benne van sorskönyve pontjaiba… <br>Vecsés, 2013. augusztus 16. – Kustra Ferenc József <br>

A fény előtt nagy, sötét árnyak lebegnek, <br>Úgy tűnik, el akarják állni utamat. <br>Tovább úszom, küszködve küzdőm magamat, <br>Előre, közben a semmibe lebegek. <br> <br>Próbálok belekapaszkodni a fénybe, <br>De kimerültségem nő, már nem is érzek <br>Semmit, nem érzékelem azt sem, hogy vérzek. <br>Már semmi nem számít… csak haladnék végre. <br> <br>Budapest, 2000. július 4. - Kustra Ferenc József <br>

Csak kotorászok, <br>Meg tán’ kutakodok, <br>Részeiben matatok. <br>Nem tudom, jók-e a módok, <br>Bizony, előjönnek fohászok, <br>Közben meg csárdást, bizony nem járok! <br>Sokszor megmaradtak a régi álmok, <br>A fontosabbakra még mindig úgy vágyok... <br>Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok. <br>No, de minek a sok emlék, mit elraktározok, <br>Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok... <br>Istenem! Mik voltak... Ilyesmikről, én már nem álmodok. <br> <br>Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A". <br>

(leoninus trió) <br>Fölmerült, hogy újrakezdek… ezen elég régóta révedek. <br>Ha újrakezdem, mi lesz múlt életemmel? Az egész létemmel? <br> <br>Ketyegnek a másodpercek, a rendes percek… idő rohan múlnak is az évek. <br>Életem újítva vajon hová vezetne, csőddel lelkem vajon mit kezdhetne? <br>Az életem nem balzsamos kőszírt a régi, nagy, masszív fáraó sir köröttem… <br> <br>Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet? <br>Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak? <br>Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat! <br>Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány? <br>* <br>(tíz szavas) <br>Az átkom tovább dolgozik (a szemét) lehet, <br>Így halok? Lehet! <br> <br>Vecsés, 2025. július 26. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben, <br>Így aztán állandó beavatkozó bármely helyzetünkben… <br>A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben. <br>* <br>(leoninus) <br>Lehet, hogy mindent lehetne látni, de foncsora vakult, így sok emlék fakult. <br>A múlt jól ránk olvassa a múltat, s ha olyat teszünk, lehet, hogy haragot tart… <br>Finoman szólva, múlt már nem olyan szalonképes és bíz’ mint tükör sem fényes. <br>* <br>(senrjon trió) <br>A múlt a jobb emléket, <br>Szinte mindet csak ellopkodta… <br>És ő reklamál! <br> <br>Azt is tudjuk annyian… <br>A foncsorhibás tükör hazug. <br>És ő reklamál! <br> <br>Fénye már nagyon kopott, <br>Tükre görbe… meg árnyékot ad! <br>És ő reklamál! <br>* <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes és önrímes.) <br>És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma. <br>Ez nem az a politika, de ember valósága… mind és ma… <br>És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma. <br> <br>Vecsés, 2017. november 25. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostofikus versformában. <br>