Idő 
Értékelés 
Értékelés A varjú együtt repül a többivel az égen
<br>És eltűnik a feketék szürke tömegében.
<br>Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
<br>De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
<br>
<br>A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
<br>Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
<br>Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
<br>De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
<br>
<br>A varjú magasan is jár és messzire ellát,
<br>De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
<br>Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
<br>Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
<br>
<br>A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
<br>Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
<br>Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
<br>És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
<br>
<br>Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
<br>
A házak között a nap bágyadt sugarai,
<br>Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái.
<br>Nemsokára sápadtan világít a holdfény
<br>És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény.
<br>
<br>Az éjszaka világa a bűnözőké,
<br>Vagy tán'-talán inkább a szerelmeseké?
<br>Másképp látszik a világ konok sötétben,
<br>Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben.
<br>
<br>Éles szemű ember lát vaksötétet,
<br>Pupillája tágul, befogad fényet.
<br>Éjjel is van fény, csak meg kell azt látni,
<br>Eljön a reggel, de ki kell azt várni.
<br>
<br>Vecsés, 2001. október 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Nincsen senkim, csak árva vagyok.
<br>Kérdezik miért? Csak makogok.
<br>Van válasz, de az igen hosszú,
<br>Életem ragyavert, nagy múltú.
<br>
<br>Értelmes, mit mondok? Hebegek?
<br>Közben magamtól öklendezek.
<br>Talán ma van holnap tegnapja,
<br>És elúszik… élet tutaja.
<br>
<br>Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc József
<br>
Ha én szatrapa lennék,
<br>Tán’ falanxot vezetnék.
<br>De szatrapa nem vagyok,
<br>Falanxozni nem fogok.
<br>
<br>Hellopolis van, de nem nekem,
<br>Erről vágyakozik a lelkem.
<br>A vágy kategória minek?
<br>Nem tény, nem ad csak a léleknek.
<br>
<br>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
<br>
Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon,
<br>Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón.
<br>Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok,
<br>Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok.
<br>
<br>Elmennék, de hova?
<br>Éjnek nincs világa,
<br>Holdfény is hiába…
<br>
<br>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
<br>
