Újra megértük a nőnapot, <br>Az idő sorolt, nem kapkodott! <br>* <br>Zamatos reggel, <br>Felébredtem boldogan. <br>Szívem csücske vagy! <br>* <br>Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak, <br>Főzz is egy jó kévét, hogy a csészéink koppanjanak, <br>Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak. <br> <br>Édes! Te vagy nekem a nagy Ő, a NŐ! <br>Veled az élet, egy örömkereső! <br>Ma legyen élményünk, egy buja fürdő… <br>Óh! Most mond, mire... jóra gondolsz, Emő? <br> <br>Tündérkém, Te angyalkám, galambom! <br>Boldog nőnap legyen minden napom! <br> <br>Vecsés, 2016. október 3. – Kustra Ferenc József <br>

Kedveske, nappal is szeretlek, s a vak éjben, <br>De nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… <br>Pirkadatkor várom, hogy reggel legyen, <br>Megyek, neked virágért, friss legyen… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, <br>Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le rátok... <br>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok. <br> <br>A férfiak marcona lelke csak, nálatok keresheti vigaszt, <br>Aztán már kiolvashatod, hogy csak téged szeret, mint valós &bdquo;igazt” ... <br>A férfiak marcona lelke csak, nálatok keresheti vigaszt. <br> <br>(Septolet) <br>Álmomban ragyogsz, <br>Nem is csavarogsz, <br>Belém-ivódsz! <br> <br>Tiszta a szíved, <br>Retteneted, <br>Nincs neked. <br>Van, szerelem-becsületed. <br> <br>Te vagy kicsikém, ki őrzi családi tűzhelyt, <br>Szerelmes szívünk jól belengi, életműhelyt. <br>Jó Teveled a szeretet, megyek virágért, <br>De, most egy hatalmas. tulipán csokorért... <br> <br>Vecsés, 2026. március 5. – Kustra Ferenc József- Írtam: &bdquo;Itt a nőnap” c. már publikált versem átirataként <br>

Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, <br>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… <br> <br>Én hozom Neked, örömet szerezve Neked. <br>Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz. <br>Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed. <br> <br>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, <br>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… <br> <br>Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök… <br>Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök! <br> <br>Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod… <br>Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod… <br> <br>Vecsés, 2026. március 3. – írtam: &bdquo;Itt a nőnap” c. versem átirataként. <br>

A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása. <br>A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek… <br> <br>Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány, <br>Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány. <br> <br>Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága. <br>Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja. <br>Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen, <br>Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen… <br> <br>Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol... <br> <br>Te vagy sokszor vadult reményem pillanata, <br>Te vagy remény beteljesítő pillanata… <br> <br>Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a &bdquo;véredet” … <br>Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele… <br> <br>Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt, <br>Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást. <br> <br>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek! <br>

(sorok és gondolatok az utolsó százból)<br><br>A történelemnek gúnyos búcsút intve<br>elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.<br>Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,<br>eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.<br><br>Csend van:<br>A némaság marokként fojt mindent,<br>senki sem nyomja le többé a kapukilincset.<br>A székek némák, nincs se taps, se nevetés.<br>Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.<br><br>Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.<br>Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.<br>S mint elaggott kerekek: örökkön és újra<br>terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.<br><br>Vak vagyok:<br>e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,<br>hol nincsenek soha kérdések,<br>se nyugvást adó válaszok.<br><br>Sorsom elhaladt mellettem legyintve,<br>- saját történelmének végső búcsút intve -<br>és egy elhagyott,<br>szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.<br>Elszállt rég a büszke Főnix:<br>többé már emléke sem látszik.<br><br>Pest - Buda, 2014. május 26.