Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,<br>hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.<br>Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:<br>miként kell hazugságban élni, otthonosan.<br><br>Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,<br>nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.<br>Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,<br>s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.<br><br>Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,<br>értékét veszti becsület, szeretet és hit.<br>Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,<br>a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.<br><br>Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,<br>és félrelökött szülők sorsává a magány.<br>Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:<br>már szüleink vázájába sem kerül virág.<br><br>Oly korban élek most, mit leginkább felednék,<br>legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,<br>és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,<br>felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.<br><br>Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,<br>hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.<br>Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,<br>s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.<br><br>Ily korról álmodozom ostobán néhanap.<br>Álmodozom, miközben az idő csak halad.<br>De egyszer, valamikor, nagy-sokára talán<br>e kort veletek is örömmel megosztanám.

Oly korban írom meddő soraim,<br>Mikor nehéz már költőnek lenni,<br>Mert a mosoly eltűnt az arcokról,<br>És nincs ok többé már énekelni.<br>Mikor sajgó szívvel nagyon nehéz<br>Az arcokra boldog mosolyt csalni,<br>Mikor a reménység már ködbe vész,<br>És a kék madár is készül halni.<br><br>Szerető szívvel és tiszta fejjel,<br>Sziklányi teher ma hittel szólni,<br>Harcolni egyetlen árva tollal,<br>Felállni és másokért dalolni.<br>Költőnek lenni nagy felelősség,<br>S kinek erre vetemedik tolla,<br>Sosem írhat le többé hazug szót,<br>Mert hitelének gyilkosa volna.<br><br>Nem bújhat el gyáván szemlesütve,<br>Agysejtjeit mindentől elzárva.<br>Nem futhat félelmében világgá,<br>Nyüszítve, a Jóistent gyalázva.<br>Ha igazi költő akarsz lenni,<br>Légy kész harcolni egyetlen tollal.<br>Felállva, csak másokért dalolni,<br>Vagy küzdeni körömmel és foggal.<br><br>Mit nekünk bősz óriások hada!<br>Mi költők akarunk végre lenni,<br>És nyakas módon újra meg újra,<br>Dicsőként szélmalomharcra kelni.<br>Ha széjjeltépik is olykor versed,<br>Mégis érdemes költőként élni.<br>A tollforgatók sorsa s élete,<br>Küzdeni a jóért és remélni!<br><br>Pest-Buda, 2013. február 8-10.

Ó, a kimondott szó… <br> <br>(bokorrímes) <br>A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek, <br>A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek. <br>A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek! <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza, <br>Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája. <br>Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza. <br> <br>(bokorrímes duó) <br>Hmm… az életben a második esély? <br>Hogy amikor lefele lejt a meredély? <br>Ha kimondod, az már maga az esély? <br> <br>Van oly’: &bdquo;elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből. <br>Van oly’: &bdquo;szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből. <br>Van oly’: &bdquo;ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből? <br>Van oly’: &bdquo;megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből… <br> <br>(leoninus) <br>Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor. <br>Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor <br> <br>(HIQ) <br>A szádból <br>Kiesett szó… vég! <br>Vissza nincs! <br> <br>(senrjon) <br>Amit egyszer kimondtunk, <br>Azt már elfújja a kinti szél. <br>Még ha suttogsz is! <br> <br>(leoninus) <br>Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany” <br> <br>*** <br>Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér, <br>Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér. <br>Nem a szó számít, hanem ahogy mondod, <br>Hangod zenéje tárja fel a gondot. <br> <br>Van, mikor a csend többet ér a szónál, <br>Idő súgja meg, mi igaz, mi formál. <br>Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod, <br>Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot. <br> <br>(Tíz szavas) <br>A szó hangja messzire ér, <br>Szívben marad és sokáig elkísér. <br> <br>A szót az idő formálja, <br>A helyzet ma csenddé torzítja. <br> <br>(Senrjú) <br>Kimondott szó már, <br>nem fordul vissza soha. <br>Hangja megmarad. <br> <br>Szó száll a csendben, <br>hangja sebet ejt mélyen. <br>Csend őrzi némán. <br> <br>Ugyanaz a szó, <br>más időben mást jelent. <br>A hang dönt végül. <br> <br>Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek alloiostrofikus versformában. <br>

Hétköznapi pszichológia – szakversszakban… <br> <br>Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk… mellébeszélünk neki, <br>Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le! <br>Van még olyan is, hogy igen is nem mondhatjuk meg azt az oly' súlyos igazat neki <br>És <br>Bár hányan tudjuk is, az igazságot teljességgel el kell titkolni előle! <br> <br>Végrehajtása és titokőrzés, embert-próbáló, jó, ha senki el nem fecsegi... <br> <br>Vecsés, 2020. augusztus 5. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Rossz szavak, kusza szövevényébe ne keveredj, <br>Másokon, így hamisan, felül biz’ ne kerekedj. <br>Csúnya szavaknak liánnal átszőtt mocsarába, <br>Csak mást bántasz és belefulladhatsz mondókába. <br> <br>A felnőtt ember napi kb. kétszázszor is lódít, <br>Mondják az ezt kutatók, eme kínos módit. <br>Rosszindulatból hazudni egyesen vétek, <br>Az ilyen nem kap feloldozást… ő bűnös lélek. <br> <br>Hazugság is az, mi az életet részben mozgatja <br>Mert mindenkinek van, némi kis titkolnivalója… <br>Nem mindig célszerű mindent őszintén kimondani <br>Sőt van, mikor célszerű az igazságot titkolni. <br> <br>Lehet hazugság kegyes <br>És tán lehet szükséges. <br>Lehet kicsinek tűnő hazugság, <br>Vagy romboló igazságtalanság. <br> <br>Kiglancolni a szavakkal a mondanivalót? <br>Ettől a rossz mondat nem adja a jót, a valót. <br>Szavakkal rózsaszínre festeni a kék eget… <br>Hazugság, ha már megtörténik, igaz nem lehet. <br> <br>Mondhatnám, hogy sohse hazudjunk, de azt mégsem lehet, <br>Kommunikációban tartsunk ésszerű mértéket. <br>Ha úgy van, hogy hiszel, akkor annak higgy, aki már látta, <br>Vagy annak, kin látod… problémakört emberséggel látja. <br> <br>Van kinek csak pletykák, hazugságok vannak a szütyőjében, <br>Ha vele beszélsz, úgy érzed magad, mint sárkány bendőjében… <br>Még a szellő is olyan, hazug szóra, süvítve elszelel, <br>És téged, az igaztalan hazugság letaglóz, elmeszel. <br> <br>Van, aki hazudik, de mestere a szónak, <br>Ő ki lélekből ellene van minden jónak. <br>Van ki mestere a szónak és folyvást hazudik, <br>Ő az kinek kívánjuk, hogy majd csak elkárhozik… <br> <br>Igaztalan szó, mondat, erősen lélekölő, <br>Bár objektív igazság, ettől nem töpörödő! <br>A tudás információszerzésből növekedik, <br>De, ha a szó igaztalan, akkor megkövesedik. <br> <br>Ki nagyon nagy bajban van, s még hazudnak is neki, <br>Lelkét a hazugság szú járja, ő ezt rettegi. <br>Ha hazugság van, nincs hit és nincs is bizalom, <br>Mert akkor vágtatsz, csalfa szavakon… siralom. <br> <br>Legott, sipirc, mondhatnánk annak, aki nekünk lódít, <br>De ezzel nem biztos, hogy helyreállítjuk a módit. <br>Mikor elhangzik a hazugság, hátul kullog igazság, <br>Így lehet, sohse tudjuk meg mi is az alapigazság. <br> <br>Ki nem mond igazat, az egy szűk meredélyen egyensúlyozva, <br>Szavai lelki terhét víve, más lelkébe belebarmolva, <br>Intézi az ügyeket, miket nem is tud… lehet, csak hallotta? <br>Aki meg áldozat… ő lelke a súlyos szót, nem óhajtotta! <br> <br>Fent a sötét égen a szép telihold sohasem hazudik, <br>S ömlő fényéből az arcunkra ezüst fényálarc veretik. <br>A Nap, óh, ő meg maga az igazságos, ha erősen tűz! <br>Nagyot mondót, a sugarával jól megéget, és úgy elűz… <br> <br>Vecsés, 2013. június 23. – Kustra Ferenc József <br>