Fúj a szél és borús az idő,<br>Csendesen eseget az eső.<br>A jókedvem nem igen duzzad,<br>Nem kiabálnék; cigány húzzad!<br><br>Végleges a felismerésem,<br>Okozom lehetetlenségem.<br>Nem volna szabad vállalkoznom,<br>Nem fogadnak el, nem lesz hasznom.<br><br>Nem fogad el a pénz, az üzlet,<br>Szerencse messze elkerülget.<br>Lendület és iram nem elég,<br>Sorsom mondja, most már elég.<br><br>Budapest, 2000. július 9. ? Kustra Ferenc József<br>

(Septolet duó) <br>Reggel… <br>Nap felkel, <br>Némán énekel… <br>Valami ciripel. <br> <br>Reggel sietős, <br>Téma kilengős, <br>A múlt emlegetős… <br>* <br> <br>Csillagok eltűntek, <br>Fények föltüntek… <br> <br>Múló percek, <br>Múlt percek… <br>Iskolába gyerekek. <br>Bíznak bennetek, <br>Hogy mentek! <br> <br>Vecsés, 2016. június 13. - Kustra Ferenc József <br>

(Vétkesek közt cinkos aki néma)<br><br>Nem bírom!<br>Nem bírom a szavak súlyát,<br>A képek nyers, bénító erejét.<br>Mintha valaki azt suttogná:<br>"Ez a Te életed is lehet még."<br><br>Igen, lehet!<br>Mert mi a különbség?<br>Mi a különbség a mi biztonságunk<br>És mások félelmei között? Egy határ?<br>Egy ideológia, ami tán nincs is?<br><br>És Én?<br>Én itt ülök a csendes szobámban,<br>Mintha a csendesség ártatlanság lenne,<br>A szomszédban pedig robban a világ,<br>Halál-eső zuhog ártatlan fejekre.<br><br>És a gyerekek?<br>A gyerekek önfeledten rajzolnak.<br>Ők még nem értik, mi a háború.<br>Rajzolnak napot, boldog családokat.<br>Jobb, ha nem is tudják, mily iszonyú.<br><br>Ők talán...<br>Ők talán még nem látják át!<br>De mi, kik tudjuk, mit csinálunk s miért,<br>Tétlenül nézzük, ahogy a jövőjüket<br>A szemeik láttára daraboljuk szét?<br><br>És Én?<br>Azóta is ülök a csendes szobámban,<br>Mintha a csend ártatlanság lenne,<br>A szomszédban pedig pusztulóban a világ,<br>Halál-eső zuhog ártatlan fejekre.<br><br>M. Laurens: Budatétény, 2025. július 25.

Nőies léptekkel jössz felém, <br>Majd, lehetőt ágyban elvenném. <br>Ott farod cicázna, <br>Ez mind’ férfi álma. <br>Mikor jössz erre? Már szeretném… <br>** <br>Ha tested a vágytól remegne, <br>Talán beengedlek szívembe... <br>Akkor csak, ha tudod, <br>Mennyi a te csúcsod. <br>Mert az éj hajnalig peregne... <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 26. – Siófok, 2025. augusztus 31. -Kustra Ferenc József– Gránicz Éva: írtuk erotikus-romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Szép Magyar hazám árnyas dombok ölén,<br>Zselic lankáin szellő rebben szelíden énfelém.<br>Rőt avar suttog hőseink nyomán,<br>Rónán délibáb ég a nyári nap alkonyán!<br><br>A Dunán fátyol ül, a lassú, kék idő,<br>Emlék száll, mint könnycseppben úszó mező.<br>Bércek vállán alszik a Kárpátok dala<br>Turulmadár szárnya alatt, mint védőangyala.<br><br>Piros, fehér, zöld szívünkben lobog,<br>Valahol az égen ránk hajolnak a csillagok.<br>Isten karja átkarol, ha elfogy már az út,<br>Magyar Hazánk Nemzet, s bennünk él a múlt.<br><br>Hadak útján, künn a fájó némaságban<br>Tengernyi csillagként hullik majd alája.<br>Vérpiros az alkony, s oly tiszta az álom,<br>Árpád fiai mi vagyunk s maradunk e tájon.<br><br>Ugar feketéjén némán áll a kereszt,<br>Feszület a vén határnál száz imádságot ereszt.<br>Hitünkben védő oltalom a kar,<br>Ha szél fú is a bérceken, a szívünk meg nem hal.<br><br>Zúg a szellő halkan, mint egy ősi dal,<br>Hunok árnya lép a ködben, s a múlt megszólal.<br>Bölcsőnk e föld, s ha eljön majd a vég,<br>Halni is csak így tudunk - igaz Magyarként!<br><br>Valahol a dombok mögött még szólnak a harangok,<br>Könnybe fúl a feszület, de megőrzi a tegnapot!<br>Árnyas erdők rejtekén egy régi dal vezet,<br>Bölcsőnk fölé hajol a csend, s megőrzi e Nemzetet.<br><br>Kárpátok ölében egy szelíd fény kigyúl,<br>Átkarol egy népet, mely nem száll el, csak megújul.<br>Csillagok közt írva áll: ki hű marad, az él,<br>Kárpátoknak karja véd, míg ajkad Magyarul beszél.<br><br>Szép Magyar hazám, ha el is takar a fátyol,<br>Valahol a csillagok közt mégsem leszel távol.<br>Bércek, dombok, rónák, mind egyetlen imánk:<br>Magyar szívvel élni és halni - ez a mi Hazánk!