Vágyva… <br> <br>Huh! Már majd’ itt van, <br>Közelg’ a Valentin nap! <br>Kérdés, Te hol vagy? <br> <br>Lehetne szép nap <br>Együtt és nagy kettesben! <br>Örömben… együtt. <br> <br>Ha már Te nem jössz, <br>Akkor kicsit gondolj rám… <br>Tudom, messze vagy! <br> <br>Gondoljunk másra, <br>Mint napi problémára… <br>A párod vagyok. <br> <br>Ott a messzibe <br>Legyen szép napod… végig. <br>Egyszer, majd megjössz. <br> <br>Jövőre leszel <br>Kézközelben, mit várok. <br>Én még szeretlek. <br> <br>Vecsés, 2024. február 10. – Kustra Ferenc József- írtam senrju csokorban: a távolban dolgozó kedvesemnek! <br>

Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán, a pénzéhesek okán, ez hírekben napi téma! <br> <br>(3 soros-zártükrös trió) <br>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell! <br>Főként háborúban meg főnököt fényezni kell… <br>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell. <br> <br>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta, <br>Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa… <br>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta. <br> <br>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak EURÓ milliárdok, <br>Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél milliók az elhullók… <br>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak EURÓ milliárdok. <br> <br>Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán véglegesen! Milliónyi a halott is már… meg magányos anyák és hadiárva gyerekek tömkelege… <br>

A II. Világháborúban Albionból… <br> <br>3 rész <br>Gerhard tudta, hogy milyen a halállal szembenézni… <br>Félelmét bizonytalansága generálta… még élni! <br> <br>Romboló előttünk és mögöttünk… hátsó gyorsan közeledik! Rádiós súgta. <br>Tartsa az irányt, vigye le száz méterre… főmérnöknek ezt a kapitány súgta… <br>Első lapátok tíz, hátsó tizenöt – adta ki a parancsot a kapitány, ő is súgta. <br> <br>A hajó lent száztíz méteren állt… a kapitány intett, hogy lejjebb vigye… <br>A búvárhajó lassan, óvatosan, de araszolni kezdett süket csendben lefele… <br>A pityegés, elég erősen hallatszott, közben jól belebúj az ideges fülekbe… <br> <br>Gerhard csak és a mélységmérőt figyelte! <br>Nem gondolta, hogy kétszáz méter a hitelesítése. <br>Voltunk már százötven alattt is kicsikét vele… <br> <br>Az ejtőernyős megbabonázottan figyelte a mélységmérőt, <br>Kapitány csak intett neki, mutatta: tán’ százhetven elérhetőt. <br>Közben újabb pityegés hallatszott s figyelték, mint követendőt… <br> <br>Hajó nyolcvanra, másodlagos hajtómű háromnegyedre! <br>Az U-boot nekiindult és meredeken emelkedett felfele. <br> <br>Az első romboló kitért a haladási útvonalból, <br>A másik mögöttük, lassan távolodik az útból! <br> <br>Mély vízi bombák… vette le a rádiós a fülhallgatót. <br>A fenébe! - Látszott, hogy zavarja a kapitány hallgatót. <br> <br>Miért nem menekülünk el innen? Kérdezte Gerhard, hallkan… <br>Mert itt az Asdic vak területén vagyunk s megtalálnának a rohamban. <br> <br>A rádiós megszólalt: lassan közeledik, romboló sebessége csökkent: <br>Kapitány rögtön kiadta utasítást: Tartsuk az irányt és a sebességet. <br>Rádiós megszólalt: romboló hátramenetben gyorsan közeledik! <br>Tartsuk a sebességet és mérjék közben az időt, hogyan közeledik! <br> <br>Teljes csend, másodlagos hajtóműveket kikapcsolni! <br>Az elektromos motorok megállására nem kellett várni. <br>A romboló a motorokat kikapcsolta, de még közeledik. <br>A kapitány csak biccentett, megértette, még közeledik. <br> <br>Az első bomba, rettenetesen megrázta a búvár naszád testét… <br>Gerhard kiáltást hallott! Padlón meglátta vergődni Schislert. <br>A férfi próbálta körömmel elásni magát a hajó padlójába <br>És véresre horzsolta a csonkig letört körmeit, nagy kínjában. <br>A sturmscharführert megrázta a látvány és mélységesen megdöbbentette, <br>Hogy őt eddigi alkalmakkor a saját félelme, hogy vezette, most megértette. <br> <br>Egy bomba megint a közelben robbant és a világítás kialudt. <br>Csend lett és ez bántón, gyorsan zuhant rájuk… lét majd’ elaludt. <br>Egy perccel később gyenge, vörös fény világított. Gyenge látás alakult. <br>Romboló előttünk és gyorsan távolodik a rádiós jelentette! <br>Lüth kiadta – Mindkét hajtómű teljes sebességgel előre! <br>Mi folyik itt, kérdezte aznejtőernyős, hova sietünk? <br>Egy elektromos hiba miatt, lehet a játszmába elkéstünk… <br> <br>A hajótest héjába piczo-elektromos érzékelőket építettek. <br>Ezek felfogják a kint érkező fizikális rezgéseket! <br>Ezt jellé alakítják és a rádiós hallja a pityegéseket. <br> <br>Kicsi fölszabadultunk szólt Lüth… vegyük elő a menekülést újra. <br>Tartsuk az irányt, motorokat háromnegyed fordulatra… <br>Úgy tűnik leráztuk öket, így már indulhatunk haza! <br> <br>Utolsó parancs: emelkedés periszkóp mélységre - tán’ hazajutunk békében. <br> <br>VÉGE <br> <br>Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper &bdquo;Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában <br>

A II. Világháborúban Albionból… <br> <br>2 rész <br>A távoli csippanás, fülsiketítő dörgésnek rémlett… <br>A kapitány a fejét csóválta, látszott… ezt rossznak vélhet. <br>Schisler az ejtőernyős, a fülébe súgta, bemérnek bennünket, <br>Asdic -kel, aki aktív szonár… meghatározzák a helyzetünket. <br>Újabb csippanás hallatszott, de már hangosabban és közelről jött. <br>Romboló előttünk, gyorsan közeledik… hallatszott válla fölött. <br> <br>Másodlagos hajtómű úgy háromnegyeddel előre… nulla-harminc fordulat. <br>Witaschek, merülés hatvan méterre… finoman se adja elő a kapkodót. <br>Lapátok le ötre – mondta a főmérnök a láthatóan feszült kormányosnak. <br> <br>Egy perc múlva halkan mondta Uram... irányba álltunk – a kapitánynak csendben! <br>Motorok egynegyed fordulat… adta ki a parancsot a kapitány, csendben. <br>Romboló felettünk, súgta teljesen halkan a technikus, csendben… de rendben. <br> <br>Gerhard nagyon fülelt és egyszerre -talán- romboló-lapátok hangot hallott… <br>Csobbanások, szürkült el a rádiós arca és lekapta a fülhallgatót… <br> <br>Irány ötven, mindkét motor előre, <br>Vészmerülés most... kilencven méterre… <br>Mordult föl Lüth kaptány keményen... csendbe. <br> <br>Az első robbanás elemi erejű volt, Gerhard a padlóra zuhant, <br>A mellette lévők sorban mind elestek, Rachael Bittings arcra zuhant. <br>Víz kezdett spriccelni sugárban, mindenhol üvegek, sok műszer szétrobbant. <br> <br>Még voltak robbanások, de azok egyre messzebb kerültek a búvárhajótól. <br>Kárjelentést, most is kérek, szólt ki félhangosan a kapitány, a kabinjából… <br> <br>Elektromos motorok, cellák, hajtás rendben, gépház -elől- száraz teljesen. <br>Ezt a gépész már szinte üvöltve jelentette a kapitánynak… esetlen. <br> <br>Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper &bdquo;Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában. <br>

A II. Világháborúban Albionból… <br> <br>1 rész <br>A megbeszélt találkozási időben értük ment a partra <br>Egy mentőcsónakkal, két erős tengeralattjárós katona. <br>Gerhard egy ejtőernyős kommandós volt kettő egyike, <br>És Rachael Bittings a másik, ki az Abwer ügynőke. <br> <br>A búvárhajóban Gerhard ruhástól aludt az alsó ágyon, <br>Rachael szintén ugyanúgy, felöltözve, de a felső ágyon. <br> <br>A motorzúgást túl üvöltő ’mormogó sziréna’ hangjára fölriadtak, <br>A búvár naszádban vörös fények villództak… látszott rajtuk... mind riadtak, <br>Majd igen rövid idő elteltével a diesel-motorok is megálltak. <br> <br>A hajó pár pillanat múlva az órára dőlt igen enyhe szögben <br>S süllyedtek sistergés, buborékolás elfojtott zörejei közben. <br> <br>A majdnem doromboló sziréna... ébredőknek úgy egyszerre megszűnt, <br>Az élesen csillogó fények helyére sötétvörös -halkan- került. <br>Kevésbé nagy süllyedés után az U-boot, pont vízszintesbe került… <br> <br>Az emberek szótlan-mozdulatlanul, félve hallgatództak a sötétvörösben, <br>A feszültséget vágni lehetett… a várható, halál előtti csendességben. <br> <br>Gerhard szeme beakadt a mélységmérő óráján a mutatóba, <br>Harmincöt méterre voltak… a víz felszíni alattot mutogatva. <br>Megtudta, hogy az U-181 -t, kilencven méter mélységig biztosra hitelesítették, <br>Meg azt is, hogy az Albioni létüket a britek valahogy ki-megneszelték. <br> <br>Vagy nem tudták… de, nekünk mindig hatalmas volt a pechünk… <br>Közben… romboló tűnt föl, jött felénk, egyenesen nekünk. <br> <br>Közelebb lépett Wolfgang Lüth parancsnok: kihallatszik... ne beszéljenek most, <br>Mert ezzel megzavarják s nagyon is zavarják figyelő hanglokátorost. <br>A csend lassan őrjítő némaságba csapott át <br>És az arcokból csak félelem tükröződött át. <br> <br>Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper &bdquo;Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában. <br>