Feslik már a fű, <br>Lassan, teljesen száraz. <br>Fűzöld múlóban. <br>Kárpátoknak hegysége, <br>a vidékünk szépsége. <br> <br>* <br> <br>Leszánkáznak a <br>Levelek. Vastag avar. <br>Recsegő lépés… <br>Körbe vesznek nagy hegyek, <br>Dombok, rétek és terek. <br> <br>* <br> <br>Az őstermészet, <br>Hosszú szunyókába kezd. <br>Fenyő büszkén áll! <br>Kis falukban csönd honol, <br>Messze innen a pokol. <br> <br>* <br> <br>Kósza szélvihar <br>Mezőn, réten, hegyeken. <br>Száraz fűcsomók… <br>Kertben tulipán nyílik, <br>Gyönyöre messze hírlik. <br> <br>* <br> <br>Rétek ideje <br>Lassan lejár. Kopárság. <br>Elszáradt virág. <br>Finomság itt az alma, <br>Termesztők diadalma. <br> <br>* <br> <br>A melengető <br>Napsugár, erőtlen már. <br>Fonnyad, hidegül. <br>Minden gyümölcs zamatos, <br>Nem ritka a libafos. <br> <br>* <br> <br>Naplemente, már <br>Felhősen márványosos. <br>Égi akkord, nincs. <br>Csöndes folyó a Tisza, <br>De a legszebb, az biza. <br> <br>* <br> <br>Vörös és sárga <br>Szín örvénylik a földre. <br>Tompított élet. <br>Szép haza a magyarnak, <br>Innen el, nem zavarnak. <br> <br>* <br> <br>Fény, még cikázgat, <br>Bokrok között, meg fűben. <br>Avarba, nem megy! <br>A Kárpátok ölelnek, <br>Hegyek, völgyek nevelnek. <br> <br>* <br> <br>A hűvös évszak, <br>Hideg léptekkel közelg. <br>Nyirkos párát hint… <br>Csodás vidék, jutalom. <br>Természet a hatalom. <br> <br>Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült. <br>

A végzetemet sosem akartam úgy átírni,<br>Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.<br>Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,<br>És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.<br><br>Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,<br>Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.<br>Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,<br>De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.<br><br>Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,<br>Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.<br>Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,<br>Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.<br><br>Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,<br>Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.<br>Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,<br>Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.<br><br>Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,<br>Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.<br>Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak<br>A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.<br><br>Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,<br>Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.<br>Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,<br>A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.<br><br>Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,<br>Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.<br>Nem titok az, hogy már késő cselekedni,<br>Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.<br><br>Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,<br>Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.<br>Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,<br>Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.

A múló időben <br>Vigaszt is kéne nyújtani, <br>Nem csak posványban tartani. <br> <br>A múló időnek <br>Törölni kéne már rosszat, <br>Nem pedig nyújtani hosszat. <br> <br>A múló időnek <br>Gyógyírként kéne működni <br>És sikert kéne ömlengni. <br> <br>A múló idővel <br>Már meg kellene újulni, <br>A sikert előre tolni. <br> <br>Budapest, 2000. július 9. –Kustra Ferenc József– íródott: anaforásban. <br>

Születéskor az ember ajándékot kap, <br>Az élet és a halál közé ráadást, <br>Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap <br>Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást. <br> <br>Ebből az egészből, csak egyetlen igaz; <br>Vissza kell adni, ha eljött már az idő, <br>És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz, <br>Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő. <br> <br>Az enyém elvetélt, nem is kértem volna, <br>Apám, anyám azonban meg nem kérdezett. <br>Enyém; meglett ember rezignált mosolya, <br>Hogy apám, anyám fölöslegesnek nemzett. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 8. – Kustra Ferenc József <br>

A szerelemről… <br> <br>Édeském már régen megbeszéltük, <br>Hogy szeretjük egymást, eggyé leszünk... <br>Édeském már régen megbeszéltük. <br>* <br>Én főként vágyok birtoklásodra, <br>De, nem, mint gyermek homokozóra… <br>Én főként vágyok birtoklásodra. <br>* <br>Ó, ha mindig simogathatnálak, <br>Melléd lépnék és puszilgatnálak… <br>Ó, ha mindig simogathatnálak. <br>* <br>Úriember többet nem részletez, <br>De e helyzetben… nem-igen fékez… <br>Úriember többet nem részletez. <br>* <br>Gyere drágám már csókolnám kezed, <br>Titokban folyton lesném a kebled… <br>Gyere drágám már csókolnám kezed. <br>* <br>Ha kéznél lennél, elvenném szádat, <br>Mindennap boldoggá tenném… mádat... <br>Ha kéznél lennél, elvenném szádat. <br> <br>Édes, szerelemtől ne fossz minket, <br>Remélem, nem úgy ismersz, mint linket... <br>Édes, szerelemtől ne fossz minket. <br> <br>Budapest, 2020. augusztus 9. – Kustra Ferenc József – Íródott 3 soros-zárttükrös -ben és eme versformát én öntöttem szabályos versformába. Úgy kell olvasni, hogy az első 2 sort egyben, majd a 2. és 3. sort is egyben. Aztán értékelni a kétféle mondanivalót… <br>