Halott a csend,<br>amiben járok,<br>leomló falak közt<br>romok és átok,<br>sűrű por lepi<br>a régi utcát,<br>valaki cipel<br>egy kopott urnát.<br>Benne van a múlt,<br>a derűs emlékek,<br>elfeledett könnyek,<br>sajgó szenvedések.<br>Egy letűnt gyermekkor<br>csodás világa,<br>egy felnövekvő élet<br>naiv ábrándja,<br>benne van a jelen<br>szomorú világa,<br>s tán benne van<br>a remény is,<br>hogy nem éltünk hiába!<br>Éled majd egy új kor,<br>éled majd egy új világ,<br>nem lesznek romok,<br>nem lesznek sziklák.<br>Ahol már senki sem konok,<br>senki sem zokog,<br>s nem lesznek a porban<br>üres lábnyomok.<br>S félelem nélkül<br>járnak majd az utcán,<br>de valaki kezében<br>ott lesz kopott urnám.

Merengve nézel az ablakon,<br>de nem látsz már túl a dombokon,<br>ott, ahol zöld-árnyas az erdő,<br>szelíden búg felette a szellő.<br><br>Hegyek ormán nyílik rőt virág,<br>s megcsillan azon a szép holdvilág,<br>Kárpátok ölében száll ott az ének,<br>Magyarok imái az égig felérnek!<br><br>Ezerévnyi sorsa hol jó, hol átkozott,<br>hunoknak vére elhullva áldozott,<br>vértezve indult olykor egy csatába,<br>viharral feszítse hitét keresztfára.<br><br>Ott, ahol a rónán délibáb játszik,<br>ott, ahol a Zselic néma könnyben ázik,<br>ahol hegedűszóra mulat a Magyar,<br>ahol emléket ölel a Dunakanyar.<br><br>Bércei alatt, mint hű kebel,<br>őriz, táplál és felnevel,<br>mint szerető gyermekét anyám,<br>úgy ölelsz magadhoz drága, szép Hazám!

Mikor ölellek<br><br>Egyszerű mozdulat.<br>Mintha valaki<br>megérintene.<br>Nem a testen.<br>Belül.<br><br>Gondolat volt,<br>aztán vágy.<br>Szívben ébredt,<br>fénylőn-suhanó, lágy.<br><br>Ölelnélek örökké.<br>Nem erősen,<br>csak úgy -<br>megengedve.<br><br>Mint ahogy <br>a fény átsétál<br>egy csendes szobán,<br>meg-megakadva kopott falán.

Hold-udvar fénylik<br>Sápadt csillagok között-<br>Telt Hold-mágia.<br>Néma a táj alszik már,<br>Kong az óra napot zár.<br><br>Holdsugárban árny,<br>Nesztelen egy kuvik száll-<br>Varázslatos csend.<br>Szívben a vágy mocorog,<br>Csak a magány gomolyog.<br><br>Mosolygós a Hold,<br>Napnak szeme ragyog rá-<br>Kerekded élmény.<br>Fényét hinti szerteszét,<br>Misztérium szellemét.

Ezüst ruhát öltött a Hold,<br>Nemsokára kereket old.<br>Az éjszaka félig már holt.<br>Csillagokat homályba tolt.<br><br>Hajnal pírja dereng lassan,<br>Gyöngy csillan meg madár dalban.<br>Szellő leng mint könnyed paplan,<br>Illanó perc zizzen halkan.<br><br>A sötétség kékbe osont,<br>Nap sugara színeket bont.<br>Ég aljára fénycsipkét font,<br>Tarka réten harmatot olt.<br><br>Minden ablak tárva-nyitva,<br>Üde reggelt ház is issza.<br>Város, falu optimista-<br>Nem lesz ma nagy kánikula?<br><br>Cseppnyi pára illan gyorsan<br>Tikkadó föld marad szomjan.<br>Száraz felhőn a Nap lobban,<br>Tűzzel izzik a távolban.<br>Hőhullám front szinte robban.