Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul, <br>Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul… <br> <br>Fény <br>Volt is <br>Szemében – <br>Nem is. Kevés. <br>Maga nem maradt. <br>* <br>Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó, <br>Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó. <br> <br>Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni, <br>A sötétség lassan elnyeli… <br>* <br>Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok... <br>De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok... <br> <br>Ma <br>Még van, <br>Mégsem úgy <br>Igazán. Csak <br>Másokból él meg… <br> <br> <br>Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla. <br>

Merengünk! Van még élettavasz? <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… <br>Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… <br>Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… <br> <br>Ő <br>Az úr! <br>Azt hittem, <br>Hogy velem van. <br>Igám csak enyém. <br> <br>Igám csak enyém. <br>Hogy velem van, <br>Azt hittem. <br>Az úr <br>Ő! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus, <br>Öröm nem szokta érni, nekem az áldás, mumus… <br>A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus. <br> <br>Nem <br>Nekem. <br>Másnak jut <br>Örömélmény, <br>Én nem ismerem. <br> <br>Én nem ismerem. <br>Örömélmény, <br>Másnak jut. <br>Nekem <br>Nem. <br>* <br> <br>(vers) <br>Kinézek, úgy látom, közeleg a tavasz, <br>Szeme rám csillan, ez biz’ gátolja a gonoszt, <br>Hallom, hogy lüktet a kis-szíved… sok szakasz. <br>Az élet, még keménykedik, még parancsot oszt. <br> <br>Szív <br>Dobban, <br>Szem ragyog, <br>Már tavasz van. <br>Lesz-e lét-tavasz? <br> <br>Lesz-e lét-tavasz? <br>Már tavasz van, <br>Szem ragyog, <br>Dobban <br>Szív. <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Tavasz, még bambul, <br>Ábrándos a nézése. <br>Reggeli nap, még csipás. <br> <br>Élet tavasz van… <br>De, már szeme, majd’ csukott… <br>Már kín, reggel felkelni… <br>* <br>Rügyfakadással <br>Kezdődik az új tavasz. <br>Fáradtság már testen győz! <br> <br>Tavaszon átmegy <br>A göröngyös életút! <br>Egyenetlen csoszogás! <br> <br>Rügy <br>Pattan, <br>Tavasz van. <br>Élet lankad, <br>Test lomhán mozog. <br> <br>Test lomhán mozog, <br>Élet lankad. <br>Tavasz van, <br>Pattan <br>Rügy. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Élet, magával harcol, de engem győz le, <br>Vajon, marad őbelőle? <br> <br>Mintha csillogna nekem egy vadonatúj <br>Élettavasz! Hihetem, hogy élet-új lesz? <br> <br>Vecsés, 2018. március 30. – Szabadka, 2018. április 9. –Kustra Ferenc József– a vegyes formákat én írtam a tükör apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevák címe: ”Lesz-e még lét-tavasz?” <br>

Élet-mélázás… <br> <br>(HIAfo) <br>Életperc, imádlak! <br>Elkorhadt tövűek <br>Élet-élt perceim mindje… <br> <br>(Anaforás senrjon + Senrjonix) <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Nem lehet, hogy nélkülük teljen, <br>Az élet érték! <br> Csodák vannak, bennük hinni kell! <br>Ne várj nagyot, érd be kicsivel. <br>* <br> <br>Életperc, Te csodás! <br>Korhadt, épp' zuhanó <br>Életperceimben élek… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Valahol mélyen a szívekben, <br>Mert az ember jó. <br>Lét csodái… apró örömök, <br>Látni fogod, ha majd eljövök. <br>* <br> <br>Életperc állapot… <br>Élet részletei, <br>Élet-élt életperceim… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Megtalálnak, ha lelked tiszta, <br>Így kell lennie. <br>Csodák vannak, én már elhiszem, <br>Szíved halván… kebleden fejem. <br>* <br> <br>Életperc… elmúlnak. <br>Bennük található <br>Élet-történelmi múltam… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Láthatóak is néha napján, <br>Hinni kell bennük. <br>Nézd csak, a millió csillagot! <br>Csoda az, meg nem cáfolhatod. <br>* <br> <br>Életperc, jöjjél már! <br>Hozhatnál már jót is, <br>Élvezném a boldogságot… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Valahol lenniük kell neki, <br>Tán a világban. <br>Csodák vannak, hidd már el nekem! <br>Fürkészd s lásd meg a végtelenben… <br>* <br> <br>Életperc imádlak! <br>Te adod életet, <br>Életemben élem… jövőt! <br> <br>Vecsés, 2018. január l. – Mórahalom, 2019. augusztus 10. – Szabadka, 2019.szeptember 26. – Kustra Ferenc József-– Az anaforás HIAfo –kat én írtam. A senrjon –okat Farkas Tekla. Alá a senrjonix versét, Jurisin (Szőke Margit) írta. A vers címe: Vannak csodák <br>

Csendnek örültem… <br> <br>Tavasszal a szép megújhodásnak örültem, <br>Nyáron a barnító napsugárnak örültem, <br>Ősszel a színkavalkádok örültem, <br>Télen hidegnek, hónak is örültem… <br> <br>Tavasszag egy jó kis románcnak örültem, <br>Nyáron az együtt strandolásnak örültem, <br>Ősszel, lelkem szelek szárnyán… örültem, <br>Télen, testem jégen csúszkált… örültem… <br> <br>Minden évszakban voltak viharok, de örültem, <br>Minden évszakban voltak szép napok, de örültem… <br> <br>Tavasszal hallgattam lelkem megújhodásának zaját, örültem, <br>Nyáron alálltam, hallgattam a pára kapunak zaját, örültem, <br>Ősszel szélvihar elsodorta sityakomat, nevetve örültem, <br>Télen ritka hóviharban sétáltam egy jó nagyot és örültem… <br> <br>A lelkem, csendben volt, de velem volt én meg csak örültem, <br>A lelkem nem üvöltözött, csendben jött, ennek örültem… <br> <br>Manapság már a világ... lelkem is megbolondult, rájöttem, ennek nem örültem, <br>De hiába, mert észrevettem, hogy régi fájdalmakat énekel… nem örültem. <br> <br>Vecsés, 2020 május 9. – Kustra Ferenc József – íródott: önrímesben. <br>

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz, <br>Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz… <br>Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. <br> <br>Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás, <br>Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás… <br>Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás. <br> <br>No, de csendben összeszedem én magamat <br>Nézem a kertben a fényjáték-árnyakat… <br>Tenta lecseppen, így jelzi a vágyakat. <br> <br>Ha nem jöttél be szobámba, megnézem a kerti árnyjátékodat. <br>Hold! Jól játssz nekem, az egy-szál közönségnek, pazar pantomimokat… <br>Nézem előadást… csepeg a tenta, a sok árny szinte riogat. <br> <br>Kár, hogy egyedül vagyok, de én azért, neked, tapsolok! <br>Hold! Mestere vagy a szakmádnak, ámulva elalélok… <br>Írásban örökítem, hátha örülnek az olvasók… <br> <br>Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József <br>