Cipeltem a sorsom,<br>cipeltem lankadatlan.<br>?Ne add fel?, mondták,<br>de én már rég feladtam.<br><br>Most a sors visz engem,<br>s cipeli minden búmat,<br>hálát adhatok majd érte<br>odafenn a mennyei Úrnak.<br><br>És hálát adhatok, hogy<br>adott nekem érző lelket,<br>fájdalmat, szenvedést,<br>és vigaszként: értelmet.<br><br>Ám én, botor lélek, mégsem<br>vigyáztam elég jól e testre,<br>elherdáltam Isten adományát,<br>egyszerre több gyertyát égetve.<br><br>Nem óvtam meg kellőképp,<br>s most bármit is tenni késő.<br>Repedezik a szobor alapja,<br>s nem segít az isteni véső.<br><br>Mára a sors kezében vagyok,<br>s megoldja majd minden búmat,<br>hálát adhatok megélt éveimért<br>odafenn a Teremtő Úrnak.<br><br>Végül fogadj el egy jó tanácsot<br>Te, ki e sorokat most olvasod:<br>Hordozd sorsod terheit büszkén,<br>hogy legyen mindig holnapod.<br><br>Budatétény, 2023. július 20.

A rettenet 666. napja<br><br>Az ördög itt jár már közöttünk,<br>A pokol, felszínre emelkedett,<br>Nem kímélve várandós anyát,<br>Sem pedig újszülött gyermeket.<br><br>Kihalt már egy teljes nemzedék,<br>Kihalt örökre több teljes család,<br>A hatalom véres játszmájából,<br>Mi, egy fikarcnyit sem látunk át.<br><br>Ördögi kéz által vezetve,<br>Lépdelünk vakokként a pokolba,<br>És feladtunk már minden reményt,<br>Ez lehet világunk, végső sora.<br><br>Az ördög itt jár már közöttünk,<br>A pokol, felszínre emelkedett,<br>Nem kímélve senkit és semmit,<br>Sem földet sem pedig nemzetet.<br><br>Budatétény : 2024/2026.

Nem születtem én ökörnek,<br>Apám szilaj büszke Bika vala,<br>Magam is az lehettem volna,<br>De megszakadt családunk vérvonala.<br>Éles késsel lefokoztak.<br>Tinóvá faragott a gonosz gazda,<br>S tehenek szemében, mint hím,<br>Végleg ki lettem szavazva.<br><br>Így lettem felnőttként Ökör.<br>Szép kerekre hizlaltak ekkor,<br>Fejemre nehéz jármot tettek,<br>És ezzel véget ért a gyerekkor.<br>Szekér elé kötve tengettem<br>Bús igás-marha életem javát,<br>Öregkoromra, most göbölyként,<br>Ez végső utam, elhagyva a tanyát.<br><br>Most sem Én választhatok végül,<br>Cipő leszek, vagy nadrágszíj talán,<br>Jól elverem, vagy megrúgom a gazda fiát:<br>Könyörtelen leszek, mint jó atyám!<br><br>Budatétény 2024.03.01.

Mosolyom rég lelohasztva<br>Fogsorom csak, rágó tartja,<br>Rágó tartja két marok.<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Doktorhoz járás az élet.<br>Ha nincs pénzem, csak remélek.<br>Gyógyszer árak nekem nagyok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Látom már az alagutat,<br>S fizetem a végső utat.<br>Hülyének néznek, s szívhatok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>A fészkes fenének éljek?<br>Köröttem lelki szegények:<br>Én még írok, olvasok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Túrót se ér tudományom,<br>Gyógyszereim felzabálom,<br>Húst csak álmomban rághatok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Nem törődöm a gatyámmal,<br>Lyukas zsebbel, más hasával,<br>Kibírom míg meghalok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Emlékeimben, kis hazámban:<br>Pick szalámit is zabáltam;<br>Zsebre-vágtak a nagyok,<br>Mert csak nyugdíjas vagyok!<br><br>Pest-Buda 2015-2024.

Furcsa látomásból riadtam fel éjjel,<br>Egy vesszősöprű volt fenn az égen.<br>S az Úr ledobta őt közénk „Játszani”,<br>A sok mocskot mind-mind eltakarítani!<br><br>Össze is sepert pármilliónyi embert,<br>Politikust, tolvajt, más egyéb gazembert.<br>Kampec lett a sok zsebesnek, lotyónak,<br>Mindenféle költőknek, papírpusztítónak.<br><br>Csak a papok maradtak meg egyedül,<br>S most unatkoznak; de istentelenül.<br>Mert mit ér a sok teológia és elmormolt ima,<br>Ha nincs bűn, bűnös, és nincs kiért szólnia?<br><br>Budatétény, 2025. január 1.