Uram! Percnyi időm sincsen jóízűen fölocsúdni, <br>Napjaim repülnek, hóvihar nagyon kezd örvényleni. <br>Már felismertem, hogy születéstől halálig tart életút. <br>Magányos, rejtett életút… Uram! Ocsúdni egy perc nem jut. <br> <br>Hull már a hó, én vele beszélgetek, beszélek mindent át, <br>Zord ez a régen nem volt veszett tél, mért ezt, hogyan éljük át? <br>Persze át kell, hogy tavasszal majd újra <br>Rácsodálkozhassunk életre… újra! <br>Meg kell élni, hogy a menydörgés hangosan zengjen nekünk, <br>Édes Istenem, a hálánk üldöz, hogy mi még élhetünk. <br> <br>Menjünk együtt, már a hó is esik csendesen, <br>Mögöttünk négy lábnyom látszik szépen, élesen… <br>Bakancsaink lenyomata látszik biz’ rendesen, <br>Ezen nyomok sokasodnak egyre és fesztelen. <br> <br>Hó lepte be az indulásomat végleg, <br>Így az örökre megmarad… jó, ha tényleg! <br> <br>Vecsés, 2023. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott; Eldar Rjazanov azonos c. verse téma-ötletkénti felhasználásával. <br>

A gazdagok ezt tették az emberiséggel… mert a pénz az úr. Nekik nincs háborús halottjuk… <br> <br>(leoninus csokor) <br>A mi földünket bekötötték lőporfüstbe és ez tették kicsinyeskedve… <br>Álmait békebeli szivárványszínbe, de nem látszik eme bűdös füstbe. <br> <br>A mi földünk jó anya, kebelére öleli gyermekeit, így óvja magába… <br>Vannak azonban a hatalmasok, kik viszik fiatal férfiakat háborúba! <br>Már hallani is, hogy épp' három év alatt, egymillió lett a sok meghalt... <br>Családok meg csak sírnak otthon, nem tudják elképzelni a jövőt... kapaszkodón. <br>A nyomorékká sebesült, otthon kell e a családnak? Vagy hidak alá járnak? <br> <br>Több millió hadiárva, hadiözvegy, mint élnek tovább? Mennek nagyvilágba? <br>Siratjátok egész nap az apa és férj hamvait? A lét száradt sivatagjait? <br> <br>Még csak annyit, hogy az új élet hol, miként sarjad, ha sírástól már repedt az ajkad… <br>Fejedet erővel álomra hajtsad, mert más nincs, mint álomban éld át jó régmúltad. <br> <br>Ma is éppen még tárgyalnak, hogy a föld-vagyont elosszák! Vége? Nincsenek gyors csodák! <br>Tovább is napi több ezer katona hal meg… reggel ágyúdörgés, vekker nem berreg… <br> <br>Vecsés, 2025. február 27. -Kustra Ferenc József- íródott: Lőrincz Andrea, &bdquo;Föld” c. verse, mint ötletadó ihletésével. Megírtam, mert a háborús eszkaláció veszélye nem a múlik! Sőt! <br>

Legtitkosabb belső gondolataimat kezelem, nyersbársonyra fektetem, <br>Itt mindezt kell figyelnem, mert a jó sokféle titkom, maga az én életem… <br>Elitélem, hogy valaki magát árulja el… vigyázok, ez az életem! <br> <br>Vecsés, 2024. október 3. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! <br>

Férfiaknak meg kötelező olvasni! <br> <br>A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda, <br>A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda! <br>Férfiak fáradozzatok, <br>Nőnek nagyon hódoljatok! <br> <br>(Septolet) <br>Férfiak! Kényeztessétek, <br>Szeressétek, <br>Meglétét élvezzétek. <br> <br>Főz, autó-stoppol, <br>Zoknit stoppol. <br>Neked család, <br>Gyerekének mondja; apád! <br> <br>Szeressed nagyon a nőt, <br>Tenyereden cipeld őt! <br>Hagyd a fölös' hajcihőt! <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Vegyél neki szép új cipőt, <br>Mutass folyton szerethetőt... <br>Vegyél neki szép új cipőt. <br> <br>De, kapjon nyolcadikán virágot, <br>Ezzel megváltod neki... világot! <br> <br>Vecsés, 2020. január 10. – Kustra Ferenc József <br>

Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd, <br>Megyek és hozok virágot, ami a Tiéd… <br>Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd. <br> <br>Mond kincsem, mi lesz az ebéd? <br>Te, éhesen ünnepelnéd? <br> <br>Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta, <br>Olyan régen ünnepelünk Téged, neked szól a nóta! <br>Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta. <br> <br>Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen, <br>Nélküled ez, rettenet hullámokat, leküzdeni lehetetlen… <br>Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen. <br> <br>A virágcsokrodat, most a hátam mögül előveszem, <br>Kapod a köszöntőmet, virággal, szóval... előlegem! <br> <br>Légy Te továbbra is a boldogságom, fényességem, <br>Legyünk tovább szerelmetes társak… ez békességem. <br> <br>Vecsés, 2003. március 29. – Kustra Ferenc József – írtam: nőnapra! <br>