Látunk egy régi háborút és fölütötte a fejét a majdnem háborús világhelyzet…
<br>
<br>Kínai: „Vágyódás délre”: 27 szótag „Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)
<br>Volt idő,
<br>Házunkban csend ült.
<br>A régről mesélt apám,
<br>Anyám almát hámozott.
<br>Ég is velünk volt.
<br>*
<br>Gőz lebeg,
<br>Leves illat szállt.
<br>Gyerekzsivaj mindenhol.
<br>Az élet még szelíd volt,
<br>És béke honolt.
<br>*
<br>
<br>(Leoninus duó)
<br>Gazdagok már a háború közepén osztozkodnak. Hogy halálokért felelősek… nem foglalkoznak!
<br>Gazdagok ugyan mit osztanak el? Az újjáépítést, hogy sokkal jobban gazdagodjanak el?
<br>Értem én őket, de mi lesz a rengeteg árvával? Ugyan mi lesz a magára maradt sok anyával?
<br>Mi lesz az egyedüli, férfi nélkül élni kénytelen nőkkel? Hogy győzik le magukat lelki betegséggel?
<br>
<br>Mindennap, minden TV mutatja a háborút és vannak szakértők, akik kínosan elmagyarázzák borút!
<br>Mindennap szakértők is sajnálkoznak, de mint hozzáértők megoldást ők sem javallanak…
<br>Ja! És mi van, mi lesz azokkal, kik földönfutók lettek, aki Európa páriái lettek…
<br>A háború folyik, felelősök bele sem gondolnak, még hányan halnak meg, míg vége a harcoknak…
<br>*
<br>
<br>Kínai „(erős)vágyakozás” „Ku- xiangsi” – 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa (x = végtelen)
<br>Szétlőtt ház... bőg egy baba.
<br>Némaság,
<br>Csend arra.
<br>Csak szél felel,
<br>Anyja is néma...
<br>Katona térdig vérben.
<br>Otthon... hol?
<br>Mi sorsa?
<br>*
<br>Ablak mögött asszony sír.
<br>Nincs kinek,
<br>Szólna már.
<br>Fia múltját,
<br>Zúzza szét a kor.
<br>Csatát túlélte egy test.
<br>Sírna ő,
<br>De nem mer.
<br>
<br>Vecsés, 2023. július 5. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József– íródott: kétszerzősként a világ, az emberiség jelen történelmi -háborús- helyzetéről. A leoninust én írtam, a kínait: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
<br>
Az azúrkék tán' a boldogság színe?
<br>Az ott fenn a pilóták játékszere?
<br>Szabadon csak repkednek, mint madár,
<br>Az ő életvágyuk teljesült már.
<br>
<br>A madárnál, felhőnél gyorsabbak,
<br>Mint a villám, le és fel… cikáznak.
<br>De marad a kérdés; szabadok-e?
<br>Fejük felett… a kabin plexije.
<br>
<br>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
<br>
A héja repül a galamb után,
<br>Mert enni szeretne ma délután.
<br>A galamb, ő a béke… menekül,
<br>Utolérik, halállal szembesül.
<br>
<br>Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc József
<br>
Az est, halványuló vérkoszorúja,
<br>Gyorsan belevész az éj sötétjébe.
<br>Hatalmat kap sötétség birodalma,
<br>Rigók sem repülnek éjsötét kékbe.
<br>
<br>Ember ki nem lát az ily’ mély sötétben,
<br>Otthon marad, családi életet él.
<br>Kint kóvályogjon macska a sötétben,
<br>Neki a sötét természetes, így él.
<br>
<br>Elcsitul minden, készülünk másnapra,
<br>A pirkadat, majd valami újat hoz.
<br>Reggelre lehull éj sötét kalapja,
<br>Mi pozitívan állunk pirkadathoz.
<br>
<br>Vecsés, 2000. február 26. – Kustra Ferenc József
<br>
De, hogyan tovább…?
<br>
<br>(9 soros)
<br>Megszülettünk, ez lét!
<br>Hallgatjuk, szív zörejét,
<br>Meg a test napi neszét.
<br>Megszülettünk, már lét…
<br>Van, kinek ősz lengi… létét,
<br>Berozsdásítja… elméjét.
<br>Megszülettünk, volt lét!
<br>Mindnek kaszás suhintja létét,
<br>Nyitja, túlvilági életét.
<br>***
<br>
<br>Életre keltem már.
<br>De a boldogság nem vár
<br>Tárt karokkal sodor ár!
<br>Tudom, szép lehet - bár!
<br>Most valahogy még jót nem áll!
<br>Bú és könny kéz a kézben jár.
<br>Feledni olyan kár!
<br>Cipőm talpához tapad a sár,
<br>Télben ragad, sír a hideg nyár.
<br>***
<br>
<br>Túl korán érkeztem,
<br>Hét hónapra születtem,
<br>Ám nem adtam életem!
<br>Életre születtem,
<br>Mindenért kellett küzdenem,
<br>Az élet nem kímélt engem.
<br>Megszülettem, éltem…
<br>Egyszer el kell mennem, nem kétlem.
<br>A halál mondja ki majd: Végem…
<br>
<br>Vecsés, 2018. szeptember 13. – Mórahalom, 2019. június 9. – Szabadka, 2019. február 15 – Kustra Ferenc – az első csokrot én írtam, a 2. –t Farkas Tekla, - a 3. –t Jurisin Szőke Margit, a címe: Egyszer el kell mennem…
<br>

Értékelés 

