Megint elmúlt egy év annak, aki megérte, <br>Aki meg itt maradt velünk, az megértette, <br>Hogy az élet nem áll meg, idő tovahalad, <br>Tesszük tovább, amit kell… utunk odahalad. <br> <br>Szilveszter éjjelén eszünk, iszunk, mulatunk, <br>De ezzel az is jár, hogy egy évvel elmúltunk. <br>A részünkre kiszabott életből is már kevesebb <br>Újév vár ránk, bár lehet… élvezetesebb, nemesebb. <br> <br>No, de hagyjuk ezt és mondjuk, hogy mi majd, megváltozunk? <br>Sokan megfogadják, de nem tartják, át nem változunk! <br>Azt azért megígérhetjük magunknak, hogy kicsit jobbak <br>Leszünk, másokra odafigyelünk, s rosszak nem vijjognak. <br> <br>Azt fogadjuk meg, hogy mai naptól kicsit jobban figyelünk <br>A családra, a szeretteinkre, együtt élni segítünk <br>Nekik velünk, mert bizony velünk sem könnyű <br>Van rigolyánk, hobbink, másnak az nem habkönnyű. <br> <br>A szeretet lángja most, nagyon lobbanjon fel és mindenkiben égjen <br>Folyamatosan, jövőre, állandóan, igen, végig egész évben. <br>Ne érjen senkit kudarc, csak sok, nagy siker, <br>Járjunk egész évben egyenes gerinccel. <br> <br>Vágyódjunk arra, amit az újév hoz, <br>Lesz benne jó, újév rosszat átlapoz… <br>Örüljünk fáknak, erdőknek, mezőknek, <br>Ne akarjunk rosszat más embereknek, <br>Ne számítson, ha ketrecben laksz, ha idomár ostoroz, <br>Uralkodj magadon, emelkedj felül, jót megsokszoroz… <br>Az se érdekeljen, ha vadon a hazád és nesztelen üldöz <br>A halál. Lépj ezen is túl, várd, élet majd bizton beezüstöz. <br> <br>Nem kell semmit sem megfogadni, <br>De tán’ meg kellene változni, <br>Figyelni a jót, és a szépet, <br>Szépíteni a mindenséget. <br> <br>Mulassunk év végén-elején, koccintsunk <br>A jobb jövőre, és csókot is cuppantsunk… <br>Kortyoljunk bele a pezsgőbe, tárjuk ki szívünket, <br>Tiszteljük egymást, hogy sokan szétvigyék jó hírünket… <br> <br>Viseljük a sorsot, ahogy meg van írva, méltósággal, <br>De nem kell, ne álljunk harcban az egész, mocskos világgal. <br>Ezt tegyük és minden biz' jobb lesz, <br>A világban a helyünk jobb lesz <br> <br>Vecsés, 2011. december 30. – Kustra Ferenc József <br>

Ismét elmúlt egy év, ennyit öregedtünk <br>És akkor is így van, ha nem tetszik nekünk. <br>Jönnek, mennek az évek, mint jelen eset is <br>Mutatja, hogy bontjuk a pezsgőt, koccintunk is. <br> <br>Sokan most megfogadnak mindenfélét. <br>Kár, mert úgysem tartják be, mert a lét <br>Nem lehet egy fogadalom függvénye. <br>Ki, ha változik, az neki valós igénye. <br> <br>Bontsuk ki a pezsgőt, mindjárt éjfél van <br>Kakukkos órát nézzük, figyeljük, ha van. <br>Mindjárt lesz, hogy petárdák durrannak, <br>Félős kutyusok meg elbujdokolnak. <br> <br>A kismadár reppen ki és be, <br>Kakukkol nekünk az időt jelezve, <br>Most éppen kakukkolt hetet <br>És ezzel jelzi, hogy <br>Elvesztünk egy évet, mi volt, mit már megéltünk, <br>Mely már a történelmünk, múltunk nékünk. <br>Bontsuk ki már a pezsgőt <br>És töltsük pezsgős poharakba <br>Készülve a nagy koccintásra, <br>A múlt hátul hagyására, <br>Készülve a jövőre, <br>Az életre, az Újra, <br>A továbbélésre! <br> <br>Ez az év sem volt jobb a többinél, <br>Pedig szerettük volna, hogy ennél <br>Több és jobb is legyen a részünk, <br>Mindenestől… jobb legyen életünk. <br> <br>Már tízet kakukkolt, emeljük a poharakat <br>Készítsük lelkünket és gigánkat, <br>Nézzünk a másikra szeretettel <br>És a jövőt várjuk tisztelettel. <br>A saját életünk, ha nem tiszteljük, <br>Elveszti értelmét az életünk, <br>Nem lehet mindig más a hibás, <br>Bár a rossz körülményekkel <br>Ez lehet pech, átok dualitás. <br> <br>Tizenkettediket kakukkolta, ezzel átléptünk <br>Az újévbe és már… a múltra visszatekintünk. <br> <br>Csendüljenek a pezsgős poharak, <br>Jókívánságok hagyják el szánkat. <br>Örüljünk együtt az újévnek, <br>Anekdotázzunk a réginek… <br> <br>Kétezer tizenkettőben ne gyűlölködjünk, <br>Irigységgel ne gyötörjük az életünk! <br>Fogadjunk el másokat, úgy amilyenek, <br>Így legyünk boldogok, sikeresek, emberek! <br> <br>Örömteli, sikeres magánéletet, <br>Boldogságot mindenkinek! <br>Örömteli sikerekben gazdag, boldog <br>Újévet mindenkinek! <br> <br>Vecsés, 2011. december 30. - Kustra Ferenc József <br>

Eljött! Ma vége az évnek, <br>Ma vége az évszázadnak, <br>Ma vége az évezrednek, <br>Most vége, mi volt mindannak. <br> <br>Sorsom, itt vagyok, dolgozok, <br>Ez mit el nem kerülhetek, <br>Az, hogy én most mit akarok? <br>Ezek a sorsok, életek… <br> <br>Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc József <br>

Megkezdjük az újévet, <br>Éljük tovább életet. <br>Bízzunk benne, szebb, jobb lesz, <br>Sikerünk is bőven lesz. <br>* <br>Mit hozhat a sors? <br>Előre nem tudhatjuk. <br>Találgatások… <br> <br>Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József – írtam: bokorrímesben és senrjúban. <br>

Várok... olykor szomjasan...<br>S átölel néha egy bűnös gondolat...<br>Ha a toronyóra mellől levetném magam,<br>az megoldaná-e minden gondomat?<br><br>Hiányom lenne valakinek kín,<br>vagy Istennek lennék új kereszt?<br>A gyermeke úgysem vagyok én,<br>a mennyből meg tán` úgyis kirekeszt!<br><br>Angyalok harsonája szólna-e oly szépen,<br>mint egy varázslatos Mozart opera?<br>S ha dalolná valaki rövidke létem,<br>az megoldaná-e minden gondomat?<br><br>Várok... olykor szomjasan...<br>De nem jön válasz senkitől,<br>akkor hát hagyom... majd csak eloson,<br>hiszen Isten sem tehet olykor... - semmiről!