OXIMORON szerű gondolatok, senrjúban…
<br>
<br>Próbáld megfogni
<br>A szelet, kint a mezőn.
<br>Siklik kezedből.
<br>
<br>Próbáld megfogni
<br>A szelet, kint a mezőn.
<br>Éppen szélcsend van.
<br>*
<br>
<br>Napfény fürdeti
<br>A szép hegyi tó partját.
<br>Boldogság sziget.
<br>
<br>Napfény fürdeti
<br>A szép hegyi tó partját.
<br>Parton veszekszünk…
<br>*
<br>
<br>Menj fel egy dombra,
<br>Nézd, virágzó almafák.
<br>Lélekemelő.
<br>
<br>Menj fel egy dombra,
<br>Nézd, virágzó almafák.
<br>Sírva, homályos
<br>*
<br>
<br>A szerelemben
<br>Nem volt olyan nagy öröm.
<br>Válás, boldogság…
<br>
<br>A szerelemben
<br>Nem volt olyan nagy öröm.
<br>Sírva vigadni.
<br>*
<br>
<br>Lét gyöngesége
<br>Küzd, látszat béküléssel.
<br>Bénító ködfoltok.
<br>
<br>Lét gyöngesége
<br>Küzd, látszat béküléssel.
<br>Győz képmutatás.
<br>*
<br>
<br>Tanító élet,
<br>Ám kudarc… az akadály.
<br>Tanulságvonás.
<br>
<br>Tanító élet,
<br>Ám kudarc… az akadály.
<br>Figyelmetlenség.
<br>
<br>Tanító élet,
<br>Ám kudarc… az akadály.
<br>Vad ellenállás.
<br>*
<br>
<br>Álmosító dél
<br>Alatt, nap árnyéktalan…
<br>Veréb tócsában.
<br>
<br>Álmosító dél
<br>Alatt, nap árnyéktalan…
<br>Zuhany, nem segít
<br>
<br>Álmosító dél
<br>Alatt, nap árnyéktalan…
<br>Árnyék, sehol sincs!
<br>*
<br>
<br>Havasi kunyhó
<br>Hideg hegy ékessége.
<br>Fagyos förgeteg.
<br>
<br>Havasi kunyhó
<br>Hideg hegy ékessége.
<br>Mély hóba zártság.
<br>
<br>Havasi kunyhó
<br>Hideg hegy ékessége.
<br>Meleg nappali.
<br>
<br>Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Nagy idegharcban
<br>Állnak, családi felek!
<br>Szenved a gyerek…
<br>*
<br>Munka és küzdés,
<br>És szabadidő nincsen!
<br>El kell viselni.
<br>*
<br>Gyűlölet, habzó
<br>Száj fröcsköli, sok mocskot.
<br>Gyerek nem számít!
<br>*
<br>Nagy osztozkodás!
<br>Mindenkinek, minden kell!
<br>Gyerek, tán’ nincs is…
<br>*
<br>A gátlástalan
<br>Kapzsiság, mint romboló!
<br>Anyagi érdek.
<br>*
<br>Kalózos rablás.
<br>Az elmenő fél, dühős!
<br>Mért nincs igaza…
<br>*
<br>Elmenő, lelkét
<br>Eladta az ördögnek.
<br>Menni, jó ötlet?
<br>*
<br>A maradó fél,
<br>Hitét vesztett, összetört.
<br>Most hogyan tovább?
<br>*
<br>Költözés miatt
<br>Csak sírnak a gyerekek.
<br>Nemtörődömség!
<br>*
<br>Első, anyagi
<br>Kapzsiság! Ostobaság!
<br>A másik sem jobb!
<br>*
<br>Az új szerelem
<br>Ára, gyermekáldozat!
<br>Lélektelenség.
<br>*
<br>Család széthullik
<br>És mindenki megsérül.
<br>Úgy sem lesz majd jobb.
<br>*
<br>Ki most könnyen megy,
<br>Onnan is továbbléphet.
<br>Új partner, mit tud?
<br>*
<br>Szívek szenvednek,
<br>A gyerekekért vérzik.
<br>Rájuk üt ostor…
<br>*
<br>Gyerek vélemény
<br>Elszáll… vitaviharban.
<br>Szeretetlenek.
<br>*
<br>Szülők válása,
<br>Gyermek tragédiája.
<br>Szakítás átka.
<br>*
<br>Az elmenő fél,
<br>Hiszi, hogy láncot tépett!
<br>Butaság oly’ nagy.
<br>*
<br>Már nincsen család,
<br>Világba vérző lelkek!
<br>Gyerekből mi lesz?
<br>*
<br>Gyerekek lesznek
<br>A hétvégi kulcsosok.
<br>Fogadják őket?
<br>*
<br>Majdan szállnak ők
<br>Ide-oda, mint kakukk!
<br>Nem lesz otthonuk.
<br>*
<br>Fehérruhás volt
<br>Esküvő, de rossz emlék.
<br>Most pocsékba ment.
<br>*
<br>Az örök hűség
<br>Esküje, adott szó volt.
<br>Megszegni… semmi.
<br>*
<br>Győz a harc, harag,
<br>Gyűlölet egymás iránt!
<br>Gyerek nem érti.
<br>*
<br>Széthullt családot,
<br>Lassan mindenki feled!
<br>Listák, emlékek.
<br>*
<br>Család, volt erőd.
<br>Nem volt erős alapja.
<br>Ellen bevette.
<br>*
<br>A föld erődje
<br>Is a család lehetne…
<br>Béke szigete.
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 7. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban. Horváth Mária: „Egy nagyi vallomása” c. ötletverse ihletésével.
<br>
Ma végleg elmentél Pista bácsi,
<br>Én, akartam kiáltani; ácsi!
<br>Fekete had kísért az utadon,
<br>Volt ez, mint holló nász az ágakon.
<br>
<br>Úgy szólítottál: „Édes Ferikém”.
<br>Ez rezeg bennem, ez a szív zeném.
<br>Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg?
<br>Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg?
<br>
<br>Rokonok voltunk, bízom barátok,
<br>Torkom összeszorul, nem sikoltok.
<br>Könnyem kicsordult végső utadon,
<br>Isten segítsen örök utadon.
<br>
<br>Vecsés, 2000. április 18. – Kustra Ferenc József - Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM!
<br>
Te Pista bácsi; hiányzol.
<br>Magad után, nagy űrt hagyol.
<br>Az élted rövid volt, de tartalmas,
<br>Ahogy én tudom, nem volt unalmas.
<br>
<br>Most április hetedikén
<br>Csak úgy elmentél, csendeskén.
<br>Körorvos voltál, főorvos lettél,
<br>Világutazóként jeleskedtél.
<br>
<br>Pista bácsi; már itt nem vagy,
<br>De szívemben a helyed nagy.
<br>Nagy ember voltál és nemes lélek,
<br>Emléked is éltet, amíg élek.
<br>
<br>Vecsés, 2000. április 12. – Kustra Ferenc József – Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM!
<br>
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
<br>Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.
<br>
<br>Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
<br>Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
<br>Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
<br>Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,
<br>
<br>A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át
<br>Én a tétlenségben téblábolok, ebédem meg csirke-farhát.
<br>Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen,
<br>De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen…
<br>
<br>A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt.
<br>Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt!
<br>
<br>Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne,
<br>Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje.
<br>Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy
<br>Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy.
<br>
<br>Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra,
<br>Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba…
<br>
<br>Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József
<br>