Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör, <br>Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör... <br>Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör. <br> <br>Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket, <br>Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket… <br>Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket. <br>* <br>(10 szavas csokor) <br>Minek vagyok én ekkora víz? <br>Kitalálni, ezt már nyerő kvíz? <br> <br>Miért vagyok ekkora és háborgó, <br>Nem találja ki sok nyaraló… <br>* <br>Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle, <br>Nem profitálok belőle. <br> <br>Inkább hagynám, hogy békében élnének halak, <br>Parton; leomlanának a falak… <br>* <br>Avarhoz is bizony, nem sok a közöm, <br>Nem segít közönyöm… <br> <br>Falakkal törődjön a gazdájuk, <br>Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk… <br>* <br>Sosem volt könnyű életem, <br>Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem. <br> <br>Öregen, már túl nehezen viselem, <br>Hogy zsákutcában életem az életem. <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

(Bokor rímes csokor) <br>Tudod-e még kik voltak a régi nőid? <br>Olyanok voltak, mint a kertben a fáid? <br>Emlékszel régen bizony, hogyan is ragyogtak néked? <br>Elájultál, ha arcodon meg simítottak téged. <br> <br>Emlékszel, hogy ha nő volt közeledben, dadogtál? <br>Közeledtek, neked ragyogtak… jobban dadogtál! <br>Ha nő közeledett hozzád, heves lámpalázad is lett, <br>Ahogy közeledtek, neked még a vádlijuk is szebb lett. <br> <br>Kerti fáid voltak a hobbid, <br>Azt hitted, valaki majd leszid… <br>Azt is gondoltad, hogy ha mással hálnak máris, nem tevéled, <br>Akkor az már a világvége és e szégyent túl nem éled! <br>* <br>(leoninus csokor) <br>Azt gondoltad… mint a bíráid, rád olvassák a hibáid. <br>Közben meg a nők azt várták, szeress! Meg a lelküket tárták… <br>Hányszor motyogtál: jaj, ezt elhibáztam, juj, én mit is vártam? <br> <br>A régi nők olyan finomságok… kiknek meg kellett kóstolnom a húsát, <br>De sorsom nem teljesítette, csak harmada engedte át finomságát. <br>Azok voltak még az úrinők, ők voltak a szerelem hírnöknők, <br>Akkoriban telefonon nők? Személyesen mentem… ők úrinők. <br>Férfi akkorban még ezt hajtogatta: vagy magában csak motyogta: <br>Egyik bolond volt, a másik teljesen más, engedékeny... ily’ volt a porond. <br>Persze volt, hogy az udvarlásba beletaláltam, mint vakond, ez volt műgond. <br> <br>Kik voltak ők, gőgös királynők, vagy koszos vízből hattyúk… vágyott úrinők! <br>Én sokszor sírtam, mikor találkát nekem nem szánták… pedig tán’ vágyódták! <br> <br>Tudod-e még a régi nőket? Szeretted és gyűlölted őket… <br>Tudod-e még a régi nőket? Vagy nem ismered már meg őket? <br>Juj, hová lett a sok kellemes parázna, hová lett a fiatal testek varázsa? <br>Mára már, izzó nyarukra, hűvös ősz ült, van már sok elhízott és van, ki megőszült… <br> <br>Még van ki él és lett vén-gonosz boszorka… Neki már nem ad vigaszt, csak az ima! <br>Szerelmet… álmatlan éjjelekre nem emlékszik, aludni nyögve készülődik… <br> <br>Te már hány éves is vagy… hatvan, vagy tán' hetven? Fiatalság már múlt... lehetetlen! <br>Lehet, úrinő sem már, emlékezete sem régi, a reuma üldözi már. <br>Nálad már szintén elszállt a heves-vér élet? Heves fiatalságod hová lett? <br>Biztos már csak temetőt vizionálsz szívedben, s már nem vagy fiatal lélekben… <br> <br>Vecsés, 2025. augusztus 27. – Kustra Ferenc József – írtam: Heltai Jenő: azonos c. verse nyomán, átiratban, alloiostrofikus versformában. <br>

Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé, <br>Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé… <br> <br>Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot, <br>A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot. <br>Kirándulókkal van tele a vonat, <br>Kik nagyon élvezik a látottakat. <br> <br>Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni, <br>De azt senkinek nem sikerül még látni. <br>Van itt bokros táj, meg olyan ligetes is, <br>Néha jön egy szélroham… fergeteges is. <br> <br>Vonat kirándulás, az, az élvezetek elsője, <br>És az öreg gőzős a régi szerelvény elsője! <br>Öreg már a vonat, öreg-vén már a személyzet is, <br>A masiniszta fiatal, neki kell még látni is! <br> <br>Alföldön &bdquo;megtankol” a mozdony, vesz fel jó sok vizet és szenet, <br>Kalauz régi kocsikban invitál utazó közönséget. <br>Útközben nincs lehetőség &bdquo;tankolni” pedig a gőz hegymenetben, nagyon fogy, <br>Lefelé, nem kell annyi gőz, akkor inkább a sok-sok fékpofa, mi igen fogy! <br> <br>Hegyi kirándulás öreg vasúton, felsőfokú élményt ad, <br>Végül ki sem akarnak már szállni, mindenki üléshez ragad. <br>Fönt, egy kis &bdquo;teraszon” van a hegyi kis-vonat végállomása, <br>Ott fordul meg és vár a visszaútra, a késő délutánra. <br>Addig az öreg mozdony, csak pihenget és csendesen pöföget, <br>De a tűztért etetik, fenntartja a víz miatt a meleget. <br> <br>Nyárnak a napmelegében, természetet járni olyan fölséges, <br>Apraja-nagyja mikor visszaér, jelzi, mára ez elégséges. <br>Kipirulva, kifáradva, boldogan elfoglalják a helyüket, <br>Mindenhol csak szuszognak, mindenhol fogadkoznak ismétléseket! <br> <br>Vecsés, 2017. május 1. – Kustra Ferenc József <br>

Itt vagyok én, de senki nem lát,<br>lopva csendben, suttogom szavam,<br>holdsugár mögé titkon meg bújva,<br>mint sápadt-fényű elcseszett gondolat,<br><br>koldus lelkek szánják létemet,<br>hinni nem tudnak, már nincs miben,<br>megnyugvást sejt, de nem talál,<br>az aki lelkemben életet keres,<br><br>fájdalmam vérzik savas cseppekkel,<br>mert bűnös voltam, hiú és lázadó,<br>mégis itt vagyok, de senki nem lát,<br>lelkem csak rejtve... rejtve volna jó!

Ó, Te nagyon várt… <br> <br>Télapó az, kit várunk, <br>Ő sok kisgyereknek nagy eszmény. <br>Ez aztán élmény! <br> <br>Télapó ajándék... hoz, <br>Jobb esetben, térdig érő hót. <br>Ez aztán élmény! <br> <br>Puttonyában cipeli <br>Sok játékot, könyveket… Csokit! <br>Ez aztán élmény! <br> <br>Gyerekeket ismeri <br>Így virgácsot is hoz! Kicsiket… <br>Ez aztán élmény! <br> <br>December hatodikán <br>Gördül a ház, jó nagy szánon! <br>Ez aztán élmény! <br> <br>Van ki csendben imákat <br>Mond és fokozza a reményét! <br>Ez aztán élmény! <br> <br>Vecsés, 2023. december 2. - íródott: senrjon csokorban, félhaiku lánc szerűen. <br>