Szófelhő » B » 31. oldal
Idő    Értékelés
OXIMORON szerű gondolatok, senrjúban… <br> <br>Próbáld megfogni <br>A szelet, kint a mezőn. <br>Siklik kezedből. <br> <br>Próbáld megfogni <br>A szelet, kint a mezőn. <br>Éppen szélcsend van. <br>* <br> <br>Napfény fürdeti <br>A szép hegyi tó partját. <br>Boldogság sziget. <br> <br>Napfény fürdeti <br>A szép hegyi tó partját. <br>Parton veszekszünk… <br>* <br> <br>Menj fel egy dombra, <br>Nézd, virágzó almafák. <br>Lélekemelő. <br> <br>Menj fel egy dombra, <br>Nézd, virágzó almafák. <br>Sírva, homályos <br>* <br> <br>A szerelemben <br>Nem volt olyan nagy öröm. <br>Válás, boldogság… <br> <br>A szerelemben <br>Nem volt olyan nagy öröm. <br>Sírva vigadni. <br>* <br> <br>Lét gyöngesége <br>Küzd, látszat béküléssel. <br>Bénító ködfoltok. <br> <br>Lét gyöngesége <br>Küzd, látszat béküléssel. <br>Győz képmutatás. <br>* <br> <br>Tanító élet, <br>Ám kudarc… az akadály. <br>Tanulságvonás. <br> <br>Tanító élet, <br>Ám kudarc… az akadály. <br>Figyelmetlenség. <br> <br>Tanító élet, <br>Ám kudarc… az akadály. <br>Vad ellenállás. <br>* <br> <br>Álmosító dél <br>Alatt, nap árnyéktalan… <br>Veréb tócsában. <br> <br>Álmosító dél <br>Alatt, nap árnyéktalan… <br>Zuhany, nem segít <br> <br>Álmosító dél <br>Alatt, nap árnyéktalan… <br>Árnyék, sehol sincs! <br>* <br> <br>Havasi kunyhó <br>Hideg hegy ékessége. <br>Fagyos förgeteg. <br> <br>Havasi kunyhó <br>Hideg hegy ékessége. <br>Mély hóba zártság. <br> <br>Havasi kunyhó <br>Hideg hegy ékessége. <br>Meleg nappali. <br> <br>Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 87
Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Nagy idegharcban <br>Állnak, családi felek! <br>Szenved a gyerek… <br>* <br>Munka és küzdés, <br>És szabadidő nincsen! <br>El kell viselni. <br>* <br>Gyűlölet, habzó <br>Száj fröcsköli, sok mocskot. <br>Gyerek nem számít! <br>* <br>Nagy osztozkodás! <br>Mindenkinek, minden kell! <br>Gyerek, tán’ nincs is… <br>* <br>A gátlástalan <br>Kapzsiság, mint romboló! <br>Anyagi érdek. <br>* <br>Kalózos rablás. <br>Az elmenő fél, dühős! <br>Mért nincs igaza… <br>* <br>Elmenő, lelkét <br>Eladta az ördögnek. <br>Menni, jó ötlet? <br>* <br>A maradó fél, <br>Hitét vesztett, összetört. <br>Most hogyan tovább? <br>* <br>Költözés miatt <br>Csak sírnak a gyerekek. <br>Nemtörődömség! <br>* <br>Első, anyagi <br>Kapzsiság! Ostobaság! <br>A másik sem jobb! <br>* <br>Az új szerelem <br>Ára, gyermekáldozat! <br>Lélektelenség. <br>* <br>Család széthullik <br>És mindenki megsérül. <br>Úgy sem lesz majd jobb. <br>* <br>Ki most könnyen megy, <br>Onnan is továbbléphet. <br>Új partner, mit tud? <br>* <br>Szívek szenvednek, <br>A gyerekekért vérzik. <br>Rájuk üt ostor… <br>* <br>Gyerek vélemény <br>Elszáll… vitaviharban. <br>Szeretetlenek. <br>* <br>Szülők válása, <br>Gyermek tragédiája. <br>Szakítás átka. <br>* <br>Az elmenő fél, <br>Hiszi, hogy láncot tépett! <br>Butaság oly’ nagy. <br>* <br>Már nincsen család, <br>Világba vérző lelkek! <br>Gyerekből mi lesz? <br>* <br>Gyerekek lesznek <br>A hétvégi kulcsosok. <br>Fogadják őket? <br>* <br>Majdan szállnak ők <br>Ide-oda, mint kakukk! <br>Nem lesz otthonuk. <br>* <br>Fehérruhás volt <br>Esküvő, de rossz emlék. <br>Most pocsékba ment. <br>* <br>Az örök hűség <br>Esküje, adott szó volt. <br>Megszegni… semmi. <br>* <br>Győz a harc, harag, <br>Gyűlölet egymás iránt! <br>Gyerek nem érti. <br>* <br>Széthullt családot, <br>Lassan mindenki feled! <br>Listák, emlékek. <br>* <br>Család, volt erőd. <br>Nem volt erős alapja. <br>Ellen bevette. <br>* <br>A föld erődje <br>Is a család lehetne… <br>Béke szigete. <br> <br>Vecsés, 2015. február 7. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban. Horváth Mária: &bdquo;Egy nagyi vallomása” c. ötletverse ihletésével. <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 87
Ma végleg elmentél Pista bácsi, <br>Én, akartam kiáltani; ácsi! <br>Fekete had kísért az utadon, <br>Volt ez, mint holló nász az ágakon. <br> <br>Úgy szólítottál: &bdquo;Édes Ferikém”. <br>Ez rezeg bennem, ez a szív zeném. <br>Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg? <br>Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg? <br> <br>Rokonok voltunk, bízom barátok, <br>Torkom összeszorul, nem sikoltok. <br>Könnyem kicsordult végső utadon, <br>Isten segítsen örök utadon. <br> <br>Vecsés, 2000. április 18. – Kustra Ferenc József - Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM! <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 82
Te Pista bácsi; hiányzol. <br>Magad után, nagy űrt hagyol. <br>Az élted rövid volt, de tartalmas, <br>Ahogy én tudom, nem volt unalmas. <br> <br>Most április hetedikén <br>Csak úgy elmentél, csendeskén. <br>Körorvos voltál, főorvos lettél, <br>Világutazóként jeleskedtél. <br> <br>Pista bácsi; már itt nem vagy, <br>De szívemben a helyed nagy. <br>Nagy ember voltál és nemes lélek, <br>Emléked is éltet, amíg élek. <br> <br>Vecsés, 2000. április 12. – Kustra Ferenc József – Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM! <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 80
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe, <br>Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe. <br> <br>Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek, <br>Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének... <br>Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás, <br>Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás, <br> <br>A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át <br>Én a tétlenségben tébbolok, ebédem meg csirke-farhát. <br>Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen, <br>De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen… <br> <br>A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt. <br>Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt! <br> <br>Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne, <br>Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje. <br>Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy <br>Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy. <br> <br>Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra, <br>Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba… <br> <br>Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 76