Idő 
Értékelés 
Értékelés (HIQ trió)
<br>Az élet,
<br>Apró pillanat!
<br>Semmiség!
<br>
<br>Oly’ rövid.
<br>De, elhantolás…
<br>Misemség.
<br>
<br>Életem,
<br>Jó-rossz gyűjtője.
<br>Nem volt jóm!
<br>*
<br>(senrjú trió)
<br>Kevés szerencse,
<br>Pár egyezésem… enyész.
<br>Ó, pechem… jelen!
<br>
<br>Pech, gnóm-dühöngő!
<br>Mért’ haragszik rám? Ki ő?
<br>Ez bizony őrült…
<br>
<br>Nem várt egyezés
<br>Nem segített! Szerencsém?
<br>Summa summárum…
<br>*
<br>(Apeva trió)
<br>Az
<br>Percek
<br>Kreálók!
<br>Nekem, igy nem
<br>Segítettek… Mit?
<br>
<br>A
<br>Ritka
<br>dolgokban,
<br>Mi sem volt jó.
<br>Magányomban… Mit?
<br>
<br>Sok
<br>Mondat
<br>Súlytalan…
<br>Pech segített…
<br>Na! Mindent? Semmit…
<br>
<br>Vecsés, 2024. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: „Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító]
<br>
és tegnap…
<br>
<br>Most kell átélni a mai történéseket
<br>Holnap már más nincs, át kell élni emlékeket…
<br>Most kell átélni a mai történéseket.
<br>
<br>Monton pillanat a pipafüst felhőben,
<br>Soha nem is pipáltam jelen életben…
<br>Monton pillanat a pipafüst felhőben.
<br>
<br>Az életem egyéni, saját keserű pirulám,
<br>Holnap majd múltként -nagyon is szidva- elroppantja szám…
<br>Az életem egyéni, saját keserű pirulám.
<br>
<br>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok,
<br>Mindennap imádkozok, vagy tán' mérget mormolok…
<br>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok…
<br>
<br>Vecsés, 2020. február 24. – Kustra Ferenc József
<br>
Nap perzselte fű.
<br>Árnyékban is izzadás.
<br>Fullasztó meleg.
<br>*
<br>Járni erdőket,
<br>Bebarangolni rétet.
<br>Napfényölelés.
<br>*
<br>Ha letáborozunk, a tűzhöz gyújtóst kell hasogatni,
<br>Ha tovább állunk a parázsra meg vizet locsolgatni…
<br>Vigyázzunk az erdőre
<br>Jövünk újra… jövőre!
<br>
<br>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József – íródott versben és senrjúban.
<br>
Ifjú, besorozott magyar baka,
<br>Három napja volt a frontvonalba.
<br>Neki még ekkor otthon járt az esze
<br>Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke.
<br>
<br>A katona, rettegésben csak folyvást sikított,
<br>Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott…
<br>Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel.
<br>Harci repülők bombázták őket, repesszel.
<br>
<br>Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról,
<br>De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról.
<br>Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta,
<br>És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja.
<br>
<br>Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről,
<br>Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről.
<br>Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez,
<br>Aminek meg nem volt köze a normális észhez.
<br>
<br>Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott,
<br>Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott.
<br>Már messze volt a család, a születendő gyerek,
<br>Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek.
<br>
<br>A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében,
<br>Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében.
<br>Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma,
<br>Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza.
<br>
<br>Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József
<br>
Ifjú, besorozott magyar baka,
<br>Három napja volt a frontvonalba.
<br>Neki még ekkor otthon járt az esze
<br>Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke.
<br>
<br>A katona, rettegésben csak folyvást sikított,
<br>Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott…
<br>Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel.
<br>Harci repülők bombázták őket, repesszel.
<br>
<br>Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról,
<br>De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról.
<br>Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta,
<br>És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja.
<br>
<br>Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről,
<br>Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről.
<br>Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez,
<br>Aminek meg nem volt köze a normális észhez.
<br>
<br>Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott,
<br>Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott.
<br>Már messze volt a család, a születendő gyerek,
<br>Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek.
<br>
<br>A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében,
<br>Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében.
<br>Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma,
<br>Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza.
<br>
<br>Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József
<br>
