Rég elmúlt éjfél,<br>Kong álmatlanságomban <br>Telihold-hatás.<br>Gondolatot szavakba <br>Mondat-paplan takarja.<br><br>Már hajnalodik,<br>És pirkad az ébredés...<br>Horizontális.<br>Arany kör-hold kifakul,<br>Hófehérré alakul.<br><br>Új reggel ébred,<br>Kávé illata frissít...<br>Csészémben pancsol.<br>A pillanat szétfolyik,<br>Szó-erdőben bujdosik.<br><br>Vertikálisan<br>Nyújtott lesz mai napom...<br>Ásító inas.<br>Munkácsyra gondolok,<br>Estig majd elmotyogok.

Modern dizájn - mondattalan,<br>Csak pereg a szó<br>Jelek nélkül minduntalan.<br><br>Elsősorban az alkotó,<br>És kritikus érti mirevaló.<br><br>Ez az elme-pallérozó.<br><br>Nem maradi, új a stílus,<br>Vagányságban nincsen rítus.

Nyújtsd kezed felém,<br>Tedd aszalt tenyerembe<br>Csak tarthassam én,<br>S érezzem pulzusod<br>Ahogy szíved dobog belém;<br>Lüktetve olvad lélek-fény.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Hiszen ifjúságod s egész léted<br>Ha e földi idővel méred-<br>Akkor...azóta<br>Igéretedhez hű volt véred.<br>Már unokáink ölelnek<br>Engem s téged.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Szépkorúvá velem cseperedtél.<br><br>Nyútsd kezed felém,<br>Hogy merülhessek én<br>A végtelen peremén<br>Nyugalmadba, s ha majd hív az ég-<br>Így békés lesz a vég.<br>Ez több a szerelemnél...<br>Szépkorúvá velem együtt cseperedtél.<br>Két fél vagyunk egy Egésznél.

Messze távol ring a szántó,<br>Boronált föld magvat váró.<br>Lenge szellőt nap hevíti,<br>Kopár fákat rügy feszíti.<br><br>Nap sugara csalogató,<br>Felhőtlen ég mosolyt adó.<br>Borús lelket fény telíti,<br>Komorságát elveszíti.<br><br>A sok csíra feltörekvő,<br>Csiklandozza enyhe idő.<br>Kikandikál téltemető,<br>Tavaszi szél jeget verő.<br><br>A naptár is észre vette<br>Fagyos télnek olvad lelke.<br>Levetette hósapkáját,<br>Kigombolta nagy kabátját,<br>S mint egy bűvész átváltozott,<br>Kikeleti napot hozott.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(szakversben) <br>Látszólag asszimilálódik az ember, <br>Mert, ezt akarják hinni a többiek. <br>Lélekbe persze, hogy… ilyet nem mer, <br>S <br>Piszkálják a többiek, a fenegyerekek. <br> <br>A sors majd, úgyis közbeszól, bekever. <br> <br>Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc József <br>