Megfáradt szekeremet tolom,<br>nap mint nap el-elvonszolom<br>kikövezett, bágyadt ösvényen<br>csak úgy magam, ha nincsen öszvérem.<br><br>Felnőnek mellettem az út menti fák,<br>lombernyőjük lassan árnyékot ád`,<br>s barna fürtöm ezüstbe vegyül,<br>mint parányi csillag: ott legfelül.<br><br>Nap és a hold, víz és a föld,<br>tavasz a virággal, tél meg az imákkal,<br>ég a kékkel, az örök mindenséggel,<br>letérdelek utam végén - dicsőséggel!

A mesélő csönd, <br>Kifinomul, hallgatag. <br>Minden nesztelen <br> <br>(OXIMORON) <br>A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi, <br>Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni... <br> <br>(10 szavas) <br>Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát, <br>Megvilágítani a szoba, lebegő porát! <br>* <br> <br>A csönd lehet a békesség fő tényezője, <br>A csönd lehet a béke, kinevezett őre. <br>A csönd lehet eszköz a neszek figyeléséhez, <br>A csönd lehet eszköz a neszek leküzdéséhez. <br> <br>(OXIMORON – 3 soros-zárttükrös –ben) <br>A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban, <br>Lovat gyorsan elküldi, így ló pata zaja sem marad a nyomokban… <br>A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban. <br> <br> (OXIMORON bokorrímben) <br>Az óvó csönd harcba száll egy pici nyekkenéssel is, <br>Süvöltő sziréna inzultusát viseli mégis… <br>Bombázók jönnek, életmentés a legelső… csakis <br>* <br> <br>A szeretetteljes csönd, nem rendelkezik jéghideg formalitással, <br>A szeretetteljes csönd, nincs töltve utálattal, csak odaadással... <br>A szeretetteljes csönd, olyan, mint egy jó-barát, nem tévelyeg mással. <br> <br>Az erdei csönd a napsütötte gyönyörűség, <br>Ha a bagoly alszik, és nem huhog, az már elég… <br>Az őz is csak áll, néz, a csönd neki is tán' szépség. <br> <br>A tóparton a horgász és a gém is, halkan-csöndben ücsörög, <br>Mindketten halra vadásznak, a vágyuk majd' hangosan dübörög, <br>A gém a fűzfa ágán, horgász alatta, alva elücsörög. <br> <br>A csönd maga a nyugalom, ha erdei padon ülve mélán hallgatjuk, <br>A közbeszóló madárrikoltás meg segít is, így talán megfoghatjuk… <br> <br>(OXIMORON) <br>A csönd jó halk, mint egy néma kacsa és várja égi jutalmát, <br>A készülő felhőzet közt villám lángol, küldi csattanását! <br>A csönd elázva csak néz, nem érti, miért érdemli a sorsát! <br>* <br> <br>A csönd, fekete estén fölül a lovára és körbejárja az időtlen birtokát... <br>Nagyon fölmérgeli a vonító kutya, pedig csak fontoskodva őrzi a háztáját… <br> <br>A jó-érzésű csönd sajnálkozva, néma-halkan zokog a temetésen, <br>És bánatát csak fokozza a koporsóra zuhanó röggel az élen, <br>Rézfúvósok rikoltó zenéje, nem egy finom altatódal… mi vétlen. <br> <br>A front csöndje a közeledő halál harmonikus zenéje, <br>Ha lecsap az akna, már költözik is messze, ez nem kenyérje… <br> <br>A baj, akkor inzultál váratlanul, ha a csönd eluralja az agyat, <br>Fel is lép, ha hazafelé a kirakatban nem ismered meg magadat. <br> <br>Hidegét hozza a tél fagyos-havas csöndje, <br>Mi hangosan hógolyózhatunk ökörködve. <br> <br>A csönd és én, gondolhatjuk, hogy a monoton, hallható zaj véletlen? <br>Vonatozva… sínvég kattogva eléri nálam, hogy a csend kéretlen? <br>* <br> <br>A szerető csönd <br>Gyengéd-halkan beborít. <br>Hallgatag magány? <br> <br>Vecsés, 2018. október 19. – Kustra Ferenc József <br>

Több éve csak folyik a háború… sokszor, mindenkik is szítják. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös: csokor) <br>Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek, <br>Uram add, hogy… valahogy háborút lezárják, békét kiépítsenek… <br>Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek. <br> <br>(3 soros zártükrös, önrímes) <br>Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak, <br>Főleg a magas rangúak, akik ebben összefognak, csak hogy lophassanak… <br>Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes, önrímes) <br>Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról. <br>Emberek, mit ti szóltok, világháború-vész nem múlik kosoktól… <br>Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról. <br> <br>(egyszeres belsőrímes) <br>Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok? <br>Emberek, lészen majdan, hogy világot eluralja hozzáállásotok… <br>Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok. <br> <br>Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet, <br>Hogy mindenki el tudja kerülni a jövőben, háborús-halál éveket… <br>Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet. <br> <br>Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona? <br>Ez kétezer háborús özvegy és kb., napi négyezer háborús árva… <br>Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona? <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat! <br>Uram! Vessed be magad, Állítsd meg, hogy tovább legyen… áldozat… <br>Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat! <br> <br>(anaforás, kétszeres belső rímes, önrímes) <br>Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak… <br>Tudod-e, hogy naponta, négyezer háborús árva keresi apját…rá vágynak… <br>Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak… <br> <br>Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat, <br>Atyám, te föntről nem veszed észre ezen, halálos atrocitásokat… <br>Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat. <br> <br>Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók, <br>Értsd már meg öket, ne sírjanak egymás nyakában együtt lakók… <br>Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók. <br> <br>Vecsés, 2025. augusztus 11. – Kustra Ferenc József- írtam: a szomszédban zajló háború ellen. Olvasni úgy kell, hogy előszőr az 1. sort és 2. -t. Utána 2. -t és a 3. -t, igy lesz meg a mondanivaló veleje. <br>

Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses… <br>Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem. <br>Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’. <br> <br>Mindenhol <br>Ilyen, kedvelem… <br>Élvezem. <br> <br>Zamatos, <br>Kéjre éhesen… <br>Élvezem. <br>** <br> <br>Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt. <br>Éj leple takar, heves szívem téged akar. <br>Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel. <br> <br>Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal. <br>

De, hogyan tovább…? <br> <br>(9 soros) <br>Megszülettünk, ez lét! <br>Hallgatjuk, szív zörejét, <br>Meg a test napi neszét. <br>Megszülettünk, már lét… <br>Van, kinek ősz lengi… létét, <br>Berozsdásítja… elméjét. <br>Megszülettünk, volt lét! <br>Mindnek kaszás suhintja létét, <br>Nyitja, túlvilági életét. <br>*** <br> <br>Életre keltem már. <br>De a boldogság nem vár <br>Tárt karokkal sodor ár! <br>Tudom, szép lehet - bár! <br>Most valahogy még jót nem áll! <br>Bú és könny kéz a kézben jár. <br>Feledni olyan kár! <br>Cipőm talpához tapad a sár, <br>Télben ragad, sír a hideg nyár. <br>*** <br> <br>Túl korán érkeztem, <br>Hét hónapra születtem, <br>Ám nem adtam életem! <br>Életre születtem, <br>Mindenért kellett küzdenem, <br>Az élet nem kímélt engem. <br>Megszülettem, éltem… <br>Egyszer el kell mennem, nem kétlem. <br>A halál mondja ki majd: Végem… <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 13. – Mórahalom, 2019. június 9. – Szabadka, 2019. február 15 – Kustra Ferenc József – az első csokrot én írtam, a 2. –t Farkas Tekla, - a 3. –t Jurisin Szőke Margit, a címe: Egyszer el kell mennem… <br>