A viharos tengeren… <br> <br>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik, <br>Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik? <br>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik. <br> <br>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg, <br>Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg... <br>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg. <br> <br>A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése, <br>Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye... <br>A legénység tán' tudja, hogy egészen szent színű a küldetése. <br> <br>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához, <br>Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz... <br>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához. <br> <br>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja, <br>Ki nem bújik időben... nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja. <br>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja. <br> <br>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek, <br>Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen... remények... <br>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek. <br>* <br> <br>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava, <br>Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava... <br>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava, <br> <br>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar, <br>Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják... hamar. <br>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar.... <br> <br>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa, <br>Kilövéskor is... a hörgő fém csak a véget sugallja... <br>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa. <br> <br>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik? <br>Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran... egymással vetekszik... <br>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik? <br>* <br> <br>A hajó vészjósló sötétben kapott találatot <br>És sokaknak becsukta életében az ablakot. <br>Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek, <br>Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek. <br>Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben, <br>Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben. <br> <br>Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak, <br>Tést béli életek, hajnalra víz posványában áztak. <br>* <br> <br>(senrjon) <br>A szellem is elillan, <br>Hold, határtalan vízen csillan, <br>Halál, hajnalban. <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Reszketőket kaszált <br>A halál! Köd nincs, rád talált. <br>Test meg lejti táncát... <br> <br>Vecsés, 2025. július 25. -Kustra Ferenc József- írtam: a néhai COMPASS ROSE felszíni-hadihajó II. Vh.-s utolsó bevetéséről… <br>

A héja repül a galamb után, <br>Mert enni szeretne ma délután. <br>A galamb, ő a béke… menekül, <br>Utolérik, halállal szembesül. <br> <br>Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc József <br>

A vágyódás hétköznapi pszichológiája… <br> <br>Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki, <br>Magamban vergődők, vágyódok, mint egy senki… <br>Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki. <br> <br>Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel, <br>Hogy nem lelek rád, bíz' rossz, érzem heves veszedelemmel… <br>Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel. <br> <br>Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát, <br>Szememmel kereslek, érezem lelkem vadult mámorát… <br>Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát. <br> <br>Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek, <br>Egyezkedek izzó lelkemmel, látom, néznek ablakszemek… <br>Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek. <br> <br>Képzeld, csókom rád vár a számon, <br>Képzeld, csókom csak vár rád vágyón… <br>Képzeld, csókom rád vár a számon. <br> <br>Vecsés, 2018. január 3 – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem!) <br>

Élet tengerén <br>A létem legmélyén, <br>Partra érés szépségén? <br>A rossz... kikötője szélén, <br>Majd estefelé a nap végén... <br>Mi lesz este a létem kék egén? <br>Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén, <br>Állandó viharok dúlnak... a legszélén, <br>Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén. <br>Biz' így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén, <br>Még kicsit tengetem az életem, létem tengerén... <br>Jégviharos létem, ma már látom... messze nem fenomén. <br> <br>Vecsés, 2018. július 31. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A". <br>

Búcsúzni csak elegánsan szabad. <br>Az élet rövid, úgyis elszalad. <br>Minek a sírás, minek a zokszó, <br>Itt mindenki csak földi halandó. <br> <br>Élet olyan, mint egy nagy színjáték, <br>Ne legyen könny arcunkon, nem játék. <br>Hiába bár sok öröm vagy a könny, <br>Felvonás után lemegy a függöny. <br> <br>Élet igen sok felvonásból áll, <br>Történjék bármi, soha meg nem áll. <br>Naponta kell búcsúzni, elválni, <br>Élet megy tovább, nem tudsz megállni. <br> <br>Ember kevesebb minden búcsúzásnál, <br>Mindig ott hagy magából búcsúzónál. <br>Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít, <br>Könny és zokszó csak elválást nehezít. <br> <br>Vecsés, 1998. október 28. – Kustra Ferenc József <br>