Osztják az észt itt lenn, hűvös halomba,<br>Agyam görcsbe rándul vadul sikoltva,<br>S magyarázzák, mitől fénylik a setét,<br>Bennem meg, két majom játssza az eszét.<br> <br>Az egyik mondja: okosodj vén marha,<br>Lukas zsebedtől kinek hízik marka?<br>S ha ki is lóg feneked a gatyádból,<br>Legalább szellőzik a sok tanácstól.<br><br>S így szól a másik majom: ne hallgass rá!<br>Mindezzel, csupán őt tennéd gazdaggá.<br>Aztán csak, imádhatnád éjjel s nappal,<br>Üres hasad tömné, sok hamis tannal.<br><br>És osztják az észt itt, hűvös halomba,<br>Gyomrom görcsbe rándul tőlük: naponta.<br>S magyarázzák, milyen fényes a setét,<br>Bennem, e két majom játssza az eszét.<br><br>Hogy hol a harmadik? Jobb, ha nem kérded.<br>Előttem tükör, s a képembe réved!<br><br>Budatétény 2020. október 11.

Csak tessék, csak tessék!<br>Eladó a becsület és tisztesség!<br>Eladó az emberség és szeretet,<br>Most olcsón megkaphatja ezeket.<br><br>Leárazva minden emberi élet,<br>Halál után fillért sem ér a lélek.<br>Vegyék, vigyék, mindössze félárért!<br>Végkiárusítás apákért, anyákért.<br><br>Csak vigyék, vigyék, míg lehet!<br>Eladó a gyermeki szeretet!<br>Eladó az egész átkozott föld,<br>S az ember: ki gyilkos bombákra költ!<br><br>Budatétény, 2024. október 18.

A bagolyról elterjesztették a népek,<br>Hogy bölcs, igaz madara az erdei létnek.<br>Végül elkapta Őt is a hatalmi örvény,<br>És attól kezdve, szava lett a törvény.<br><br>Bár változhatott volna inkább köddé,<br>Mert szemernyi nyugta sem volt többé.<br>Nappal, sok ostoba kérdéssel nyaggatták,<br>Állandóan felverték, aludni sem hagyták.<br><br>Ennyi sok tudásért sohasem járt étek.<br>És-hogy éhen ne haljon,<br>Éjjel kellett vadászni szegénynek.<br><br>Budatétény 2025

A biblia szerint, a hatodik nap,<br>Isten, megteremtette az embert.<br>Őszintén mondva igencsak elfáradt,<br>És jobbra már nemigen tellett.<br><br>No meg a matéria is fogyóban volt,<br>Így-hát, ne csodálkozzunk rajta,<br>Ha a nagy műn, esett pár apró folt.<br><br>Habár a saját képére alkotta a formát,<br>lett belőle fekete, fehér, sőt sárga,<br>Kisebb, nagyobb, okosabb és ostobább,<br>Elvégre a teremtésnek is megvan az ára.<br><br>Most aztán civakodnak, ki az eredeti,<br>Melyikük is lenne az a bizonyos első,<br>Aki isten arcának mását: joggal viseli.<br><br>Alkottak hát, maguknak, pár saját istent,<br>De leginkább a pénz az, mi vitt mindent.<br>Az Úr, úgy hitte, a probléma megoldva,<br>Most aztán lett a képmásokkal dolga…<br><br>Mert a biblia szerint, a hatodik nap,<br>Isten megteremtette az embert.<br>Őszintén mondva jócskán elfáradt,<br>És ötlet híján, jobbra már nem telt…

Volt egyszer egy hitem az Emberben,<br>de felnőtt koromra itt hagyott cserben.<br>Becsaptak a tündérek, fájdalmat hagytak,<br>hófehér könnyeim az arcomra fagytak.<br>Ráébredtem: a gyermekkornak vége,<br>s meghalt a mesék varázsos szépsége.<br><br>Volt egyszer egy magányos ifjúságom,<br>barátok, sok-sok gyerek volt az álmom. Okultam,<br>nőttem, mint avar alatt a gomba,<br>csendesen bebújva saját magányomba.<br>Így teltek s múltak a jeltelen évek,<br>voltak szürkék, rövidek, s olykor szépek...<br><br>Volt egyszer egy Első, nagy szerelmem.<br>Lebegtem s lubickoltam önfeledten.<br>Nem láttam, hogy gyűlnek a fellegek.<br>Csakis én tehettem róla: meglehet.<br>Fájdalommá vált szerelmemnek fészke,<br>szakítás, magány, önvád lett a vége...<br><br>Volt egyszer egy boldog házasságom,<br>egy gyermekem - a többit már nem várom -<br>Felnőtté vált s immár saját életét éli,<br>szülei aggódását, köszöni, nem kéri.<br>Jó gyerek lett, támaszunk a korban,<br>megöregedtünk, s szívünk alig dobban.<br><br>Volt egyszer sok-sok múló évem,<br>a holnapot talán még békén megélem.<br>Ráébredtem: felnőttkoromnak vége,<br>rég elkopott mesém varázsos szépsége.<br>Talán szép volt, talán kerek, mint a hold:<br>Egyszer volt...<br><br>Pest - Buda, 2014. október 24-25.