Sors! Én veled szemben nem bűnöztem, <br>Velem szemben ily’ rossz miért valál? <br>Rossz életem, így sorom van nékem, <br>Ebből majd csak egy kiút… a halál? <br> <br>Budapest, 2001. január 30. – Kustra Ferenc József <br>

Játszok ma két nagy őrkutyával, <br>Szembenézek nagyfogú pofával. <br>Simogatom okos fejüket, <br>Abban tartják kutya eszüket. <br> <br>Főleg az Ali vágyik erre, <br>Ha megállok, bökdös, hogy gyere. <br>Harapják a slag vízsugarát, <br>S nem értik a nagy hahotát. <br> <br>Budapest, 1998. május 17. - Kustra Ferenc József <br>

Hol is van az az út, melyről látszik a múlt? <br>Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt? <br>De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult, <br>Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt. <br> <br>A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket, <br>Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet <br>És a múlt fontos, jelenünk abból fakad, <br>Akarjuk-e vagy sem, már a mienk… marad. <br> <br>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József <br>

Keresd a Napot <br>Amikor fehér nyírfák <br>Zöld fenyvesek <br>Tavak ezüstje <br>Fölé kúszik a <br>Látóhatár szélén <br>És csillogásával <br>Ragyog a tájra. <br> <br>Keresd a Holdat <br>A zuhanó vízcseppek <br>Esti csillogásában <br>A sötéten légies tájon <br>Az áttetsző ólomfehérben <br>A zöld árnyalatok nyálkásságában <br>Amint ezüst utat épít <br>A tó vizében. <br> <br>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Jó lenne, az idő pillanatába belelépni, <br>Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni… <br>Jó lenne, az idő pillanatába belelépni, <br>* <br>Most- időszemcse- <br>Tócsába folyik lassan. <br>Belelépek, megállok. <br> <br>Pillanat félszeg. <br>Fény-másodperc lepereg, <br>Mint eső bőrömhöz ér. <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk? <br>Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk? <br>Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk? <br>* <br>Jövőm látom itt. <br>Megtörve csepp egészén. <br>Lassan darabokra hull. <br> <br>Létcsepp ujjamon. <br>Jövőbe nézek éppen. <br>Megtört egész - darabos. <br>* <br> <br>Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött. <br>Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött… <br>Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött. <br>* <br>Gyorsan múlik már... <br>Idő időtlen vággyal. <br>Visszanézek rá: emlék. <br> <br>Emlékem múló. <br>Nem lassít az idő sem. <br>Sok mindenre vágyik még. <br>* <br> <br>Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan… <br>Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman… <br>Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan… <br>* <br>Kicsit hangos csend. <br>Szinte robog a holnap, <br>Tegnappal összefolyva. <br> <br>Tegnap folydogál. <br>Hangokká törik a csend, <br>Holnappal tapad össze. <br>* <br>Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét… <br>Fényben szuggeráló szemmel, bíráid lesik fényidőd üstökét! <br>Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet <br>És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet! <br>* <br>Fény <br>Itt-ott <br>Csillan csak. <br>Óhaj marad... <br>Tőlem elfedik. <br> <br>Tőlem elfedik. <br>Óhaj marad... <br>Csillan csak <br>Itt-ott <br>Fény. <br> <br>Már <br>Nincsen <br>Időfény. <br>Fényt nyel sötét. <br>Vádak... rossz bírák. <br> <br>Vádak...rossz bírák. <br>Fényt nyel sötét. <br>Időfény <br>Nincsen <br>Már. <br>* <br> <br>Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt <br>Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt <br>És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt. <br>* <br>Egyszer csak elfogy. <br>Az én Időm is véges, <br>De addig lépek párat. <br> <br>Elfogy. - Pár lépés. <br>Időm nem végtelen már. <br>De addig még szeretek. <br>* <br> <br>Az időtényezőbe belefordult a világ, <br>És akik ezt tagadják, azok a haramiák. <br>A csend folyvást lefagyik, <br>Az idő meg csak múlik. <br>Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet, <br>Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset… <br>* <br>Pang <br>A csend. <br>Haladnék <br>Az idővel... <br>Most kell még élnem! <br> <br>Most kell még élnem! <br>Az idővel <br>Haladnék... <br>A csend <br>Pang. <br>* <br> <br>Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága? <br>A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága? <br>Az időtényező befolyásolja a gondolkozást, <br>Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást. <br>* <br>Múlt... <br>Emlék... <br>Jövőt...várd! <br>Jelent, most éld! <br>Gondold át... tégy így! <br> <br>Gondold át... tégy így! <br>Jelent, most éld! <br>Jövőt...várd! <br>Emlék... <br>Múlt... <br>* <br> <br>Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta, <br>Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta. <br>Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall! <br>Az életzenét is ő játssza, minket így ural! <br>Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik, <br>Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik… <br>* <br>Csak <br>Halad <br>Az idő... <br>Még remélek... <br>Sok boldog évet. <br> <br>Sok boldog évet <br>Még remélek... <br>Az idő <br>Halad <br>Csak... <br>* <br> <br>Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap, <br>Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap. <br>Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk, <br>Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk! <br> <br>Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája. <br>