Sétáltunk a tavaszban… <br> <br>Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben. <br> <br>Sétálunk együtt, <br>Tavasz lehel, part susog. <br>Kéz a kézbe búj. <br> <br>Árnyék közt susog, <br>Egy halk &bdquo;maradj még velem”! <br>Két szív együtt ver. <br>* <br>Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult. <br> <br>Nap már lepihent, <br>Lágy fény simul az égre. <br>Csend ölel minket. <br> <br>Hold bújik elő, <br>Fénye válladra simul. <br>El sem engedném. <br>* <br>Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever… <br> <br>Hajó fodroz, megy, <br>Sziklák közt víz ébred föl. <br>Tekintetben fény. <br> <br>Szél ír rád egy dalt, <br>Amit csak én hallhatok. <br>Szívem dudorász. <br> <br>Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József-: a leoninusokat én írtam, a senrjúkat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>

Sétáltunk a tavaszban… <br> <br>Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben. <br>Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed. <br> <br>Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult. <br>Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog. <br> <br>Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever… <br>A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban. <br> <br>Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>

Ez a ballagás még nem örökre szól… <br> <br>(Két egysoros leoninus) <br>Hosszú utakat… azokat végig kell járni… azokat. <br> <br>(septolet) <br>Ballagás feszül… <br>Virágosztás készül… <br> <br>Fiúcskák, lányocskák elballagnak, <br>Nem maradhatnak! <br>Rövid kijelölt út, <br>Homokút, <br>Életút. <br> <br>A jövőt nem ismerjük… mit az élet rájuk rótt, majd azt kell élniük. <br> <br>Vecsés, 2023. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: ballagásra. <br>

Ez a ballagás gyermekkorból az utolsó… <br> <br>(3 soros leoninusban) <br>Búcsúéneket hangosan énekelnek, mi tetszik a vendégségnek. <br>Ölelik a tanárokat, a volt társakat, az eljött rokonokat. <br>Mindenki öle tele van virággal, méregetik egymást barátsággal. <br> <br>(septolet) <br>Már ez ballagás… <br>Sírás, nevetés… <br> <br>Fiú és lány végleg elballag, <br>Készülnek: sápatag! <br>Kijelölt út? <br>Életút… <br>* <br> <br>Indul felnőttlét, <br>Lehet még más ballagás… <br>Ez élet sora! <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Kustra Ferenc József – írtam: ballagásra! <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Ha szép a búcsú, az maga a dal… <br>Szép búcsú olyan, mint egy örök dal… <br>Ha szép a búcsú, az maga a dal. <br>* <br>(leoninus) <br>Sokatoknak tizennyolc évesen, ez első nagy búcsú lényegében! <br>Itt már elmúlsz fiatalkorúnak lenni, felnőtt korra kell még várni… <br>Az huszonnégy évesen jön el, addigra már egyetemet végzed el. <br> <br>Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc. <br>Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér. <br>Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától. <br>* <br>(Septolet) <br>Ballag a vén diák, <br>Életfirkák, <br>Életindák, <br>Diákok jópofák. <br> <br>Ballagás, végleges elvonulás, <br>Fiatallét siratás, <br>Búcsú-sírás… <br>* <br>(leoninus) <br>Innen elmenni komoly szándék, már választottál, el is döntve, akarnék… <br>Talán utoljára fogjuk a másik vállát, énekeljük búcsúnótát... <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Ölnyi virág a szeretetet szimbolizálja, <br>Szintje és a sokféle színe a szimbolika <br>Értésének, a búcsúkultúrája a mába… <br>* <br>Tanárokkal, társakkal <br>Holnaptól el is váltok végleg! <br>Új lét… menjetek. <br> <br>Társasági életet, <br>Immár új társakkal élhettek! <br>Új lét… menjetek. <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Még egyszer a dalt énekeljétek, ez már a végső búcsú vége! <br>Hmm… és nem lehet tudni, kinek lesz hosszú, boldog sőt, sikeres léte… <br> <br>Vecsés, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a középiskolai ballagásról. <br>