Az életem rubensi, <br>Pedig vágyam gyermeki… <br>Csak kérnék egy életet <br>Hogy felejtsem félelmet… <br>Ne legyen több rettegés, <br>Élet lehet, tán mesés… <br> <br>Bármit megtennék, ezért… <br>De, az élet félreért... <br> <br>Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Hétköznapi pszichológia…Avagy az öregedés filozófiája… <br> <br>Fázósan ülök, fogam is összekoccan, <br>Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. <br>Hallom, mások nem is ismerik a semmit. <br>Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… <br> <br>Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, <br>De nagy elutasítás lett osztályrészem. <br>Egyre jobban látom, bennem van a hiba, <br>Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. <br> <br>Én is csak azt csinálom, amit/és mások, <br>Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok. <br>Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív, <br>Mikor engem becéz: peches senkinek hív. <br> <br>Tán’ kilétem alkonyának élvezetét, <br>Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét. <br>Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges. <br>Üssek ököllel táblába, mint üveges? <br> <br>Megvilágosodott elmémben igazság, <br>Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság. <br>Boldogság jól eső érzése gyomromból <br>Hiányzik, mint egy jó poén a humorból. <br> <br>Már csak csendes szemlélődéssel révedek, <br>Úgy látom velem ellentétes érdekek <br>Fonákjában csak a sóvárgás adatott. <br>Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót. <br> <br>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József <br>

Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy, <br>Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy… <br>A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy. <br> <br>(senrjon csokor) <br>Jégvirág az ablakon, <br>A kemény fagy mély csendet rajzol. <br>Tavasz közeleg. <br>* <br>(Bokorrímes duó) <br>Fekete kosok, már leírattalak benneteket, <br>Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket. <br>Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek? <br> <br>&bdquo;Nyugaton a helyzet változatlan”, <br>A mi helyzetünk nagyon áldatlan! <br>Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok, <br>Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok! <br> <br>Fekete kosok jöttek, <br>Ígéretük csak dühöt termett. <br>Bár letörne szarvuk! <br>* <br>(kétsoros, bokorrímes) <br>Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott? <br>Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott? <br> <br>(Leoninus duó) <br>Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem! <br>Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat! <br>A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke… <br>Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok. <br>Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek. <br>Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok. <br>Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét! <br>Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel? <br>Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel… <br> <br>Jégből vagy kőből a szív, <br>Milliók sírnak, ti számoltok. <br>Békét ki mondja? <br>* <br>(10 szavas duó) <br>Mindennap átéljük, vágyunk messze repül, <br>Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül. <br> <br>Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom? <br>Pecheseknek jut földhalom! <br> <br>Messze száll a vágy sokszor, <br>De nálunk csak a robbanás száll. <br>Földben lesz végünk. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is! <br>Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is… <br>Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is! <br> <br>Elég volt belőletek, <br>Háborút hoztok, mi szenvedünk. <br>Nem kérünk többet! <br> <br>Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség <br>-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta. <br>

(Senrjú) <br>A halál párja, <br>Életben nem véges tánc! <br>Élőkkel járja. <br>* <br>(HIQ) <br>A halál <br>Az élet része… <br>Élet ily’. <br>* <br>(HIAQ) <br>De egyszer mindennek <br>Eljön a vége emberhez… <br>Ez végül maradó. <br>*** <br> <br>(Senrjú) <br>A halál társa, <br>Táncolunk még, míg lehet. <br>Lép velünk halkan. <br>* <br>A halál árnyék, <br>Élet-léptek halkulnak. <br>Kísér mindvégig. <br>* <br>(HIQ) <br>Halál jön <br>Az élet útján... <br>Ez ilyen. <br>* <br>Halál szól, <br>Az élet némul... <br>Már közel. <br>* <br>(HIAQ) <br>De egyszer csak eljön, <br>A legvégső perc az úton... <br>És itt marad csendben. <br>* <br>Nincs mi megállítja, <br>Elér a csend és a zárás... <br>Marad: por és emlék. <br> <br> <br>Vecsés. 2025. június 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként az élet lefogyásáról… Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam. <br>

Latin szólás fordítása… <br> <br>(leoninus) <br>Már biz’ majd’ itt az újév, de az emberek nem változnak, erre nem jó… újév. <br>Mindig is voltak bölcsek, bár manapság is vannak sokak, ki hiszik, hogy bölcsek. <br>Éjjelt váltakozó nappal hogyan befolyásolja? Sehogy, rúgja meg a macska… <br>* <br>Új év jön, de régi az ember lelke, változás nincs, csak fordul az év kereke. <br>Voltak bölcsek, most is van ki úgy él, mintha tudásuk nagyobb volna az ősöknél. <br>Éj múlik, nappal jön, a sors nem enged ekképpen, hajnal ragyog, marad helyén minden. <br>* <br>(HIQ duó) <br>Az idő <br>Óh… állhatatos. <br>Ketyeghet… <br> <br>Az idő <br>Rohanva… hová? <br>Csak úgy búj <br> <br>(Apeva) <br>Az <br>Idő <br>tiktakol, <br>át a testen, <br>némán hagy nyomot. <br> <br>Az <br>idő <br>elillan, <br>csendben elmész <br>mégis minden fáj. <br>* <br>(senrjon) <br>Szilveszterkor lépést tarts! <br>Időnek is kell, hogy rend legyen. <br>Múlttal együtt megy. <br> <br>(tíz szavas) <br>Szilveszterkor lépj, ha hív az idő, <br>Múlttal táncol a jövő. <br>* <br>(senrjú) <br>Ősök lóháton <br>Vágtattak az idővel… <br>Oda kell érni! <br> <br>Léptek porában, <br>szél hordja a régi dalt. <br>Nincs menni hova. <br>* <br>(Tíz szavas) <br>Idővel tartjuk kordában tevékenységeinket, <br>A lóápolást, zaboltatást, kutya sétát, videó-nézéseket. <br> <br>(katauta) <br>Idővel tartjuk. <br>Lóápolást, zaboltatást, <br>Kutya sétát, filmnézést. <br>* <br>(Kétsoros-bokorrímes) <br>Szilveszter-hajnal… reggelig, <br>Félrészeg-álomnap estig… <br> <br>(senrjú) <br>Szilveszter hajnal, <br>Félrészeg álom kísér. <br>Megáll az este. <br>* <br>(leoninus) <br>Meghalásig időszámítás s utána végtelen – örök múlás. <br>Időt vekker mutatja és ha beledöglik is… tulajt bosszantja. <br> <br>(Kínai csi-csüe: 4×7 szótag. Versképlet: a a x a) <br>Nap örök, mégis múlik, <br>Végtelenbe lehullik. <br>Létünk csak rezdülésünk, <br>Pillanatban elbújik. <br>* <br>(Tízszavas) <br>Az öregség magában is bajjal jár, <br>Lét: barna medve… brumgár. <br> <br>Az öregség mosolya sárga, <br>Ha jön, brummogva távozik az ára. <br> <br>Vecsés, 2021. december 27. – Siófok, 2025. július 29. -Kustra Ferenc József- írtuk: alloiostrofikus versformában, kétszerzősként, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal. <br>