A KOTLÓS NYÚL<br>Tréfás húsvéti versike<br><br>Húsvétnak közeledtével<br>dolgozott a nyúl nagy serényen.<br><br>Piros tojást festett fürgén,<br>szorgoskodva, le sem ülvén.<br><br>Ám a tojás fogytán volt már,<br>és kotlós sem élt a portán.<br><br>Mit volt mit tenni szegény nyúlnak,<br>csodát pottyantott hát; az Úrnak.<br><br>És azóta is nagy serényen<br>piros tojást tojik: minden évben.<br><br>Budatétény, 2018.

Szemedben egy álom,<br>ma te vagy a valóságom.<br>Ma egy picit szeretlek,<br>utána végleg elengedlek. <br>Elengedem együtt szőtt<br>álmaink, minden veled töltött percet.<br>Ha olvasod, ez egy régi történet,<br>ami újból nem történhet meg<br>veled, velem.<br>Elengedtem minden szót.<br>Most régi álmaink:<br>hullámzó tengeren<br>egy pici papírhajó.

(Gúnydal: Senki Tóni képzelt monológja)<br><br>Ó Múzsám, ki összetörted szép fitos orrodat<br>és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,<br>az magas Parnasszus csúcsáról zuhanva reám,<br>meghoztad tehetségem, amikor ütlegeltél.<br><br>És lásd; nem kell többé fenn tollászkodnod hiába,<br>mert rakok neked rímekből fészket - akár százat -<br>előtted most rejtetlenül áll még üres elmém, <br>úgy várja, hogy ihlet-csókra nyissad végre szádat!<br><br>Szép íriszed szivárványa ragyogja soraim,<br>tehetség-áldásra emeld fel hát, mindkét karod,<br>s önts belém áldott és örök szent költői vénát,<br>…vagy valami ilyesféle..., ha te úgy akarod.<br> <br>Ígérem írok majd a virágról, a tündérről,<br>álomról és mindent beborító cukormázról;<br>írok majd szépeket hattyúról csillagok alatt,<br>Holdról, vagy egy fülig szerelmetes délibábról.<br><br> És patakzani fog majd a könny az olvasóból,<br>ahogy szíve facsarodik össze, no-meg, vissza.<br>És zsebkendőért szalad majd át a jó szomszédhoz <br>s tehetségem minden sorát vakon, buzgón issza!<br><br>És menetelni fognak egykor majd verseimre,<br>úgy dalolják minden bötűjét majd hős vitézek,<br>mert hatalmasabb géniusz leszek mint akárki,<br>Rám fognak feltekinteni, s csak Tőlem idéznek!<br><br>És ott, a mennyekben fenn is hallani lehet majd:<br>"Óh egek mekkora költő ez a Senki Tóni!<br>Tehetsége oly mérhetetlenül hatalmas, hogy <br>fűzfasípok hangján is, csak Őt fogják dalolni."<br><br> - Múzsám, ki összetörted a szép fitos orrodat<br>és csapkodva szárnyaiddal engem fejbe vertél,<br>Parnasszus az magas csúcsáról zuhanva reám,<br>meghoztad-e tehetségem mikor reám estél?<br><br> (Pest-Buda 2014. augusztus 31.)

ISMÉT ÍROK KEDVES ÚR<br>opus tantum fictivus!?*<br> <br>Hát ismét írok Kedves úr,<br>habár tudottan-tudatlanul<br>badarság minden szavam,<br>s ahogy mondani tetszik:<br>ismét ismétlem önmagam.<br> <br>Mert-hát nem vagyok én poéta,<br>ahogyan már ezt a Kedves úr,<br>(a maga keresetlen nyers módján)<br>számtalanszor megmondta.<br>No lám!<br>Most sem tartok sem rímet,<br>sem ritmust, sem szótagot,<br>mint a borsó, lepereg rólam minden,<br>s a Nagy Művészet elhagyott.<br> <br>Önben, Kedves úr,<br>tudom hogy irányomban<br>ellenszenv s harag dúl,<br>melynek okát nem találom,<br>pedig nem kértem, hogy<br>legyen tisztelőm, vagy barátom.<br>S a magas lóhoz (min ül),<br>tudom, hogy nem passzol<br>nyereg helyett hokedli,<br>de ostoba szamárként,<br>mégsem hagyhatom magam:<br>úri passziója által megkövezni.<br> <br>Higgye el Kedves úr,<br>(aki ugyebár sokkal több tőlem)<br>ha belém rúg olykor-olykor,<br>forogni fog lelke a temetőben.<br>Mert nem dicsőség<br>leköpni a senki-semmit,<br>ki azt sem érti tán, hogy<br>miért is tapossa meg lelkit.<br> <br>Feljebb nem ér Kedves úr,<br>ha magamfajta gödörbe lép,<br>(ki lennék két zárójel közt)<br>akár csak az alja nép.<br>Mert ugyebár,<br>Költőnek lenni az szent dolog,<br>s hogy engem köztük lásson<br>Kedves úr,<br>attól "jótét lelke" háborog.<br> <br>De hát nem is vagyok én poéta,<br>ahogyan már ezt a Kedves úr,<br>(a maga keresetlen módján)<br>számtalanszor megmondta.<br>És mégis...<br>Lám ismét írok Kedves úr,<br>habár tudottan-tudatlanul,<br>badarság minden szavam,<br>s ahogy mondani tetszik:<br>ismét ismétlem önmagam.<br> <br>Budatétény 2017. január 6.<br>* a vers csak fikció!?

(A búcsú szentsége)<br><br>Isten veled - mondom,- én megyek!<br>Búcsúzom tőletek, itthagyott életek.<br>Legbelül a szívem is beleremeg,<br>Mert csak azt az egyet tudom,<br>Hogy sohasem tudhatom,<br>Megfoghatom-e még azt a kezet,<br>Amit most, féltőn elengedek.<br><br>Budatétény 2026. Március 20.