Ott fönt, ilyen a vizionálásom… <br> <br>Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem, <br>Mint marionett rángatózott világ, miben éltem. <br>Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben <br>Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben. <br> <br>Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel! <br>Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel! <br>Kosárból lenézve, vízben látod az arcod, <br>Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod… <br> <br>Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány <br>És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám. <br> <br>Élet repül. Árbockosár életem felett csendben, <br>Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben. <br>Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem… <br>Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem. <br> <br>A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép, <br>De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép. <br> <br>Árbockosárban is közelg már az óra, <br>Távozni készülök majd én… nyugovóra. <br>Jönnek majd angyalok, akkor virradóra? <br> <br>Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul, <br>Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul… <br> <br>Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Énekel a blues énekes, <br>Hallom, hangja olyan rekedtes… <br>Dübörög a dob, rossz a mikrofon, recseg, <br>Énekes a régi szép időkről fecseg. <br> <br>Dühöngött egy vad szélvihar, <br>De aztán el is múlt hamar. <br>Kisütött a nap én meg bőszen napozok, <br>Ha megizzadok gyerekkádban pancsolok. <br> <br>Anyám-anyám süssél nekem rétest. <br>Gyúrd be és húzd ki jól a klassz pépest… <br>Én meg közben dúdolom a munkadalt, <br>Holnap meg mondhatod: a rétes felfalt… <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József <br>

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, <br>Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… <br>A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, <br>A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként <br>

(bokorrímes) <br>Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának? <br>Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának? <br>A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs! <br>Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs… <br> <br>(Senrjon) <br>Ma van… jövő lehet majd… <br>Vagy mában, vagy jövőben élünk! <br>Nulla idő nincs! <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon… <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>* <br>(Septolet) <br>Terjedő baj, dörrenő zaj, <br>Átható jaj… <br>Önpusztító emberi faj. <br> <br>Helyzetünk: <br>Szenvedünk… <br>Reszketünk, <br>Hogy elveszünk. <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Testvéri <br>Szeretet nincs is? <br>Háború! <br> <br>Időben <br>Élettelen és <br>Térben is! <br> <br>Asszonyok <br>Élte csak sírás! <br>Halk sírás… <br>* <br>Anya orcáján ború… <br>Fia ifjú férfiú, <br>Harcba hívja a háború. <br> <br>Szomorú, <br>Szigorú, <br>Iszonyú <br>Háború. <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Katonák imája, mint <br>Hajótörötteké. Péntek nincs… <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc, véres koszorúban! <br>Koszorút természet megfonta! <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc halál-koszorúban! <br>Hontalan mise… elhallatszik! <br>Élet gyászfoltos… <br>* <br>Halál tombol – <br>Létet rombol… <br>Hazafi harcol, hitvese imákat mormol. <br> <br>Kedvesünk, <br>Gyermekünk, <br>Nemzetünk <br>Óvd Istenünk. <br>* <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak! <br>Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek… <br>Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél! <br>* <br>(septolet csokor) <br>Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít. <br>Fájdalom elborít, <br>Látvány tébolyít. <br> <br>Szétnézek – <br>Rémképek, <br>Élmények: <br>Rémségek. <br>* <br> <br>Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt. <br>Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket! <br>Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát! <br>* <br>Távolban színfolt – vöröslő vérfolt… <br>Erőszak gyilkolt, <br>Zsúfolt a sírbolt. <br> <br>Parancsszó <br>Hallható, <br>A jajszó <br>Átható. <br>* <br> <br>Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng! <br>Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld. <br>Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már… <br>* <br> <br>Ott fekszik egy katona, <br>Harcnak hősi bajnoka… <br>Várja haza asszonya. <br> <br>Gyászjelentés – <br>Késdöfés, <br>Tisztelgés – <br>Édeskevés. <br>* <br> <br>Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert. <br>Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát! <br>A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott… <br>* <br> <br>Bánat áztat <br>Özvegyi fátylat… <br>Fizettünk nagy árat - <br>Nagy ember von vállat. <br> <br>Hatalmasok, <br>Tudatlanok – Miattatok <br>Jajgatok. <br> <br> <br>Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.] <br>