Drága kincs vagy te, s szívemnek minden dobbanása, <br>a perctől amikor megtudtam, engem választottál Édesanyádnak.<br><br>Amíg szívem alatt hordtalak, ott is óvtalak, védtelek, s becézgettelek téged.<br>S mindennél jobban vártam jöttödet, szerethesselek amíg csak élek.<br><br>Amikor megszülettél elállt a szavam, <br>olyan voltál mint egy Angyalka.<br>Fent mosolyogtak az Angyalok, <br>s súgták mily csodaszép kisbaba.<br><br>A perc minden álomnál is szebb volt, <br>amikor először karomba vettelek.<br>Sok puszival, s öröm könnyekkel mondhattam, hogy mennyire szeretlek.<br><br>Azok a drága kis kezek, azok az ölelő karok, bearanyozták életem.<br>S a legboldogabb emberré tettél, szívem, lelkem örül hogy te létezel.<br><br>Oly sokat becéztelek, pusziltalak, öleltelek, de sokszor virrasztottunk át éjjeket.<br>Amíg ekkora lettél, s ilyen gyönyörű, talpraesett, fiatal nővé értél életem.<br><br>Köszönöm a drága Jó Istennek, hogy vagy,<br>hogy én lehetek az édesanyád.<br>S ígérem amíg csak élek, s a síron túl is szeretlek, s vigyázok mindig rád.<br><br>Kívánok neked Nagyon Boldog Születésnapot kislányom, s minden szépet te drága.<br>Ez a te napod én ilyenkor elérzékenyülök, mert <br>ma született életem csodája.

(Senrjon duó) <br>Este korán feküdtem, <br>Hajnalban, meg már elcsászkáltunk. <br>Micsoda álom… <br>* <br>Erőltetett menetben <br>Gyűrtük le ketten… ligeteket. <br>Micsoda álom! <br>** <br>(Leoninus) <br>Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva. <br>Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél. <br>Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan. <br>** <br>(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban) <br>Valami furcsa volt, <br>Beledalolt mi…, fülembe. <br>Gyanú belém ücsült… <br>* <br>Valami furcsa volt, <br>Hallottam! (Erdőben vekker?) <br>Gyanúm erősödött! <br>** <br>(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban) <br>Kezdhetjük keresni? <br>Gyanú nagyon uralt. <br>Megálltam, ez vekker lehet! <br>* <br>Kezdhetjük keresni? <br>Veszetten csengetől… <br>Tisztás mely’ sarkában lehet? <br>** <br>(Leoninus) <br>Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem. <br>Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap! <br>Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett! <br>Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker. <br>Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e? <br> <br>(Bapeva) <br>Álom, <br>Hajnalban <br>Császkálgatunk. <br>Bagoly huhogott, <br>Vekker csenget amott. <br>Redőnyöm fenn felejtve, <br>Pap még alszik, én mérgesen, <br>Cekker zörög, titkokat rejtve, <br>Éhség űzi haza baglyunk szárnyát, <br>Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen. <br> <br>Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája. <br>

Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba… <br>Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona? <br>Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona? <br>* <br>Rövid élet is lehet, taroltlan… <br>Hosszú élet is lehet, társtalan… <br>Az életem végét én sem ismerhetem. <br>Az élet továbbiját, megismerhetem? <br>* <br>Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell, <br>Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel… <br> <br>Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában. <br>

Hétköznapi pszichológiában a magányról… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Tus kihúzóból lecsebbent öreg paca? <br>Arany töltőtollból egy kicseppent paca? <br>Hamisan kóválygó fisz, a zenekarba? <br> <br>Vagyok-e én a magány képlete? <br>Vagyok-e én lét képtelensége? <br>Vagyok-e én vad sikoly a csendbe? <br> <br>Vagyok-e én csak egy nyomorult, esdve? <br>Vagyon-e én alkalmatlan eleve? <br>Vagyok-e én egy sánta púpos teve? <br> <br>Vajh, mint író, rosszul szerkesztett mondat? <br>Vajh, mint író, rosszul kigondolt mondat? <br>Vajh, mint író, rosszul írt, bántó mondat? <br> <br>Tükörbe sokszor nézegetem magamat, <br>Mit sem látok, de, felismerem magamat, <br>Senkiségemért folytatom vad harcomat… <br> <br>Azt bizton tudom, hogy a bezárult magány embere vagyok, <br>S mint egy kiöregedett remete a semmibe kullogok! <br>* <br>(Septolet) <br>Nincs múlandó boldogság, <br>Van másik-naposság, <br>Létezik, örökléti szomorúság! <br> <br>Boldogtalanság, <br>Ismeretlen boldogság, <br>Magányosság, <br>Magányban megszállottság… <br> <br>Vecsés, 2024. október 7. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként a magányról… <br>

Itt hagy engem hosszú éltem tavasza, de már látom, elmegy is a dereka… <br>Sorsom, nem engeded, hogy kezem rózsáid szakassza? Látom, már nincs alkalma… <br>Ezután tán' törvény lesz a korom értelem? Akkor minek leszek, ezt nem vélhetem… <br>Mindenfelől száz dühös ellen jön szemben velem, és mind játszik az ön kéjén velem… <br> <br>Nem virítottál csak szépeket kerültem, de néha tévedtem és örültem. <br>Néha reggel már én is örültem, Láttam gondos estvéket, majd’ megőrültem… <br>Néha visszanéztem terád, mint honjokra a vitézek, ha dob-mars fölvonulni jelt ád. <br>Örömhöz nem vezettél báj halmain, de legalább pihegtem a barátok karjain. <br> <br>Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat. <br>Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled… <br>Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait. <br>Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész! <br> <br>Vecsés, 2023. január 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Kiss János (1770 – 1846) azonos c. verse átirataként leoninusban. <br>