Menj tovább az utadon, <br>Nehogy sírj a múltadon. <br> <br>Menj, menj csak előre! <br>Nézz, tekints… jövőbe! <br> <br>Süvíts, vagy henyélj, tégy meg mindent, <br>S lásd, elnyered majd a mindent! <br> <br>Vecsés, 2013. április 5. – Kustra Ferenc <br>

Ha leszáll az est, magamra húzom az éj sötét paplanát, <br>Bekapcsolom éjjeli lámpám, az égbolt sok-sok csillagát. <br>Fejem alá húzok egy nagy marék szénát, <br>Magamnak dúdolom a vándorok dalát. <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 23. – Kustra Ferenc József- Írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Fúj a szél és borús az idő,<br>Csendesen eseget az eső.<br>A jókedvem nem igen duzzad,<br>Nem kiabálnék; cigány húzzad!<br><br>Végleges a felismerésem,<br>Okozom lehetetlenségem.<br>Nem volna szabad vállalkoznom,<br>Nem fogadnak el, nem lesz hasznom.<br><br>Nem fogad el a pénz, az üzlet,<br>Szerencse messze elkerülget.<br>Lendület és iram nem elég,<br>Sorsom mondja, most már elég.<br><br>Budapest, 2000. július 9. ? Kustra Ferenc József<br>

(Septolet duó) <br>Reggel… <br>Nap felkel, <br>Némán énekel… <br>Valami ciripel. <br> <br>Reggel sietős, <br>Téma kilengős, <br>A múlt emlegetős… <br>* <br> <br>Csillagok eltűntek, <br>Fények föltüntek… <br> <br>Múló percek, <br>Múlt percek… <br>Iskolába gyerekek. <br>Bíznak bennetek, <br>Hogy mentek! <br> <br>Vecsés, 2016. június 13. - Kustra Ferenc József <br>

(Vétkesek közt cinkos aki néma)<br><br>Nem bírom!<br>Nem bírom a szavak súlyát,<br>A képek nyers, bénító erejét.<br>Mintha valaki azt suttogná:<br>"Ez a Te életed is lehet még."<br><br>Igen, lehet!<br>Mert mi a különbség?<br>Mi a különbség a mi biztonságunk<br>És mások félelmei között? Egy határ?<br>Egy ideológia, ami tán nincs is?<br><br>És Én?<br>Én itt ülök a csendes szobámban,<br>Mintha a csendesség ártatlanság lenne,<br>A szomszédban pedig robban a világ,<br>Halál-eső zuhog ártatlan fejekre.<br><br>És a gyerekek?<br>A gyerekek önfeledten rajzolnak.<br>Ők még nem értik, mi a háború.<br>Rajzolnak napot, boldog családokat.<br>Jobb, ha nem is tudják, mily iszonyú.<br><br>Ők talán...<br>Ők talán még nem látják át!<br>De mi, kik tudjuk, mit csinálunk s miért,<br>Tétlenül nézzük, ahogy a jövőjüket<br>A szemeik láttára daraboljuk szét?<br><br>És Én?<br>Azóta is ülök a csendes szobámban,<br>Mintha a csend ártatlanság lenne,<br>A szomszédban pedig pusztulóban a világ,<br>Halál-eső zuhog ártatlan fejekre.<br><br>M. Laurens: Budatétény, 2025. július 25.