Oh, emberi elégtelenség,<br>mely sokat kíván,<br>Miért? Mond, miért bántod Őt,<br>a természet csodás varázsát?<br>Mit ártott hát Ő neked,<br>hogy te mégis így kínzod!<br>Bőrét mocskolod,<br>húsába vasat szúrsz.<br>Vérét is te átkozod,<br>oh, emberi elégtelenség.<br>Miért? Mond, miért bántod Őt,<br>a természet teremtő gyönyörét?<br><br>Ő az ki életet biztosíd neked,<br>ő is az ki ezáltal gondviselőd lett.<br>S te, oh emberi telhetetlenség,<br>te mégis így bántod Őt?<br>Bár éltetőd, <br>s temetőd is Ő lesz majdan.<br>Neked rosszat nem kívánt soha,<br>Vérével is Ő mosdat,<br>s bűneid miatt neki soha,<br>Soha egy rossz szava nem volt,<br>mi ártott volna számodra.<br>Miért? Mond, miért bántod Őt?<br>Őt, ki még most is éltetőd.

Okkal történik <br>Események folyama...<br>Láncreakció.<br><br>Emberi sorsok<br>Kölcsönhatásban vannak,<br>Kapcsolat-hálók.<br><br>Ok és okozat,<br>Sorsok kölcsönhatásban...<br>Szövődményesek.

Égi trubadúr<br>Virágbontó éjjelen-<br>Dalos csalogány.<br>Szólamokat rétegel,<br>Angyal hangon énekel.

Ma bősz, zord nap jött.<br>Száll a por, és zúg a szél.<br>Ős fák közt tép, zúz.<br>Hull a könny hisz sír az ég,<br>Tört a hit, tán itt a vég?<br><br>Vén fán nincs ép ág.<br>Huny a vad és búj a nép.<br>Mind fél ki itt él.<br>A szép táj most rút színt kap,<br>Rég nem volt már ily csúf nap.

Míg jól fed a maszk,<br>Nép csak rág; csüng az ál konc.<br>Zárt kör sztár hírt gyárt.<br>Fix a trón, míg táp a drog,<br>Nyög a nép, ha csal a jog.