Csillagos égre<br>Hajlik az íve<br>Telt Holdnak fény-udvara.<br><br>Fátyolos felhők,<br>Égi tekergők-<br>Cseppekben lehullana.<br><br>De fújja a szellő,<br>Vándor tekergő<br>Elűzi Hold bánatát.<br><br>Ragyogó fénnyel,<br>Misztikus éjjel<br>Lengeti kör-zászlaját.

Múltidéző vásár napon<br>Kisütött a Nap is nagyon.<br>Dalos kedvű táncos lábak<br>A színpadon karikáznak.<br><br>Száll az illat, szól a zene,<br>Rikkantgatják: jöjjön, vegye,<br>Finomsággal teljen begye,<br>Jókedvűen itt a helye.<br><br>Zsongó nép a tér közepén,<br>Áruval telt standok mentén.<br>Hangulat és mosoly szárnyal,<br>Vidám nóta zengő árral.<br><br>Játszó parkban gyermek zsivaj,<br>Boldogságuk itt most szilaj.<br>Hullámvasút, nagy körhinta,<br>Gondtalanság kicsi titka.<br><br>Bőg a duda, szól a nóta,<br>Táncol öreg, ifjú róla.<br>Lép a csizma, perdül szoknya,<br>Nincsen bánat – tova folyt ma.<br><br>Itt az idő gyorsan vágtat,<br>Portéka, pénz gazdát válthat.<br>Gyorsan közelg a nap vége,<br>Haza ballag vásár népe.

A jó bort töltsd ki,<br>De szét ne öntsd mert jaj lesz!<br>Tudd: ez egy szent lé!<br>Óvd hát mi fűt, csepp is kincs,<br>Mert mint a vér, baj ha nincs!

Szél fuvolája <br>Levelet játszva<br>Perdülő táncra<br>Hívja el.<br><br>Forog serényen<br>Levél a szélben<br>Aranyló fényben<br>Csillan fel.<br><br>Színekkel telve<br>Tarka lomb zegve<br>Gyermek nevetve<br>Libben el.<br><br>Kacag a lelke<br>Pirul hevülve<br>Avarra esve<br>Elpihen.

Gyöngy harmat a fűszálakon felragyog a fényben,<br>Illan a nyár, párolog már, ősz libben a térben.<br>Köd paplannal takaródzik, nyirkos már a reggel,<br>Beleolvad a napsugár, pancsol mikor felkel.<br><br>Villany dróton fecske sereg, gyülekeznek szépen.<br>Bízunk benne vissza térnek a költésre épen.<br>Erőt vesztett falevelek szelet várják éppen,<br>Az ágakon meglibbennek landolásra készen.<br><br>A darvak is készülődnek, s velük néhány fajta,<br>Természettől az ösztönük dél vidékre hajtja.<br>A körforgás tova gördül, változik az arca,<br>Emberesek a hónapok, színkavalkád rajta.<br> <br>Nyár idéző röpke napot vénasszonyok hoznak,<br>Sütkérezve egy kis padon múltról álmodoznak.<br>Idő íve laposodik, megnyúlnak az esték,<br>Fellegekből csordogál már a sok színű festék.