Idő 
Értékelés 
Értékelés Emlékezés mesélésben…
<br>
<br>1 blokk
<br>(Bokorrímes)
<br>Ah, Ah’ Ó az élet… a lelki lehetőségei kitárt országútja
<br>Ezen megyünk el bármerre-valamerre, utána meg caplatunk haza.
<br>Persze van az erdőkben is, meg a szülősökben is sok út,
<br>Meg még van sokfajta is, de bajban van-e nagy lelki kiút?
<br>
<br>Persze az okosok állitják, hogy minden út csak úgy Rómába vezet
<br>Ezt is tanultuk réges-rég, meg hallottuk piacon, biztosan vezet.
<br>De miért nem Damaszkusz a végcél, Debrecen, legalább egy földút végén?
<br>Vagy miért nem egy ókori római út. Dunántúllal a messzi végén?
<br>
<br>Hallottam én már, hogy bármely út is elvezet... nem a messzi végére,
<br>Meg azt is, hogy minden lelki úr is elvezet a lélekbaj végére…
<br>Van bizony otthon nekünk a házunkon vakablak, meg az utcánk egy zsákutca,
<br>És ha ide bekeveredünk, lesz-e és hogyan emberfiának kiútja?
<br>**
<br>
<br>2 blokk
<br>Ó, azok az utak…
<br>
<br>Utak futnak csendes városon,
<br>Lépteim zaja koppan az úton.
<br>Száz irány közt magamban keresem,
<br>Holott cél már régen ott él bennem.
<br>
<br>Néha a falba ütközők vakon,
<br>Visszafordít a félelem nagyon.
<br>Zsákutca csak tükröt tart magamban,
<br>És döntés születik benn titokban.
<br>**
<br>Egyenes az út,
<br>nem kérdez, csak haladunk.
<br>Cél néz vissza ránk.
<br>*
<br>Görbe út vezet,
<br>tanít lassan kerülni.
<br>Bölcs lesz, aki vár.
<br>*
<br>Sok út, egy irány,
<br>Róma mindig beljebb van.
<br>Nem a térképen.
<br>*
<br>Földút pora száll,
<br>léptek emléke marad.
<br>Eső írja át.
<br>*
<br>Köves úton jársz,
<br>a türelem megcsorbul.
<br>Láb erősödik.
<br>*
<br>Kanyargós útnak,
<br>nem látni még a végét.
<br>Csak azt: megy tovább.
<br>*
<br>Zsákutca csendje,
<br>fal áll ott a legvégén.
<br>Ajtót reméltünk.
<br>*
<br>Kiút néha nincs,
<br>csak másként nyíló ajtó.
<br>Bennünk nyikordul.
<br>*
<br>Kereszteződés,
<br>nem az út dönt, a szív lép.
<br>Egy irány felé.
<br>
<br>Vecsés, 2019. szeptember 1. – Siófok, 2026.-február 26.-Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek.
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>(Szakversszakban)
<br>Valakire megharagudni és annyiba hagyni… lesz, marasztaló ítélet…
<br>Neked, nem visszaharagudni kell! De, megbeszélni!
<br>Ha párod az illető, beszélj vele és firtasd, hogy a kapcsolat mivé lett.
<br>Mert
<br>A haragod marad és lebetegít. Mért akarsz így élni?
<br>
<br>Mond neki, hogy beszélni kell és Te nem akarod túlfeszíteni élteteket.
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 25. - Kustra Ferenc József
<br>
Öregszek és már töpörödők.
<br>Öregszek, már nem örökölök.
<br>Vágtató lóról már leesnék,
<br>Én már nagy ember, nem lehetnék.
<br>
<br>Zúgó szél az arcomba vág,
<br>Pech rám vigyorgó pofát vág.
<br>Már nem vonz a szép pirkadat,
<br>Jó lenne… csendes alkonyat…
<br>
<br>Vecsés, 2004. április 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
<br>
Viharos háborúban… és tengeren.
<br>
<br>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
<br>Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
<br>Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
<br>
<br>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
<br>Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg…
<br>A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
<br>
<br>A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
<br>Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye…
<br>A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
<br>
<br>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
<br>Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz…
<br>Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
<br>
<br>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
<br>Ki nem bújik időben… nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
<br>Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
<br>
<br>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
<br>Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen… remények…
<br>Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
<br>*
<br>
<br>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
<br>Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava…
<br>Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
<br>
<br>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
<br>Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják… hamar.
<br>Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar….
<br>
<br>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
<br>Kilövéskor is… a hörgő fém csak a véget sugallja…
<br>Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
<br>
<br>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
<br>Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran… egymással vetekszik…
<br>Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
<br>*
<br>
<br>A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
<br>És sokaknak becsukta életében az ablakot.
<br>Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
<br>Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
<br>Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
<br>Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
<br>
<br>Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
<br>Test béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
<br>*
<br>
<br>(senrjon)
<br>A szellem is elillan,
<br>Hold, határtalan vízen csillan,
<br>Halál, hajnalban.
<br>*
<br>
<br>(HIAQ)
<br>Reszketőket kaszált
<br>A halál! Köd nincs, rád talált.
<br>Test lejt' végső táncát…
<br>
<br>Vecsés, 2017. július 31. -Kustra Ferenc József- íródott: egy megtörtént, II. világháborús Atlanti óceáni csatáról, a volt COMPASS ROSE nevű hadihajó végzetéről.
<br>
