De jó lenne újra gyermeknek lenni,<br>homokozóban pajtásokkal játszani.<br>Fogócskázni a parkban, fűben hemperegni,<br>virágokat szedni és a hajamba tűzni.<br><br>Mezítláb sárban dagonyázni,<br>illatos virágból koszorút fonni.<br>Bokrétába szednék sok-sok fajtát,<br>csokrot csinálnék belőle haza vinném hozzá.<br><br>Édesanyámnak adnám, ki repülne felém,<br>meg puszilnám édes arcát érezném ölelését.<br>Felkapna karjába mint édes gyermekét,<br>magához szorítana érezném érintését.<br><br>Újból gyermek lennék nyakába ugranék,<br>kicsi karjaimmal csimpaszkodnék belé.<br>Ölelő karjaiban szeretnék most lenni,<br>simogatását hajamon, arcomon érezni.

Szerelemnek édes ízét érezve,<br>szemedbe nézve megéreztem.<br>Szerelembe borult szívem,<br>szeretlek most és mindörökre.<br><br>Szenvedélyes tűzben ég,<br>te vagy kiért szívem él.<br>Neked adom szívem minden szeretetét,<br>hogy mindig érezd mennyire szeretlek én.<br><br>Sóhajomban egy vágy van,<br>hogy szíved mindig ezt megtalálja.<br>Kezed fogva mondom én,<br>szíved szívemmel egy már rég.<br><br>Te is tudtad én is tudtam hogy a sors,<br>ennél szebbet nem adhatott.<br>Idő szárnyal a képzelet kerekén,<br>ott megtaláljuk egymást te meg én.<br><br>Csillag fényes éjszakán,<br>szívem tudta mi vár ránk.<br>Szemedben ezernyi fény ragyogott,<br>benne szívem felragyogott.<br><br>Elmondani én nem tudom,<br>mit éreztem én akkor.<br>Szíved, szívembe költözött,<br>dobbanása ezernyi dalt költött.<br><br>Szép szavakat pengetett minden húrja, szívemben örök dallamot játszanak.<br>Ettől szép az egész világ,<br>szívem, lelkem mindig vidám.<br><br>Hiszen benne él egy vidám szív,<br>mi szívembe örök boldogságot visz.<br>Legyen szíved mindig boldog,<br>szíved, szívemben dobog.<br><br>Az én szívemnek az a vágya,<br>hogy szíved legyen boldog, vidám.<br>Két szívnek a dobbanása,<br>hallatszik e nagy világban.<br><br>Szépen zengik dallamát, <br>szíved szívemmel egy lett már.<br>Te és én e nagy világban,<br>rá leltünk a boldogságra.<br><br>Legyen e boldogság örök kettőnk szívében, hogy érezzük ennél szebb és jobb nincsen.<br>Fogom kezed egy életen át,<br>hogy mindig érezd szívem örök dallamát.<br><br>Kezed, kezembe fonódott,<br>egy szív benne örök szeretetet adott.<br>Szerelmem irántad soha nem múló vággyal ég, <br>te lettél nekem föld és ég.<br><br>Nappalomba fénylő napsugár,<br>éjjelembe hold fényének ragyogása.<br>Ezernyi csillag tündöklő varázsa,<br>egyetlen csillagom legfényesebb ragyogása.<br> <br>Örök fény a lelkemben mi szívemet,<br>egy életen át boldoggá tette.<br>Köszönök neked mindent,<br>soha el ne feledd mennyire szeretlek téged.

Van egy álmom csónakban evezünk a tengeren,<br>csak mi ketten szerelmem.<br>Fújja a szellő vörös hajamat, szerteszét kuszálja,<br>te meg kedvesem ki simítod lágyan orcámból a hajam.<br><br>Simogató kezedbe temetem orcámat,<br>érzem szerelmed, mikor magadhoz szorítasz.<br>Ajkad ajkamhoz ér, lágyan meg csókolsz,<br>mely olyan édes és finom,<br>mint a vatta cukor.<br><br>Ring a csónakunk a tenger vizén,<br>szerelmünk oly édes mint a lépes méz.<br>Romantikus pillanat veled egyetlenem,<br>melyből soha nem ébredek fel sohasem.<br><br>Álmodom tovább, ébren álmodom,<br>csak te meg én kettesben, kezedet fogom.<br>Szeretlek míg világ a világ,<br>örökkön örökké egy életen át.

Szeress míg szívem dobban, <br>szeress míg a tűz loboghat. <br>Szeress szìvből, míg szemem rád ragyog,<br>szeress örökké míg csak életben vagyok.<br><br>Szeress, szeress minden nap,<br>szeress mintha nem lenne holnap.<br>Szeress úgy, hogy érezzem létezem,<br>szeress és csak fogd két kezem.<br><br>Szeress míg szívem érted ég,<br>szeress, bújj hozzám, gyere ölelj még.<br>Szeress forró szerelemmel csak csókolj,<br>szeress csak szeress vadul és forrón.<br><br>Szeress míg csak ragyog a nap,<br>szeress lelkedből míg szívem dobban.<br>Szeress és lásd meg szememben,<br>szeress, szeress, örök szerelmem.<br><br>Szeress hűen mindvégig mellettem,<br>kéz a kézben sétáljunk a naplementében.<br>Szeress mint eső után a szivárványt,<br>szeress mert Isten nekünk adta ezt az áldást.

Az igazi szerelem átitatja lelkedet,<br>beléd hatol, s rabul ejti szívedet.<br>Rabul ejti szíved másik felét,<br>s várod kedvesed, izzó szerelmét.<br><br>Szíved kinyílik, mint a rózsa,<br>az lesz lelked mélyén őrzött kulcsa.<br>Kulcs a szívedhez mi beléd hatol,<br>a szerelem lelkeden áthatol.<br><br>Az igaz szerelem, mint a nyíló rózsa,<br>ki nyitja szirmait, s az illatot ontja.<br>Ki ontja magából finom illatát,<br>epekedve várod szíved választottját.<br><br>Várod szerelmét, s két átölelő karját,<br>csillogó ajkait, s mézédes csókját.<br>Ajkadon érzed csókja édes ízét,<br>magadhoz öleled lángoló szívét.<br><br>Szíved zakatol, mint a gyorsvonat,<br>a szerelemtől szaporán veri pulzusodat.<br>A pulzust az igaz szerelem hevíti,<br>tested elernyed, s lábadat legyengíti.<br><br>Test a testben egymásba olvad,<br>a lelkek szerelem után vágyakoznak.<br>Átadják egymásnak érzéseiket,<br>s szereznek egymásnak örömteli perceket.