Idő 
Értékelés 
Értékelés Hol jársz, mond, szerelmetes Mona?
<br>Hol császkálsz, lelkem végső álma?
<br>(Örömöt szerezni,
<br>Tiédet élvezni…)
<br>Simogatni kezed, ó Mona!
<br>
<br>Kimennénk a sűrű erdőbe,
<br>Árnyékba feküdnénk a fűbe.
<br>(Őzek csak néznének,
<br>Ezek öreg-vének…)
<br>Szaladgálnánk sűrű erdőbe!
<br>
<br>Ó, figyelj, Te távoli Mona!
<br>Nem jó ez… nekem álmok harca!
<br>(Bőröd forróságát,
<br>Szemed csillogását…)
<br>Élveznénk együttlétet Mona…
<br>
<br>Vecsés, 2020. október 14. – Kustra Ferenc József– romantikus LIMERIK csokor.
<br>
Meditálásom…
<br>
<br>Elalvás előtt még hallom, valahol egy ló nyerít!
<br>Szerelmes lehet? Remélem, nem bántják… a mindenit…
<br>
<br>Közben hallom: kutya vonyít vagy talán hegedű…
<br>Vakaródznom is kell, remélem nincs benne tetű…
<br>Trilláz még nagy riadtan egy eltévedt madár,
<br>Lehet, hogy sötétben ő nem talál haza már?
<br>
<br>Sötétben hallom valahol úgy felsír egy hegedű,
<br>Vonója nyekereg, mondanivalója keserű…
<br>Rám zúdul a felhők könnye, gyors az égi zápor.
<br>Köddé válik napsütésben a bús elmúláskor.
<br>
<br>Magamba és magamra rajzolok kérdőjeleket,
<br>Ami bennem dúl, az meg nekem maga a döbbenet.
<br>Bucsut intenék a múltnak és a mának,
<br>De nem engedi, fogva tart bú és bánat.
<br>
<br>Látom arcotokon az üresség monoton nyomatát
<br>És a mosolyokat, amely torzult lesz és grimaszra vált…
<br>Ki kellene mosni a tündöklés szemcsés aranyát,
<br>Kézbe véve megélni pillanat öröm mámorát.
<br>
<br>Lassan minden kép elhalványul, mint esti alkonyat,
<br>A lelkem meg én figyeljük a szenvedő arcokat.
<br>Senki nem nyújt neked kezet a gödörbe, hogy kimászhass,
<br>Pedig ki kell jönnöd, hogy messzire, a jövőbe láthass.
<br>Ha így marad, akkor porrá leszel és a szél játéka,
<br>Vagy mint oly' nagy fekete pont a fergeteg martaléka.
<br>
<br>Régen volt már az, amikor az ég, kék volt és füsttelen,
<br>Mindenki nagyon boldog volt, elégedett és bűntelen…
<br>Pedig az élet, akkor is embereket harcba hívta,
<br>És csatáit mindenki egyedül és magával vívta.
<br>
<br>Ha mész, ha van és beszippantod az erdei levegőt,
<br>Majd feleszmélsz, és már nem kívánod, a sűrű őserdőt.
<br>
<br>A ló nyerít, én kiáltanék, de nem jön ki hang a számon,
<br>Kínomban és bánatomban halkan a saját nevem kiáltom…
<br>Álmomban békésen egy óriás fa tövében heverek,
<br>Majd a napfényben a fűbe fekszek, úgy pihenek.
<br>
<br>A lónyerítés beburkol, a csend tán’ a legjobb barátom,
<br>Nézem az égre, de a könnyektől nem látom, hogy látom.
<br>Ahogy ébredek, hallom, ijedten pityeg fent egy madár,
<br>Érdekes, este óta semmit nem változott a határ.
<br>
<br>A ló csak nyerít, én kiáltanék, de nem jön ki hang a számon,
<br>Kínomban és bánatomban halkan a saját nevem kiáltom…
<br>Álmomban békésen egy óriás fa tövében heverek,
<br>Majd reggel az új napfényben a fűbe fekszek, úgy pihenek.
<br>
<br>Lónyerítés beburkol, a csend tán’ a legjobb barátom,
<br>Nézem az égre, de a könnyektől nem látom, hogy látom.
<br>Ahogy ébredek, hallom, ijedten pityeg fent egy madár,
<br>Érdekes, este óta semmit nem változott a határ.
<br>
<br>Még az is lehet, hogy de jó, milyen jó lehet itt élni.
<br>De akkor nem kéne a bőrömet, ráncosra cserélni!
<br>Barátom lett ő ott fent, a kis dalos madár,
<br>Valahol a határban iázik egy szamár…
<br>
<br>Figyelem, de nem hallom, hogy valaki lépked hangtalan,
<br>Így azt sem látom meg, ha nincs is, hogy hosszú árnyéka van.
<br>Van nekem nyugalmam és azt őrzi a végtelen messzeség,
<br>Felettem, mint egy végtelen kék óceán elterül az ég…
<br>
<br>Verőfényes nap lesz ma is és már nem hallom, hogy a ló nyerít!
<br>Remélem, este nem bántották csak most elaludt… a mindenit…
<br>
<br>Vecsés, 2014. július 3. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
<br>
Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok,
<br>Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok…
<br>
<br>Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom,
<br>Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom…
<br>
<br>Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan,
<br>Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan!
<br>
<br>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
<br>
(3 soros-zártükrös csokor)
<br>A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
<br>A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
<br>A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
<br>
<br>(HIAQ csokor)
<br>Csönd falat magasít,
<br>még hozzásimul egymáshoz.
<br>Lélek a lélekhez.
<br>*
<br>Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
<br>Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
<br>Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
<br>
<br>Fáradt sóhaj szálldos,
<br>görcsös kéz belém kapaszkod’.
<br>Álom elmenekül.
<br>*
<br>Máskor a csöndben, van haragszó is,
<br>Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
<br>Máskor a csöndben, van haragszó is.
<br>
<br>Éj sustorog titkot,
<br>Csendesen lüktet a lélek.
<br>Szent tűzben fellobban.
<br>*
<br>Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
<br>Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
<br>Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
<br>
<br>Árnyékban elpihen,
<br>éj sarkában rejtőzik el.
<br>Csendes lesz a világ.
<br>**
<br>
<br>(Tíz szavas)
<br>A csend beszél most helyettünk,
<br>Mi igazán fontos, tudja szívünk.
<br>
<br>Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
<br>
(LIMERIK trióban)
<br>Minden voltál… nem vagy Cilike,
<br>Én hibám, hogy igy döntöttél-e?
<br>Te hiányzol nekem,
<br>Elvesztettem énem.
<br>Lelkem neked… nem szikrázik-e!
<br>
<br>Kínai trió „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa. (x = végtelen)
<br>Hiányzol te is nekem,
<br>Néha bánt, mi lesz velem.
<br>Szívemben ború lebeg,
<br>Nem tagadlak meg sosem.
<br>*
<br>
<br>Minden voltál… hol vagy Cilike?
<br>Részem mi… Te igy döntöttél-e?
<br>Hiányod lelkemben,
<br>Űr, végtelenemben.
<br>Fénytelen hideg a lelkembe…
<br>
<br>Másé vagy, s ezt nem bírom,
<br>Vágyban sincs megnyugvásom.
<br>Nem tudok boldog lenni,
<br>Szívemben nincs nyugalom.
<br>*
<br>
<br>Minden voltál… eltűnt Cilike.
<br>Mi késztetett, hogy elmennede…
<br>Üres lett a lelkem,
<br>Kár… nem vagy már velem.
<br>Lelkem, sorsa a végtelene.
<br>
<br>Két szív közt nem élhetek,
<br>Döntened kell... kesergek.
<br>Válassz kérlek, ne várass,
<br>Majd akkor visszatérek.
<br>
<br>Vecsés, 2025. április 21. – Siófok, 2025. június 3. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként, én LIMERIKBEN a páratlanokat. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta a párosokat.
<br>
