Költök.<br><br>Ihletem az érzés.<br>Csak egy ceruza kell.<br><br>Semmi más csak ez a<br>két dolog. És boldog<br><br>vagyok, ha tetszenek<br>a sorok, miket oly<br><br>unalmas órákban<br>magamból<br><br>adok.<br>

Odabenn a mély vadonban,<br>A csalános iharosban,<br>Félreeső völgy ölében,<br>Sűrü árnyak enyhelyében;<br><br>Oh milyen jó volna ottan,<br>Abban a kis házikóban,<br>Élni, éldegélni szépen,<br>Békességben, csöndességben!...<br><br>Nem törődni a világgal,<br>A világ ezer bajával.<br>Meggondolni háboritlan,<br>Ami immár közelebb van...<br><br>Illatos hegy oldalában,<br>A tavaszi napsugárban,<br>Nézni illanó felhőkbe,<br>Mult időkbe, jövendőkbe...<br><br>És azután, utóvégre,<br>Észrevétlenül, megérve,<br>Lehullani önmagától,<br>A kiszáradt életfáról...<br><br>S ismeretlen sirgödörbe'<br>Elalunni mindörökre...<br>S ott egyebet mit se tenni,<br>Csak pihenni, csak pihenni...

(Gina emlékkönyvébe)<br><br>Mint a Montblanc csucsán a jég,<br>Minek nem árt se nap, se szél,<br>Csöndes szívem, többé nem ég;<br>Nem bántja újabb szenvedély.<br><br>Körültem csillagmiriád<br>Versenyt kacérkodik, ragyog,<br>Fejemre szórja sugarát;<br>Azért még föl nem olvadok.<br><br>De néha csöndes éjszakán<br>Elálmodozva, egyedül -<br>Mult ifjuság tündér taván<br>Hattyúi képed fölmerül.<br><br>És ekkor még szivem kigyúl,<br>Mint hosszu téli éjjelen<br>Montblanc örök hava, ha túl<br>A fölkelő nap megjelen...

Üzenem az otthoni hegyeknek:<br>a csillagok járása változó.<br>És törvényei vannak a szeleknek,<br>esőnek, hónak, fellegeknek<br>és nincsen ború, örökkévaló.<br>A víz szalad, a kő marad,<br>a kő marad.<br><br>Üzenem a földnek: csak teremjen,<br>ha sáska rágja is le a vetést.<br>Ha vakond túrja is a gyökeret.<br>A világ fölött őrködik a Rend<br>s nem vész magja a nemes gabonának,<br>de híre sem lesz egykor a csalánnak;<br>az idő lemarja a gyomokat.<br>A víz szalad, a kő marad,<br>a kő marad. <br><br>Üzenem az erdőnek: ne féljen,<br>ha csattog is a baltások hada.<br>Mert erősebb a baltánál a fa<br>s a vérző csonkból virradó tavaszra<br>új erdő sarjad győzedelmesen.<br>S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda<br>a gyilkos vasat rég felfalta már<br>s a sújtó kéz is szent jóvátétellel<br>hasznos anyaggá vált a föld alatt...<br>A víz szalad, a kő marad,<br>a kő marad. <br><br>Üzenem a háznak, mely fölnevelt:<br>ha egyenlővé teszik is a földdel,<br>nemzedékek őrváltásain<br>jönnek majd újra boldog építők<br>és kiássák a fundamentumot<br>s az erkölcs ősi, hófehér kövére<br>emelnek falat, tetőt, templomot.<br><br>Jön ezer új Kőmíves Kelemen,<br>ki nem hamuval és nem embervérrel<br>köti meg a békesség falát,<br>de szenteltvízzel és búzakenyérrel<br>és épít régi kőből új hazát.<br>Üzenem a háznak, mely fölnevelt:<br>a fundamentom Istentől való<br>és Istentől való az akarat,<br>mely újra építi a falakat.<br>A víz szalad, a kő marad,<br>a kő marad. <br><br>És üzenem a volt barátaimnak,<br>kik megtagadják ma a nevemet:<br>ha fordul egyet újra a kerék,<br>én akkor is a barátjok leszek<br>és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.<br>Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk<br>és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:<br>a víz szalad, de a kő marad,<br>a kő marad. <br><br>És üzenem mindenkinek,<br>testvérnek, rokonnak, idegennek,<br>gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,<br>annak, akit a fájás űz és annak,<br>kinek kezéhez vércseppek tapadnak:<br>vigyázzatok és imádkozzatok!<br>Valahol fönt a magos ég alatt<br>mozdulnak már lassan a csillagok<br>a s víz szalad és csak a kő marad,<br>a kő marad. <br><br>Maradnak az igazak és a jók.<br>A tiszták és békességesek.<br>Erdők, hegyek, tanok és emberek.<br>Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!<br><br>Likasszák már az égben fönt a rostát<br>s a csillagok tengelyét olajozzák<br>szorgalmas angyalok.<br>És lészen csillagfordulás megint<br>és miként hirdeti a Biblia:<br>megméretik az embernek fia<br>s ki mint vetett, azonképpen arat.<br>Mert elfut a víz és csak a kő marad,<br>de a kő marad.

Még egyszer sem mondtam:<br>hiányzik csókjaid<br>tengere<br>mikben eltűnt mindig<br>a szürke napoknak<br>hazugságtól zsúfolt<br>rendszere.<br><br>Sötétlő éjjelek<br>mik vesznek most kárba<br>nélküled.<br>Várok rád hiába<br>és csöppet sem nyugszik<br>a kitörni vágyó<br>kéjület<br><br>mi bennem izzva forr.<br>Már nem érdekel ha<br>hibázol.<br>Létem árva egén<br>illatod idézem<br>egy meleg nyári nap.<br>Hiányzol.<br>