Szófelhő » B » 997. oldal
Idő    Értékelés
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz, <br>És e hókebel és e picin édes ajak? <br>Illat-e ez, melyet beszivok szomjamban aléltan, <br>S melynél olvadozok, láng-e ez angyali szem? <br>Úgy van! egész tündérország bűbája körűlfont, <br>S én gyönyörérzékből istenek álma vagyok<br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1806
Szeretném, ha vadalmafa lennék! <br>Terebélyes vadalmafa; <br>S hogy testemből jóllakhatna <br>Minden éhező kis gyermek <br>Árnyaimmal betakarva. <br><br>Szeretném, ha vadalmafa lennék <br>S minden egyes árva gyermek, <br>Ha keserű könnye pereg, <br>Felkeresné s könnyeivel <br>Öntözné meg a tövemet. <br><br>Szeretném, ha vadalmafa lennék, <br>Mi ha majd egykor kiszárad <br>És a tél apó kivágat, <br>Lángjaival felszárítná <br>Könnyeit a bús árváknak. <br><br>S ha csakugyan vadalmafa lennék, <br>Volna öröm a földön és <br>Sehol semmi bú, szenvedés <br>S a mosolygó fejeket nem <br>Bántaná az elköltözés.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2661
A fő boldogság, melyhez rövid életüdőnkben <br>Minden szorgalmink, s ügyeink közelíteni vágynak, <br>Nem csak az elrakatott kincsek tárháziban áll vagy <br>A fellegbe merűlt Paloták fény szobrai mellett, <br>Sem pedig a tele tölt csűrökben. Az állhatatlan sors <br>Mindent átölelő karjával határt szab ezeknek. <br>Kincsedet a bal idő ellenség által emészti <br>S büszke faladdal egyűtt kicsikarja dühödve kezedből. <br>Hasztalanúl vonatod száraz rögeidben ekédet, <br>Gyakran az alkalmatlan idő kifogyasztja vetésed, <br>Csűröd apad; szintúgy minden jószágod enyészhet. <br>Nem csak ezek tesznek boldoggá minket ez élet <br>Ösvényén egyedűl, sőt élni ezekben unalmas, <br>Hogy ha egyéb nincs, ami reánk kiderítse világát. <br>Ami ezeknek díszt, tartósabb kellemet adhat, <br>Lelkűnknek nyugvást, gyakran jó kedvet, eszünknek <br>Messze világító fáklyát nyújt, érzeteinket <br>A dúló álfény bájától védeni tudja, <br>Az nem földi! - Az Ég szentebb adománya Barátság, <br>Melynek igaz kötelét sem az inség durva csapása <br>Meg nem rontja, sem a vad idő, a többféle viszontság. <br>A Rutulok seregén túl volt már Nísus, azomban <br>A dühös ellenség mérgének halállal adózott <br>Euryalus, deli társa, ki őt nem győzte követni. <br>Hát, úgy mond, mi időn Te halál torkába hanyatlasz, <br>Éljek-e én? S keserű fájdalma kiűzi helyéből, <br>Visszarohan, dárdát perdít, s ismételi harcát <br>Ritka barátjáért, - éltét áldozza fel érte! <br>Ennyire ment, s mehetett mindíg a tiszta Barátság! <br>Mely a hű sziveket halhatlan tettre riasztja. <br>Általa a szomorúk bajokat könnyűlve felejtik, <br>S ritka remény árad kebeléből kétes ügyökre. <br>A kietlen bércek lesimúlva virítnak előtte <br>S minden boldogság örömét csak ez egybe találni.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3090
A mesterség: boldog lenni, <br>Igen könnyű, de ritka; <br>Nem kell azért messze menni, <br>Bennünk van a titka... <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3279
Holdnak, mint minden jó vitéz, <br>Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak, <br>Mögöttem ott-hagyott, vén, <br>Unott és lusta éveim gyalogolnak. <br><br>Rabolón s vidáman viszem <br>Utólért mámoros Jövőm bizodalmát, <br>A minden percre szebb perc <br>S minden kérdésre felelet szent hatalmát. <br><br>Arany-haja s gyöngy-szeme van, <br>Pihegő, simuló Csoda az én lelkem, <br>Azért viszem oly büszkén, <br>Istent és Időt megcsalón, érdemelten. <br><br>A Hold váró és biztató <br>S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet, <br>Sokkal hivőbb a lelkünk, <br>Sokkal kacagóbb, remegőbb, sokkal mélyebb. <br><br>És félnek a kisértetek <br>S hogy egyre jobban vágtatunk, elmaradnak <br>S mi csodákként csodákba <br>S a szabadságból rohanunk föl szabadnak. <br><br>Holdnak, mint minden jó vitéz, <br>Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak, <br>Mögöttem ott-hagyott, vén, <br>Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1267