Négy év küzdelem megéri,<br>s ha boldogan megéli,<br>tudás fájának gyümölcsével<br>hidd el, a diák beéri.<br><br>Tanul, okul a félérett,<br>a tudás elérése végett,<br>a tanárnak munka ő,<br>és diákunk beérett.<br><br>Négy esztendő elszaladt<br>A diák a próba felé haladt<br>írásbelik, szóbelik réme<br>jaj, a szó bennszakadt. <br><br>Levizsgázott a kis sereg<br>Senki sem pityereg<br>Büszke tanárok körében<br>Most banketten tetszeleg.<br><br>Mint ki jól végezte dolgát<br>s nem játszva a balgát, <br>érett gyümölcskosárként,<br>Most lógatja a lábát.<br><br>Négy év küzdelem megérte,<br>És boldogan megélte,<br>a tudás fájának gyümölcsével<br>Minden diák beérte.<br>

Nevelőszülőknél élem,<br>Én már az életem,<br>De én úgy érzem.<br>Hogy úgy szeretnek engemet,<br>Ahogy saját gyermeküket,<br>Sok mindent nekik köszönhetek,<br>De azt is remélem, még sok évet velük élhetek!<br><br>Én már úgy szeretem nevelő szüleimet,<br>Ahogy más gyermek valódi szüleit,<br>Hiszen ők neveltek fel engemet,<br>S a két testvéremet is,<br>Szeretetben és békességben tölthetjük el éveinket!<br>

Bánatban megtört szívem<br>Belekiált az éjszakába<br>Fel az Égre a csillagokra<br>Miért hagytál el, gyere vissza!<br><br>Úgy várok Rád éjjel-nappal<br>Mint virág a lágy esőt,<br>Hogy magamba szívjam szerelmed,<br>Amit adtál, még nem régen.<br><br>Nem tettem én ellenedre,<br>Mért hallgatsz rossz emberekre,<br>Akik Téged nem szeretnek,<br>Csupán bánatba kergetnek.<br><br>Meg írtad már és mondtad is,<br>Hogy mellettem a Te helyed,<br>És én ezt el is hittem,<br>Sajnos csalódás lett a vesztem.

Ugye szeretsz engem, <br>Akkor is, ha titkolod,<br>Az én szívemből,<br>El nem szökhetsz,<br>Bárhogy is akarod.<br><br>Nem hiszem, hogy jó volna,<br>Mert tudom, hogy szeretsz,<br>Én szeretlek nem titkolom,<br>Hát akkor ne tedd Te sem.<br><br>Ha nem lehetünk mindig<br>Egymás karjaiban,<br>Azért, ha néha találkozunk,<br>Csókra-csókot adunk.<br><br>Boldogság és öröm<br>Egymásnak kevés jut,<br>Ölelésünkből nehezen<br>Fájón szabadulunk.

<br>Vártalak téged hosszú éjszakákon<br>vártalak hosszú hónapokon át<br>mégsem hittem hogy megérkezel hozzám<br>csak az ösztönöm súgta meg talán.<br><br>azután jött egy hideg őszi éjjel<br>s te jöttél hirtelen,váratlanul,<br>mikor megláttalak rögtön úgy éreztem<br>te vagy a világon a legszebb kisfiú.<br><br>Azóta úgy érzem beteljesült sorsom<br>s ha arcomon simít csöppnyi kis kezed<br>nincs nálam boldogabb ezen a világon<br>szeretlek téged, édes gyermekem!