I. Vajda Julianna ismeretlen levele Csokonaihoz<br><br>Kedves Vitéz! Köszönöm a hozzám írott verseit.<br>Köszönöm, hogy szeretett.<br>Bocsássa meg, hogy rímek nélkül írok,<br>de hát nem lehet mindenki olyan bolond,<br>hogy poétává lesz Magyarországon...<br>Ne haragudjon, hogy nem vártam meg Önt.<br>Bocsásson meg a csalfa reményért.<br>Bocsásson meg az elhervadt virágokért.<br>Nem illettünk egymáshoz, ezt Ön is jól tudja.<br>Keressen magának egy másik leányt,<br>aki viszonozza majd érzéseit.<br>Én is próbáltam, de nem tudtam.<br>Ég áldja!<br>Julianna<br><br>II. Lilla ismeretlen naplójából<br><br>Megírtam Mihálynak<br>Búcsúlevelemet,<br>Szavaim még fájnak<br>S tőlem idegenek.<br>Nézem azt a szeplőt,<br>Miről versét írta.<br>Ez jelenti már őt...<br>Nincsen többé Lilla.<br>

Vágyódás!!<br><br>Vágy egy édes érzés mi hatalmába kerít...<br>Ha vágysz valakire/valamire teljesen legyengít...<br>Addig nem nyugszol míg el nem éred célodat...<br>Mindent megteszel csak teljesítsék vágyadat...<br><br>Vágy mi benned él kínoz szüntelen...<br>De van mikor helyzet kilátástalan reménytelen...<br>Olyankor szíved majd meg hasad...<br>Kegyetlenül rosszul érzed magad<br><br>Hisz szenved lelked untalan...<br>Érzed ilyenkor minden bizonytalan...<br>Elfog a kétség a kínzó félelem...<br>Vajon miért nem sikerül semmi énnekem?...<br><br>Jár eszed peregnek fejedben a gondolatok...<br>Mit rontottam el élettől mért kudarcot kapok?...<br>Nem vágyom ékszerre pompára palotára...<br>Csak szeretetre figyelemre boldogságra...<br><br>Nem vagyok nagyra vágyó nem akarok sokat...<br>Mért nem teljesítik hát szerény vágyaimat??...<br>Fáj sajgó szíved nem érted már az életet?...<br>Más mindent megkap én mért nem?várod a feleletet...<br><br>De sajnos hiába vársz,nem jön rá felelet...<br>El kell fogadni kérdésedre választ magadban leled...<br>Szenvedés életed nem teljesülnek vágyaid?...<br>Gondolkozz el ezzel nem csak te vagy így...<br><br>Vágy kevés én tudom,sokat kell tenned érte...<br>Nincs jó tündér sajna csak a mesékbe...<br>Az élet valóság,nem álom és nem mese...<br>Az élet kemény nem hullik öledbe semmi se...<br><br>Ha mindent megtettél mégsem teljesülnek Álmaid...<br>Vigasztaljon a tudat nem csak te érzed így...<br>Tanácsom:Küzdj ne add fel a reményt...<br>Én is küzdök s befejezem e vágyakkal teli regényt!!:-)...<br>Saját versem!!<br>

Költök.<br><br>Ihletem az érzés.<br>Csak egy ceruza kell.<br><br>Semmi más csak ez a<br>két dolog. És boldog<br><br>vagyok, ha tetszenek<br>a sorok, miket oly<br><br>unalmas órákban<br>magamból<br><br>adok.<br>

Még egyszer sem mondtam:<br>hiányzik csókjaid<br>tengere<br>mikben eltűnt mindig<br>a szürke napoknak<br>hazugságtól zsúfolt<br>rendszere.<br><br>Sötétlő éjjelek<br>mik vesznek most kárba<br>nélküled.<br>Várok rád hiába<br>és csöppet sem nyugszik<br>a kitörni vágyó<br>kéjület<br><br>mi bennem izzva forr.<br>Már nem érdekel ha<br>hibázol.<br>Létem árva egén<br>illatod idézem<br>egy meleg nyári nap.<br>Hiányzol.<br>

Ki hegyre megy, annak<br>Kardok közt kell járni<br>S odafent a csúcson<br>Keresztnek kell állni.<br><br>Az jut csak oda fel,<br>Kit Isten keresztel.<br>De nem babérággal,<br>Tövissel, kereszttel.<br><br>Százezer kard éle<br>Fog szivébe vágni.<br>Mégse engedj, Uram<br>Félúton megállni!