Én továbbra is szeretlek,<br>ezt hidd, el nekem kérlek.<br>Hogy nélküled csak szenvedek,<br>s törölöm szemeimről a könnyeket,<br>pedig meg sem érdemled,<br>hiszen ok nélkül itt hagytál engem!<br>

Kedves Magyar, most talpadra állj,<br>itt az idő, hogy egekbe szállj!<br>Önbecsülésed, Igaz Hited<br>éltessen és vezessen Téged.<br><br>Végtelen erőd ne pazarold,<br>csak Rád mosolyog a Telihold.<br>Isteni ereje Benned él,<br>igaznak lenni, csak ez a cél.<br><br>Testeden kényszerzubbony feszül,<br>homlokodon gondbarázda ül,<br>fejedben honol az értelem,<br>harcolj hát ésszel és vértelen.<br><br>Az új ruhádat vedd végre fel,<br>tiszta ruhádban őserőddel<br>ülj fel a trónra, ott a helyed,<br>ne legyen könnyes már a szemed.<br><br>Szíveddel élsz, Magyar Hon Tied,<br>Rád mosolyog a Te Istened!

Nem tudok mást szeretni,<br>Ajánlkozókra rá sem nézek,<br>Csak Barátokkal beszélek,<br>Szerelemről, szó nem eshet!<br><br>Van minden nap, aki tenné <br> A szépet, de nekem nem kell,<br>Csak Te akit elküldtem,<br>Most meg gyógyítgathatom<br>Bánatomban megszakadt szívem.

Add a kezed, én megfogom,<br>éreznem kell melegét,<br>kezed a szívemen tartom, <br>érezned kell erejét.<br><br>Add a szíved, én figyelem<br>szeretetdobbanását,<br>szíved szívem mellé teszem,<br>átveszi a ritmusát.<br><br>Add a lelked, tapadjon rám<br>éji nász gyönyörében,<br>lelked lelkét csókolja szám<br>Isten édenkertjében.<br><br>Add, mit adhatsz, én is adom,<br>hisz adni gyönyörűség,<br>visszakapod, s visszakapom,<br>ezt súgja a Magas Ég.

Szeretsz Te még engem,<br>Ha szíved, úgy fáj, mint enyém,<br>Felülsz a vonatra és robogsz hozzám, <br>Az a csók amit adtál, nekem, elárulta,<br>Hogy él még a remény, éreztem én.<br><br>Öleltél, csókoltál, símogattál,<br>Mint ifjú korunkban rég,<br>Ezt elfeledni nem lehet,<br>Hiába mondanád, nem szeretsz,<br>Én nem hiszem el, soha Neked!<br>