Véres világmezők felett<br>Nézem a bíboros eget<br>Felfröccsen a magas égre<br>A Tavasznak bíbor vére.<br><br>Kínszerelem ezer átka<br>Az égen mind vérbarázda<br>S húllni kezd a véres eső<br>Vérbe borul a hegytető.<br><br>Mindent elönt a bíborvér<br>Elmúlott már a havas tél<br>Véres füvek sarjadoznak<br>A vágyak mind lázadoznak.

Nekem minden csak játék és ajándék<br>A csók is játék<br>A csók is ajándék.<br><br>Nékem minden fáj, minden szívembe váj<br>A kacagás csak fáj<br>A sírás sebet váj.<br><br>Az életem sápadt és elfáradt<br>ajkam fakó sápadt<br>Agyam bomlott fáradt.<br><br>Széjjelhúllok törve és meggyötörve<br>Rútul összetörve<br>Véresre gyötörve.

Mosolyogj az én vakságomon<br>Hogy a fehért is feketének látom,<br><br>Mosolyogj halálos vágyamon<br>Hogy az életből a halálba vágyom.<br><br>Mosolyogj, hogy oly sokat sírok<br>Hogy én a könnyeimmel írok.<br><br>Mosolyogj, hogy fáradt a testem<br>Hogy az útszélén összeestem.<br><br>Mosolyogj tikkadt, bús dalomon,<br>Hogy én csak a halált dalolom.

Decembert pipál a tél,<br>új tavaszt kíván a vér,<br>új asszonyt.<br><br>Decembert sóhajt a tél,<br>új reményt álmod a kéj,<br>új vágyat.<br><br>Decembert szitál a tél,<br>szitáján hull a hó s elér<br>az égig.<br><br>Decembert üvölt a tél,<br>ujjong tavasz s a tél nem él<br>szívemben.

Egy tűnő arc után vágyódom<br>Mosolygó, tarka arc után<br>Egyszer láttam, egy téli délutánon.<br><br>Kikacagott a meleg prémből<br>Az arc friss volt, üde, hamvas<br>Rózsaszínű a sok krémtől.<br><br>Egyszer láttam, többször nem,<br>De ma is látom, sokszor látom<br>Amint kacagva tova libben.<br><br>Kerestem, de nem találtam<br>Jártam kertben, téren, utcán<br>S kerestem mindamerre jártam.<br><br>Hiába jártam nem találtam<br>Elvesztettem tolongásban<br>S örökre tőle - jaj - elváltam.