Belülről mar engem, <br>kívülről nem látszik, <br>de elemészt teljesen, <br>vágyam utánad. <br><br>Mióta először láttalak, <br>kezem, lábam remeg, <br>a szívverésem mérni, <br>már nem is lehet. <br><br>Megfogott szépséged, <br>szemed, arcod bája, <br>csodás testednek, <br>izgató látványa. <br><br>Mert te vagy a Nő, <br>az anya, angyal, <br>oda vagyok érted, <br>fájó, üres aggyal. <br><br>Ha hívnál, mennék, <br>bármikor, bárhová, <br>feladnék érted mindent, <br>mennék, akár világgá. <br><br>Találkozni veled, <br>megfogni a kezed, <br>szemedbe nézni, <br>nékem vajon lehet? <br><br>Kérlek annyit mondj, <br>jöhetsz, várlak, <br>engem is emészt <br>a vágy, utánad. <br><br>Ez lenne az Új Év, <br>első jó híre, <br>indulnék is azonnal, <br>oda, Edelénybe. <br><br>És tudod Edelény, <br>mitől nevezetes? <br>Ott lakik a legszebb, <br>minden nő felett. <br><br>De hiába a vágy,<br>ha az egyoldalú,<br>azért vagyok Én,<br>folyton szomorú.<br><br>Leteszem a tollat, <br>most már elfeledlek, <br>tudom az Isten, <br>nem nékem teremtett. <br><br>Legyen az életed, <br>nélkülem is szép, <br>gondolj jó szívvel rám, <br>ha eszedbe jutnék. <br>

Szó lenni a levélben,<br>fény lenni a sötétben,<br>szél lenni kertjében,<br>csendesedni szerényen,<br>leülni fakérgen,<br>nap lenni egész fent,<br>ragyogni míg felébred,<br>néha fájni, néha szűnni-múlni,<br>s néha nem akarni, de könny lenni ott,<br>hol gördülni bőrén egészen, még egy múlik percében,<br>sok múlik egész bent lelke mélyébe, sötétben.

Kökény illat s pillanat<br><br>Tömény szavak s hajcsomó, mely kezemben marad<br><br>Szivem összeszorul, arcom beesik<br><br>Eljő az ősz, egy falevél leesik<br><br>Leszáll az est, csönd lesz rögvest<br><br>Temérdek hajad beborítja arcomat<br><br>S csak egy pillanat, nem is érzem, nem is fáj<br><br>Megszűnik minden mozzanat.

Valentin nap<br><br>A mi Valentin napunk Szent Istvánkor volt.<br>Ezért néhány ember irigyelt és korholt.<br>Nyári szellő súgta, hogy téged kereslek.<br>Szívünkben maradt még a szó, hogy szeretlek.<br>Most vastag hó öleli fagyos földünket.<br>Talán ránk is vigyázz védelmezz bennünket.<br>A szerelmünk olyan mint hajnali tűz este felé.<br>Rajtunk tartja az Isten simogató kezét.<br>Mint későn érő két kamasz megyünk a bálba.<br>Mintha az első szerelem haza találna.<br>A mi Valentin napunk olyan napfelkelte.<br>Ami minket úgy talál egymást átölelve.<br>2012.02. 14. Ézsiás László<br>

Te titokzatos lány, ki a koli falai közt vár reám.<br>Szívem legbelső érzései várnak most terád.<br>A nevedet sajnos még nem tudom.<br>Remélem egyszer az álmaidban a főszerepet én kapom.<br>Lehetsz te tőlem tanuló, modell vagy művész.<br>Ha nem kaplak meg, hát vágja le a kezemet a fűrész.<br>Sajnos nem vagyok egy latin macsó.<br>Nem vagyok egy élsportoló.<br>De belül egy érzékeny személyiség rejtőzik.<br>Gondolataimat a személyed képei megfertőzik.<br>Amikor arcodat nem láthatom.<br>Szívemet elönti a bánatom.<br>De mikor szemünk találkozik.<br>A lelkem kiabálva ugrándozik.<br>Remélem összehoz minket egyszer a sors.<br>És majd csókjaid közt az ágyadba sodorsz.