<br>Öblös partjainál szerelem szigetének,<br>Tiszta forrásba rejted arcodat.<br>Valahol a szívedben felhangzik egy ének.<br>Elhalkul a szél s hallom hangodat.<br>Nem könnyű habok közt már túl az élet felén.<br>Ötvenöt éve úszol az élet tengerén.<br>Téged találtalak meg magányos sziklán.<br>És úgy látszott te már tudod az élet titkát.<br>Vagy még csak kutatod a fénylő csillagokban?<br><br>Ötvenöt év nem elég lelni a titokra?<br>Tiszta pirosra festetted az átlátszót.<br>Vérzett a lelked mégis adtál pár jó szót.<br>Elillan életünk, elillan ötvenöt év.<br>Nekem legszebb az volt, amikor megszerettél.<br>Ölelnek a lángok, amiket gyújtottál.<br>Tán, tested izzó parazsán olvadok.<br>És hála Istennek tegnap felém futottál.<br>Végre tudom, hogy életben vagyok!<br><br>

Birtoklok én valami szépet,<br>Csak el ne veszítselek téged.<br>Sok rossz dolgon keresztül mentem,<br>El se tudod képzelni mit tettem.<br>Rossz belegondolni hogy elmész,<br>De hidd el meg kell gondolni és kész.<br>Birtokolni szeretnélek téged,<br>Megtennék mindent érted.<br>Volt sok jó is az egészben,<br>De hiába ezt megértem.<br>Veled szeretnék lenni,<br>Elmenni veled és boldogan élni.<br>Hidd el nagyon szeretném,<br>Kérlek hozd vissza ami az enyém.<br>Bárcsak újra itt lennél,<br>Újra meg Újra? Biztos megtennéd?

A világ már túl sok nekem,<br>Túl sok arcát képes megmutatni.<br>... De mégis túl kevés ahhoz,<br>Hogy minden rejtek zugát felfedezzem.<br>De miért jó úgy, ha a semmiért vagyunk teremtetve?<br>... Vagy mégsem? <br>Talán majd odafentről jön egy jel, <br>S az életünk is új célt fog kapni.<br>A világból kifutni, <br>Elmenekülni sorsunk elől a legkönnyebb,<br>Valószínűleg a legjobb döntés is lenne!<br>De akárhová menekülj is, <br>A végzet hosszú keze bárhol utolér.<br>Az mégis más lesz, máshol, bárhol,<br>Egy szebb világban!<br>

Hála a FÉNYNEK, mely bennem lángra gyúl,<br>a szívem melegíti, sohasem halványul.<br>Glóriát emel a fejem fölé,<br>áttetsző FÉNYBE öltözök én.<br><br>Hála a FÉNYNEK, mellyel szerethetek,<br>lelkemben nyugalom, békében élhetek.<br>Szeretek szeretettel, szeretek szerelemmel,<br>beragyogom a világot az aurám FÉNYÉVEL.<br><br>Hála a FÉNYNEK, hogy Vele élhetek,<br>Vele fekszem le és Vele ébredek.<br>A FÉNY tisztasága hatja át a lelkemet,<br>sohasem fázom, melegíti testemet.<br><br>Hála a FÉNYNEK, én boldog vagyok,<br>szeretetet mindenkitől egyformán kapok.<br>Az összes sejtemet feltöltöm Vele,<br>gyere bújj hozzám, Neked is jut belőle.<br><br>Hála a FÉNYNEK, én szabad vagyok,<br>szabad, mint a madár és a fénylő csillagok.<br>Örömkönnyek áztatják és tisztítják lelkemet,<br>hála Neked FÉNY, tisztelet és köszönet.

Tudsz szeretni? Hogyan kell azt?<br>Szeretet az, amelyet adsz?<br>Kapsz szeretetet? El tudod fogadni?<br>Ki adja és mikor? Mit kell érte tenni?<br><br>Mit kaptál? Fülbevalót, nyakláncot?<br>S ezzel az arcodra egy ráncot?<br>Mit adtál? Egy inget, egy nyakkendőt?<br>Vettél már Neki vagy tizenkettőt!<br><br>Mit kaptál? Egy csodálatos utazást?<br>Készülődést, idegzsábát, egy jó adag rohanást?<br>Mit adtál? Egy szép cipőt, olyan divatosat?<br>Vedd végre le az arcodról az álarcodat!<br><br>Mit kaptál? Jegygyűrűt, házasságot?<br>Nem kapod meg ezzel a boldogságot!<br><br>Állj meg és gondolkodj, mit is kéne adni?<br>Adj valami olyat, mivel nem akarsz birtokolni!<br>Állj meg és gondolkodj, mit is kéne kapni?<br>Kapj valami olyat, amiért semmit nem kell adni!<br><br>Állj meg és gondolkodj, csak fogd meg a kezét,<br>öleld át és szeresd, érezd teste melegét!<br>Állj meg és gondolkodj, engedd szabadon repülni,<br>ne hagyd Őt egy kalitkában évekig szenvedni!<br><br>Állj meg és gondolkodj, mit szeretne kapni?<br>Csak szeresd és szeresd, s ezt őszintén tudd adni!<br>