Múlhatatlannak érzem, feledni nem tudom,<br>A csillagok közt, tudom, ott íródott.<br>Telnek a hetek, hónapok és évek,<br>A Te arcod látom minden éjjel s reggelen.<br><br>Egy másik élet, mikor újjá születünk,<br>Egymásra lelünk, s újra együtt leszünk.<br>Egy könyv őrzi csupán a kezdetet s véget,<br>Szerelmünk akkor, végre beteljesedhet!

Balaton parton ülök<br>Egyre nézem a tájat<br>Az idő már hűvös<br>Szél fújja a fákat.<br><br>Hullámok nagyok, jönnek<br>Soknak fehér a teteje<br>De az alja zöldes<br>Széltől nagy az ereje.<br><br>Már a fű is hullámzik<br>Szél fütyül a fülembe<br>A part végig ázik<br>Morajlás zúg szüntelen.<br><br>Kövek keményen állnak<br>A víz egyre csak tombol<br>Már a kövek is fáznak<br>Az élet ily komor.

Vajon mi az utolsó dolog<br>Mit érzek míg szívem dobog?<br>Lehet egy végtelen zuhanás<br>Vagy egy hirtelen jött fulladás.<br><br>Nem tudom, hogy a halál<br>Lehet, hogy elér ma már<br>Egy csendes alvás közben<br>Míg az ég forog fölöttem.<br><br>Lehet eljön mint egy pillanat<br>Vagy meghalok a víz alatt <br>Miközben levegőért kapkodok<br>"Most meghalok" gondolom.<br><br>Talán egy hídról leugrom<br>És az életem elbukom<br>Lehet felvágom az eremet<br>Hogy kifolyjon az életem.<br><br>Mi egy múló kis dolog<br>Addig tart míg szívem dobog<br>Ajándékba kaptam, de nem kell<br>Vigyétek el innen messze.

A hiányod szívbe markoló<br>A hideg kegyetlen és gonosz<br>Össze beszélt a hiánnyal<br>És így rám támadt.<br><br>Nem vagyok gyenge gyerek<br>De senki vagyok nélküled<br>Csak egy kegyetlen harcos<br>Aki megöl minden barmot<br><br>Amíg nem voltál velem<br>Kemény volt az életem<br>A kezem nem fogta senki<br>Harcos voltam és ennyi<br><br>Aki mérgesen rám nézett<br>Azt hamar elhagyta az élet<br>DE te megfogtad kezem<br>Ezt nem felejtem el sosem<br><br>Habár sok rosszat tettem<br>Te kiálltál mellettem<br>Fogtad a kezem erősen<br>Habár néha sírtam félősen<br><br>Nem köszöntem meg neked<br>Hogy szívemből szerethetlek<br>Hogy a kezed foghatom mindig<br>És így sírhatok kicsit<br><br>Nem beszélve a szeretetről<br>És arról a forró szerelemről<br>Amit te adtál nekem<br>És mondtad: szeretlek!<br>Ilyenkor esténként fáj a Szívem<br>És körbevesz a hideg<br>Nem melegítesz engem<br>Mert nem vagy itt velem<br><br>Hiányzol nagyon szerelem<br>Csak a levegőt fogja a kezem<br>Mindig rád gondolok<br>Én szerelmes vagyok<br><br>De nem egy árnyékba<br>Mert sírok én néha<br>De valós dolgok miatt<br>Tehát a szerelem igaz<br><br>Most a hívásod várhatom<br>Messze vagy nagyon<br>DE a telefonomat nézem<br>Hátha megcsörren éppen<br><br>A kezem is remeg<br>Amivel támaszom a fejem<br>A gondolataim sötétek<br>De még mindig élek.

Már telefonon sem beszélünk<br>Nem tudom mi lesz velünk<br>Beteg is vagy nagyon Szívem<br>De így is szeretlek hidd el<br><br>Mást sajnos nem tudok tenni<br>Csak egyetlen dolgot, szeretni<br>Szeretlek nagyon Szívem<br>Az élet csak így valamilyen<br><br>Ha az ember nem tud szeretni<br>Akkor már nem is érdemes enni<br>Jobb ha inkább éhen halsz<br>Vagy csak simán meghalsz<br><br>A szeretet a lényeg<br>A tűz mi folyton éget<br>Ha ez véletlenül kialszik<br>Vele halunk mi is