Érzéketlen világ, amelyben mos élünk,<br>a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.<br>Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,<br>távolodni látszik már, mit Isten összekötött.<br><br>Gépies az élet, fogytán a szeretet,<br>szomjazzuk régen az igaz örömöket.<br>Él még a remény, fogjunk hozzá végre,<br>kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.<br><br>Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,<br>mindent megad, ha imáinkkal segítjük.<br>Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,<br>ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.<br><br>Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,<br>hagyd magasra nőni, legyen koronája.<br>Koronája terítse be az egész világot, <br>simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.<br><br>Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,<br>hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.

Te milyen vagy? Fehér, vagy barna?<br>Mindegy, ha nyitott vagy a szépre s a jóra.<br><br>Te milyen vagy? Szép, vagy csúnya?<br>Mindegy, ha a lelked ragyogó és tiszta.<br><br>Te milyen vagy? Francia, vagy magyar?<br>Mindegy, ha a szíved békét akar.<br><br>Te milyen vagy? Szegény, vagy gazdag?<br>Mindegy, ha belül igaz ember vagy.<br><br>Te milyen vagy? Keresztény, vagy buddhista?<br>Mindegy, ha Istenedet a szíved imádja.<br><br>Te milyen vagy? Kis, vagy nagy ember?<br>Mindegy, ha a karod ölelni mer.<br><br>Te milyen vagy? Szeretetre éhes?<br>Ne várd, add, s leszel rá érdemes.

Madárpillanat rebben <br>a vándorló égen.<br>A szitáló fényben<br>gyümölccsel vajúdnak<br>a terhes ágak.<br><br>Diót roppant a tél <br>magzatdobbanása,<br>Mikor először sírnak <br>fel az őszi fellegek...

A kályha kurjant újra<br>mint rozsdás, vén csibész.<br>A téli almák vacka<br>elfakult nyárt idéz.<br><br>Az óra kettyen egyet<br>és glóriát ígér<br>az özvegy konty ezüstjén<br>megbotló lámpafény.<br><br>A szuvas képkeretben<br>a honvéd oly kimért,<br>s a tábori lap sárgán<br>elfakult hírt idéz.<br><br>Egy olvasószem csillan<br>Megkérdezné, miért?<br>S a tükörszárny behajlik,<br>mert önmagába néz...

Egyszerre ébredtem a fázós reggellel.<br>A teáskanna bátortalan sanzont dúdolt...<br><br>Még mindig fájsz.<br><br>Sziszegve próbálok visszahúzódni az éjszaka csigaházába.