<br>Én mindig mertem,<br>és sosem veszítettem.<br>Mert az egyenes út,<br>az tetszett nekem.<br>Egyenes úton haladtam, <br>emelt fővel ragyogtam.<br>De lelkem árva volt,<br>egy társra vágyott.<br>Utamba kerültél,<br> lelki társam lettél.<br>Utamról letértem, <br>TE lettél a VÉGZETEM.<br>Most egymást imádjuk,<br>a mennyországot járjuk....<br>De én nem egyenes úton járok már,<br>göröngyösön...s nagyon fáj.<br>Mert a göröngyösön félre lépek,<br>s sebek kínjai közt élek.<br>Sántán, sebzetten toporgok, <br>azt sem tudom hova haladok.<br>Egyenes útra visszatérnék,<br>de már nem a régi lennék.<br> Lehajtott fővel haladni, <br>nem lehet ragyogni...<br>Már semmit sem merek,<br>félek hogy veszítek...<br>...mert göröngyös úton járok,<br>s az egyenesre vágyok...

Puha, finom béke,<br>szívem éltetője,<br>galambszíved fénye<br>felragyog az égre.<br><br>Szivárványszínekkel,<br>igaz érzelmekkel<br>fested a szíveket,<br>táplálsz új lelkeket.<br><br>Hirdesd nagy betűkkel,<br>igaz szeretettel:<br>SZÍVEDBE ZÁRKÓZOM,<br>HA NYITVA TALÁLOM!

<br> <br><br>Csak szeretni akartam némán,csendesen,<br>ahogy a hold süt a kerti pad fölött,<br>halvány fényével lágyan simogatva<br>mely a pirkadatkor halkan elköszön.<br><br>Csak érezni akartam felém nyújtott kezed,<br>míg egy pillanatra vállamon pihen,<br>csak szerettem volna egy percre hozzád érni,<br>mielőtt elillansz halkan,csendesen.<br><br>Csak szerettem volna kicsit boldog lenni,<br>bár tudom hogy végleg nem lehetsz velem,<br>csak érezni akartam ajkad érintését,<br>midőn búcsút intesz némán,csendesen.<br><br>S aztán elsuhanni,mint szellő a fák közt<br>bánatos szívvel halkan,nesztelen,<br>hulló könnyeimet nem is vennéd észre,<br>amely az arcomról miattad pereg.<br>

<br>Mondd ,hogy szabad szeretni téged?,<br>Hogy a terhedre ne legyek soha,<br>Mondd hogy tudnál szeretni engem?<br>hogy a szívemet ne bántsd meg soha.<br><br>Talán elég,ha álmaimban látlak,<br>s néha-néha hallom hangodat?<br>halkan,suttogón,ahogyan leszáll<br>a bíborba öltözött vörös alkonyat.<br><br>S mondd!Elég,ha álmaidban látsz csak,<br>angyalként simítva végig arcomat?<br>Hogy fájdalmat ne okozzunk másnak,<br>s szívünket ne marja bűntudat soha.<br><br>

<br>Már nem akarom...<br>A bizonytalanságot,amit érzek.<br>Az érzelmet,ami fáj.<br>A fájdalmat,ami bánt.<br>A bánatot,ami magányossá tesz.<br>A magányt,ami őrületbe kerget.<br>Az őrületet,amit te okozol.<br>Téged,akit én szeretek.<br>Szeretetet,amitől szenvedek.<br>Szenvedést,ami megöl.<br>Halált,ami bennem van.<br>Magamat,ami elviselhetetlen.<br>Ezt már nem akarom...<br><br>Akarom...<br>A boldogságot,amit érzek.<br>Az érzést,amitől mosolygok.<br>A mosolyt,amit akarok.<br>Akaratot,ami erőt ad.<br>Erőt,amit csak tőled kaphatok.<br>Téged,aki én vagyok.<br>Magamat,hogy szerethessek.<br>Szeretetet,hogy vágyjak.<br>Vágyat,az alkalomhoz.<br>Alkalmat,az életben.<br>Az életet,amiben újra élek.<br>Ezt akarom...<br>