<br>Ujra elmúlt egy születésnap,<br>Búcsút mondtam egy újabb évnek.<br>Hirtelen megüt a valóság...<br>Lassan elmúlik már az élet?<br><br>Uram, szeretnék még pár évet,<br>Erőt, hogy hordozzam a terhem.<br>Még nem végeztem el a dolgom, <br>Nem vált valóra minden tervem.<br><br>Ahogy futva szálltak az évek, <br>Az élet útja nem ment könnyen.<br>Még nem mondtam ki minden jó szót,<br>Még nem sirtam el minden könnyem.<br><br>Uram, még egy kis időt kérnék, <br>Pótolni minden mulasztásom.<br>Szeretni azt is aki bántott,<br>Panaszszónak tartani vállam.<br><br>Jó lenne még napfényben járni,<br>A mosolyt mosollyal fizetni.<br>Oszinte visszhangra találni,<br>S végre aratni, nem csak vetni.<br><br>Uram, mikor elmúlik minden,<br>És visszanézve rájövök csendben,<br>Hogy délibáb volt bánat és öröm,<br>A szívárványhídon hozzád érve<br>Csak annyit mondok majd: köszönöm.<br><br>

<br><br>Bolond világ ez amelyben élünk,<br>minden gonosz,és oly reménytelen,<br>sötét ármánnyal elrabolják tőlünk<br>ami miénk volt, s észre sem veszed!<br><br>Bolond világ ez hol oly nehéz élni,<br>s messze menni vágyom szüntelen,<br>oly messze ahol zöld még a fű is,<br>s talán néhol még virág is terem.<br><br>Bolond világ ez, hol az ember élet<br>kevesebb, mint egy kóbor kutya!<br>Bolond világ , hol elvehetnek mindent,<br>hiába van zárva bárki otthona!<br><br>Bolond világ , hol dőzsöl a gazdag,<br>s fillérekért reszket a szegény,<br>a tisztes munkából nem jut már kenyérre,<br>s biztos holnap csak emlékedben él.<br><br>Bolond világ, hol bezárul az ajtó,<br>hiába döngetik beteg gyermekek,<br>a gazdag sunyít ,kincseit számlálva,<br>míg a szegények egymásnak gyűjtenek.<br><br>Bolond világ ez! Térjetek már észhez!<br>És ne egymásra irigykedjetek!<br>Hiába jut most több egy-két falattal,<br>holnap egyformán lesz üres zsebetek!<br><br>Bolond világ ez !Fogjatok hát össze!<br>Hisz egyformán nyúznak titeket!<br>Űzzétek el, ki koldusbotra juttat,<br>cseléddé téve gyermekeitek!<br>

<br><br>Némán ballagok a lombtalan fák közt,<br>lábaim alatt elsárgult avar,<br>lágyan betakarva vastagon a földet<br>hogy a lábaimmal ne érintsem azt.<br><br>Úgy öleli és takarja a földet,<br>mint ahogy egy anya védi gyermekét,<br>szelíden szeretve,karjaiba zárva<br>hogy álmait semmi ne téphesse szét.<br><br>Némán ballagok a levetkőzött fák közt,<br>s lábaim nyomán a zizzenő avar<br>mintha azt suttogná,menj messzire innen,<br>s temesd el végleg, ami itt marad.<br> <br>

<br>Neked csak játék kell,könnyű préda,<br>azt hitted én is az vagyok,<br>azt hitted néhány kedves szótól,<br>s ölelésedtől elolvadok.<br><br>Neked csak játék,nekem több kell!<br>Lábtörlő nem leszek senkinek,<br>vagy szerethetsz,és engedj szeretni,<br>vagy ha nem, messzire elmegyek.<br><br>Neked csak játék, szenvedély kell,<br>míg kitombolod a vágyadat,<br>azután eltűnsz mint a villám,<br>s nem számít már, mi itt marad.<br><br>Neked csak játék! Nekem az élet!<br>s nem várok hazug bókokat,<br>csak úgy szeress ,ahogy szeretnéd<br>hogy másoktól is visszakapd.<br>

<br>A vihar után elcsitult minden,<br>még a zúgó szél is eltűnt hirtelen,<br>nem hallok semmit, de szememmel látom<br>amit szerte tépve itt hagyott nekem.<br><br>A vihar után megpróbálok mindent<br>mit még romjaiból lehet, menteni,<br>sok minden elveszett, szívemben érzem,<br>sohasem tudom elfelejteni.<br><br>A vihar után más lettem én is,<br>bár lelkem megcsitult ,most is megremeg,<br>széttépett álmok, és megtört remények,<br>melyet eltemetni vágyom szüntelen.<br><br>A vihar után megtisztult erővel,<br>de romokból kell mindent újrakezdenem,<br>talán sikerül, vagy elveszek végleg,<br>de csak azért is , mindent megteszek !<br><br>