Semmi.<br>Csak mintha hajnalodna,<br>Lassan lebukik a hold<br>Pirkad már Arad felől<br>S eszembe jut: éjszaka volt.<br><br>Egy borospohár félig tele<br>Őríz, mintha joga volna.<br>S messziről, mintha elveszett álmom dalolna.<br><br>Tétován állok<br>Keresem az álmot, amely tovaszállott.<br><br>Lassan lebukik a hold,<br>S eszembe jut, éjszaka volt.

Az este száll,<br>Az árny kikél,<br>És én sírok <br>Valakiért.<br><br>Az este száll:<br>Két vadgalamb<br>Csókolódzik<br>S kong egy harang.<br><br>Az este száll<br>Az árny kikél,<br>És én sírok<br>Valakiért.

Egy ajtó, három ablak, és pont.<br>A nap rá kis sugarakat ont,<br>S kitárul, mint az anya méhe:<br>Szédülve bámul égi mélybe.<br><br>Egy ház. Itt is gond lakik most,<br>Mint minden házban és minden ablakon,<br>ha átrezg rajta a hajnalfuvalom.<br>Sóhaj, remeg át:<br>Betegség, éhség, sok munka, gond . . .<br>Egy ajtó, három ablak és pont.

Árnyékos fáknak hűs erdejében<br>Kutatva járok, kutatva járok.<br>Árnyékos fáknak hűs erdejében<br>Kacagnak vígan a boldog párok.<br><br>A lombos fák mind rám nevetgélnek,<br>Zajuktól messze, messze riadok,<br>Hahó! Az erdő kisír magából<br>Mert én itt árván, egyedül vagyok.<br><br>Harasztos fűben és bokrok alján<br>Ezernyi nyüzsgő, vidám, boldog zaj,<br>Felém integet az erdő s a rét<br>S a fák tövéből a vidám kacaj.<br><br>Ó jaj, az erdő kisír magából<br>Futok, futok a lombozat alatt,<br>Máshová megyek egy párt keresni<br>S az erdő, a rét utánam kacag.

Várok.<br>Talán haza kéne menni:<br>Mert nem jön senki, semmi.<br><br>Mégis mintha jönne ott:<br>Már látom az arcát, a szemét,<br>Találkozunk és folyik a beszéd,<br>Rózsás a kert és vidám az élet.<br><br>Várok.<br>Haza fogok vele majd menni.<br>(És nem jön senki, semmi.)