Hallod kedves! A szürke égen<br>A buta kakas vígan átrikolt<br>Hallod? Valami jótét lélek<br>A torkára folytotta a sikolyt.<br>Szegény kakas, hogy fulladozik<br>Krákog, prüszköl, és nyög keservesen,<br>Nem baj, legalább nálam maradsz<br>Még egy rövid órára kedvesem.

Kereslek ott, hol nem vagy, nem vagy.<br><br>A messze távol kék egén,<br>A szépségben, és a semmiben:<br>És nem talállak senkiben.<br><br>Egy villanásra itt és ott<br>Feltűnsz, és elmész messzire,<br>És nem hasonlítsz senkire.<br><br>Kereslek ott hol nem vagy, nem vagy.

A fák között az ég alatt<br>Csak jár, csak jár a kósza szél<br>Hajnal dereng, felkel a nap<br>S ezer bokornak árnya kél<br>Csak jár, csak jár a kósza szél.<br><br>Egy öreg fűznek ága leng,<br>Fent csókolódzik két galamb<br>Reszket a bokron át a csend<br>Bennem sír a lélekharang<br>Fent csókolódzik két galamb.<br><br>A homályban, hajnal fényben,<br>Harang kondul, bús és rekedt,<br>Csengő hangja sír a szélben<br>Gyertek hozzám kis gyermekek,<br>Harang kondul bús és rekedt.<br>

Valamikor Istent láttam<br>Fűben, fában és bokorban,<br>Kedves, vidám gyermek voltam.<br><br>Valamikor a tavasszal<br>Én is újra felvidultam,<br>Most a vágyam sír fel bennem:<br>Milyen jó, hogy gyermek voltam . . .

Rámült a késő, zord magány<br>Hegedűszó szólt az éjszakán.<br><br>Néha felsírt hangja lágyan<br>Benne reszketett a vágyam.<br><br>Rámült a késő zord magány,<br>Egy emlék szállt az éjszakán.<br><br>Bedugtam mind a két fülem<br>Hogy ne halljam a nótát sem:<br><br>De szállt a nóta csendesen<br>És haldokolt a szerelem.