Érezd meg a boldogság rezgését,<br>tartsd meg, hogy el nem illanjon,<br>éld át, élvezd ölelő melegét,<br>ne küld el, hogy elhervadjon.<br><br>Megmutatja bódító illatát,<br>szemedben vibráló képek,<br>engedd el tiszta szíved sóhaját,<br>öleled és mondd: Érted élek.<br><br>Anyaként megölel, megsimogat,<br>hajtsd vállára a fejedet,<br>vigyázza mindig az álmaidat,<br>simogatja a lelkedet.<br><br>Éltető erejét Neked adja,<br>élj Vele, soha el ne hagyd,<br>vérré váljon Benned minden vágya,<br>hogy Te igaz testvére vagy.

Kopár Hold, irigy csillagok,<br>Legyetek most boldogok,<br>Örvendjetek, hisz elértétek célotok,<br>Látni akarom a mosolyotok,<br>Mert az én mosolyom már nem igazi,<br>A könnyek rabja lettem,<br>Az élet hazudni megtanított,<br>De felejteni Őt nem!<br>Keresem a kiútat<br>Álmaimba menekülve,<br>Míg ő fekszik koporsóban<br>A lelkembe temetve...<br><br><br>

Langyos este borult csendben a tóparti tájra,<br>a Nap is elköltözött már egy nyugodt világra.<br>Álomvilág elragadta, meleg ágyba bújik,<br>sötétségtől takarót kér, azzal takarózik.<br><br>A fénye már nem törik meg a tónak hűs vizén,<br>ketten maradtunk a parton, a Hold fénye, meg én.<br>Ébrednek a csillagok is, fényük erősödik,<br>csillagszóró ruhájukat most magukra öltik.<br><br>Varázslatos látvány mindez, a szemem káprázik,<br>a sötétbe borult tájra Holdfényeső hullik.<br>Az arcomat halkan, csendben, feléje fordítom,<br>Holdfényeső mossa könnyem, magamat kisírom.<br><br>Tisztára mosott könnyeim lassan leperegnek,<br>lelkem fehérbe öltözik, tiszta ruhát veszek.<br>Holdfényeső alá bújok, Vele megtisztulok,<br>s angyalszárnnyal repülnek a megtisztult mosolyok.

Drága Földem, én világom,<br>Te vagy nekem igaz álmom.<br>Édes álom, mely valóság,<br>Isten teremtette világ.<br><br>Megölellek, szeretgetlek,<br>mindenedben társad leszek.<br>Leszek eső, ha Te föld vagy,<br>langyos esőm szomjan nem hagy.<br><br>Leszek testvér, kezed fogom,<br>csókodat érzem arcomon.<br>Leszek virág, én díszítlek,<br>illatommal Neked élek.<br><br>Leszek hó az alvó tájon,<br>hegyet, völgyet betakarom.<br>Leszek mosoly az arcodon,<br>ha kell viszlek, a hátamon.<br><br>Leszek Hozzád az, ki igaz,<br>hűn szerető, lelki támasz.<br>Éljél soká egészségben,<br>embert éltess békességben.

A Hála a Szeretet egy olyan formája,<br>mely szíveket lángra gyújt, s nincsen Neki párja.<br>Meleg vizű forrás, ez a Szeretet kútja,<br>hálával telt szíveknek szomjúságát oltja.<br><br>Hála a lelkeket is magával ragadja,<br>nektár édes gyümölcsét önzetlenül adja.<br>Érzésétől kivirul, kinyílik a szíved,<br>mint egy ki rózsabimbó, szirmát bontva ébred.<br><br>Kinyílt szívedben az öröm fénye világít,<br>új szíveket talál, testet, lelket melegít.<br>A Hála erejétől a szív könnye kicsordul,<br>tárd ki szíved a világnak, s minden jobbra fordul.