Ne add el a szereteted,<br>úgy sem kapsz pénzt érte,<br>ne úgy add, hogy bármit is vársz<br>helyette cserébe.<br><br>Mit ér minden fizikai,<br>minden testi öröm,<br>ha a lelked szomorú,<br>ez öröm helyett üröm.<br><br>Ne úgy gondolkozz soha,<br>hogy adok, majd, ha kapok,<br>ez egy értéktelen semmi,<br>ezek álnok álmok.<br><br>Ne hagyd cserben a lelkednek<br>gyermeki világát,<br>ne hagyd, hogy elveszítse<br>igaz játszótársát.<br><br>Kisdedi lelkedben<br>csak szeretet lakozik,<br>a gyermek, az ártatlan<br>csak szeretetre vágyik.<br><br>Gyermeki ÉN lelkedet<br>soha ne hagyd felnőni,<br>örök fiatal maradjon,<br>ne hagyd megöregedni.<br><br>A szeretetnek helyet<br>az igaz lelke adta,<br>ez legyen az otthona,<br>hisz Istenétől kapta.

<br> <br>Van -e még szeretet a földön<br>mely önzetlen,tiszta és nemes,<br>van -e még oly érzés a földön<br>mit önző érdek ne mérgezne meg?<br><br>A gazdag fillérekért reszket<br>miközben kincseket rabol,<br>szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,<br>s a gazdag vállat von némán,és vakon.<br><br>Istenem!Adj erőt,boldogságot annak,<br>ki emberségből többre érdemes,<br>Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?<br>Hisz ő mindenkinél többre érdemes!<br><br>

<br><br>Sötét erdőbe burkolózó fák közt<br>az őszi erdőben néma csend honol,<br>s lábaim nyomán a zizzenő avar közt<br>tücskök cirpelését hallom valahol.<br><br>Ők is készülnek lassan már a télre<br>átaludva a hűvös napokat,<br>én bolyongok csak,búsan elmerengve,<br>csak a szél simítja könnyes arcomat.<br><br>Rád gondolok most is könnyező szemekkel,<br>mit tehetnék,hogy neked jobb legyen?<br>Talán ha eltűnnék,már észre sem vennéd,<br>hiszen számodra már alig létezem.<br><br>Ahogy a vén tücsök,úgy készülök én is<br>elmenni oda,hol néma csend honol,<br>s az őszi felhőkbe burkolózott ködben<br>talán engem is várnak valahol.<br><br><br>

Bárányfelhők az égen,<br>felöltözve fehérben,<br>úsznak kék ég vizében,<br>Istennek tengerében.<br><br>Subájuk már elázott,<br>némelyikük megfázott,<br>hidegben dideregnek,<br>könnyeik leperegnek.<br><br>Hosszú utat megtesznek, <br>míg szárazföldet érnek,<br>anyaföldet táplálják,<br>életüket áldozzák.<br><br>Vetett magok kikelnek,<br>életek megszületnek,<br>füvek, fák és virágok<br>tarka, színes világok.<br><br>Bárányfelhők, nézzétek,<br>ezt Ti teremtettétek,<br>nem kell tovább sírnotok,<br>mosolyogjon arcotok!

Te lettél életem értelme<br>Szerelem gyúlt a szívemben.<br>Te vagy minden óhajom, <br>Hozzád száll minden sóhajom.<br> <br> Szemedben millió csillag fénye ragyog,<br> Ha velem vagy én boldog vagyok. <br> Nem vágytam én semmi másra,<br> Csak sírig tartó boldogságra.<br><br> Te vagy a lombok susogása, <br> A lehullott avar halk nesze.<br> Te vagy a patak csobogása,<br> Fodrozó habok hűs vize.<br><br>Te vagy minden sóhajomban,<br>Ott vagy minden gondolatban. <br>Benne vagy a gyertya fényben,<br>Csillagok közt sötét éjben.<br><br>Bús a szívem, fáj a lelkem,<br>Tenélküled miért éljek? <br>Te vagy lelkem kívánsága,<br>Te vagy testem forrósága.<br><br>Ez a világ már nem kell nékem,<br>Nélküled én nem élek!<br>Te álltál énmellettem,<br>Két kezem el miért engedted?<br><br>Sírod mellett csendben állok, <br>Kezemben kedvenc virágod. <br>Emlékek járnak a fejemben,<br>Mondd Kedvesem! - Nélküled most mihez kezdjek?<br><br>Út mentén a büszke platán, <br>Mely minden vihart kiállt,<br>Úgy álltál Te is mellettem,<br>A bajban fogtad a két kezem.<br><br>Hálát adok az égnek,<br>Hogy megismerhettelek Téged.<br>Ezerszer köszönöm a szépet és a jót,<br>Minden igaz és őszinte szót.<br><br>Boldog voltam, hogy Veled lehettem,<br>Boldogságom immáron odalett.<br>Nélküled az élet már nem menne,<br>Mert Te voltál életem nagy szerelme!<br>