Elveszett létem<br>Hol vagy már te élet?<br>Keresem míg élek<br>Vesztembe vezettem<br><br>Mert hát menekül előlem<br>Éjszakánként utat nyer<br>És ha egyszer elkapom<br>Többé már nem engedem<br><br>S már lassan elfelejtem<br>Ki is voltam akkor<br>Mikor ő volt az enyém<br>Mindig oda ront.

Ha ütne az utolsó óra<br>Lobogtatnám magyar zászlaját<br>Régi magyar térképet adnám mindenki kezébe<br>Honfi tudást szórni mindenkinek tenyerébe<br><br>Magyarnak lenni oly nehéz<br>Annyira fájdalmas ez<br>Nem tudok mindent megtenni<br>Hogy honfi tudjak lenni<br><br>De már nyakamban érzem a halált<br>És a kaszás sajna már reám vált<br>Hasító óriási kaszája<br>Egy pillanat alatt torkom vágja

Varázslat, vagy valóság<br>mit a természettől kapunk?<br>Vajon az a sok jóság<br>megérdemelt, igaz jussunk?<br><br>Az esendő természet,<br>mint kis gyermek a bölcsőben,<br>lelkében csak szeretet,<br>mi ott lapul az ölében.<br><br>Piciny kezét fogni kell,<br>egyedül van, oly magányos,<br>ha kérdezik nem felel,<br>Ő szótlanul csodálatos.<br><br>Szeretete önzetlen,<br>azt feltételek nélkül ad,<br>segíts a Természeten,<br>hisz mindig kis gyermek marad.<br><br>Soha ne hagyd magára,<br>figyeld minden rezdülését,<br>rászolgál a Hálára,<br>Neked adja szeretetét.<br><br>Ne tétovázz, ringasd Őt,<br>ne láss könnyet a szemében,<br>kergess el minden felhőt,<br>mely fölé borul sötéten.<br><br>Áld meg Őt, hisz érted van,<br>Ő az Isten teremtménye,<br>gyermekien ártatlan,<br>Ő az ember szeme, fénye.

<br><br>A hadvezér elaludt,<br>Csatatérre nem jutott<br><br>A Csend nem szereti,<br>hogy megint megtöri <br>Dobozából kihajoló<br>Falon Kukukk rugó<br>A mindig kiáltozó<br>Elnehezülne inkább, <br>Ha hagyná már<br>A tiszteletlen madár<br><br>Porosodó Makett Hajó<br>Árboc alól Szakács dalol<br>Kockás aljon Figurák <br>Megunták, hogy úgy hagyták<br>Sakk vagy matt? Morogják<br><br>Szekrény alatt Bohóc hever<br>A fal felé hangtalan nevet<br>Forgó kulccsal hátában,<br>Körvigyorral szájában<br><br>Hiú Csillár az ábrándos,<br>Ha ablakot nyitnátok<br>Csilingelne, hogy halljátok,<br>Miközben őt látjátok<br>Csodálva tapsoljátok<br><br>Öreg Tükörrel mind vigyáz,<br>Meg ne lássa benne magát<br>Gyertyával mint két boszorka,<br>A túlvilág és szellemek tudósa,<br>Láng és viasz nem örök, de a<br>Tükörrel szövetséget kötött<br>Együtt varázsolnak, <br>ha akarnak, bájolognak<br><br>Okuláré hírt vár,<br>Pislákol a kíváncsiság:<br>Hol késik a mai újság?<br>Hintaszéken pokróc fekszik,<br>Macska csendben rátelepszik<br>A Hadvezér úgyis alszik?<br><br>Kávéfőző reggelt sürget,<br>Kakukk kiált jó reggelt-et<br>Kancsóban a Mámor táncol,<br>Részegíti a valóságot<br>Gramofon nosztalgiázik,<br>Régi nótákon mélázik<br><br>Az Aroma óhaja: <br>Malac sültek illata<br>Szobákba úgy lopakodna,<br>Rések alól lágyan átbújna<br>Ezüst tálca szolgálója<br>A settenkedés kínálója<br>Mi lesz már, huncutság?<br><br>Mennyezet várja a felszálló Álmokat,<br>Színeseket, nagyokat, irreálisakat<br>A Padló földhöz ragadt,<br>Nem voltak jóban soha,<br>Ő ösztönvilági maradt<br>A hadvezér köztük alszik,<br>Mennyezet, Padló egynek látszik<br><br>Fehér Papír és a Tinta, <br>Igazságot elmondana,<br>Hírmondóknak tanúskodna,<br>Hogy régi jó Királyukat ne <br>Keressék itt már soha<br><br>Öreg Komondor alszik az udvaron<br>Eső kopog a bíbor avaron,<br>Örök Égi barátságot fogadott<br>Kettőjüket őrzik az angyalok<br>

A tó partján áll a macska,<br>Hátha van ott pár halacska.<br>Egy kis ponty épp arra vágtat,<br>Kedves macska kívánj hármat!<br>Egy tál tejet,két tál vajat,<br>Így másnak is jut és marad!