Ott ült elöttem a padban Anna, <br>a szerelmet bennem kicsalta; <br>de nem tudtam hogy mit tegyek, <br>éretlen voltam és gyerek. <br>-... mi az amitől szenvedek? <br><br>ez nem a szerelemnek gondja, <br>hogy az éretlenséget foltozza. <br>a szerelem szerelmet követel; <br>nincs a kompromisszumnak helye sem <br>csak egyet akar és más nem kell. <br><br>esélyünk sem volt - tudom most, <br>a szerelmem is titkos volt. <br>és jó hogy így lett - mert ugyebár; <br>az éretlenség volt a határ, <br>maradtam a titoktartásnál. <br><br>a szerelem ellensége... <br>ma is magam véleménye: <br>a szerelem jobb ha titok, <br>elronthatod ha elárulod <br>- ha mivel jár, nem vállalhatod.

<br>Látod ,itt vagyok !Ne aggódj értem !<br>Túl jutottam már annyi mindenen !<br>Hidd el ,nem félek !Most is talpra állok ,<br>bár gyönge lábam még most is megremeg .<br><br>Látod ?Nem számít mi történt tegnap !<br>Én már eltemettem minden álmomat ,<br>s most újult erővel száguldok a szélben <br>tüzes villámmal vértezve magam .<br><br>Látod , itt vagyok !Nem sírok többé !<br>Lelkem megtisztult ,bennem nincs harag !<br>De ha bántanak ,tüzes villámokat <br>szórok azokra ,kik engem bántanak !

<br><br>Mama itt vagy ?Nem hallom a hangod !<br>Bújj hozzám kérlek !Őrizd álmomat !<br>Ha nem vagy mellettem nem tudok aludni<br>míg nem érzem gyöngéd pillantásodat !<br><br>Mama itt vagy ?Szinte már alszom ,<br>de magamon érzem pillantásodat ,<br>s szivárvány hídon repülök az éjben <br>nyugodtan álmodva színes álmokat .<br><br>Mama itt vagy?Igen ,már érzem !<br>s arcomon érzem forró ajkadat ,<br>míg vénülő kezeddel betakarsz lágyan,<br>s arcomra forró jó éjt puszit adsz.<br> <br>

<br><br>Úgy fáj a szó ,úgy fáj most minden,<br>annyi ki nem mondott fájó gondolat,<br>belülről váj , és egyre jobban éget,<br>s most kínzó sebektől gyógyítom magam.<br><br>Úgy fáj a szó ,mit nem tudok feledni,<br>úgy szóltál hozzám ,hogy most is felkavar,<br>ahogy a forgószél felsöpri a tájat <br>úgy söpörted el minden álmomat.<br><br>Úgy fáj a szó ,s én nem tudom feledni,<br>izzó parázsként éget szüntelen,<br>próbálom oltani hulló könnyeimmel,<br>mely a szememből lelkemig pereg.<br><br>

<br><br>Szabadon szeretnék szállni<br>úgy ,ahogy eddig még soha ,<br>hogy ne tartson vissza senki ,<br>s ne törjék szárnyamat soha .<br><br>Szabadon szeretnék szállni ,<br>akár a nyári fellegek,<br>melyek hirtelen eltakarják<br>a napsütötte kék eget.<br><br>Szabadon szeretnék szállni<br>szelek szárnyain csendesen ,<br>hogy ne tartson vissza majd senki<br>amikor végleg elmegyek .<br><br>Szabadon szállok a szélben<br>ledobva minden láncomat ,<br>s nem fogok sajnálni semmit,<br>ami utánam itt marad.<br>