<br>Ha zászló lennék lobognék serényen<br>ha szélvész lennék száguldanék<br>ha fa lennék ,felnőnék az égig,<br>s felhőkig érnének ágaim.<br><br>Vihar ha lennék,mindent lerombolnék,<br>s ha idő lennék megállítanám<br>tűz ha lennék én mindent felégetnék,<br>s aztán ha víz lennék eloltanám.<br><br>De így,vajon mit tudnék én tenni?<br>Hisz az életem olyan sivár,<br>mint az ég alján esténként lebukó <br>utolsó sápadt fénysugár. <br> <br><br><br>

Hallom a fülemben azt kis dallamot,<br>mit ajándékba Tőled a szívem kapott.<br>Üteme adja a szívem dobbanását,<br>e dallam nem találja sehol a párját.<br><br>Melódiája máshol fel nem lelhető,<br>szíved az adója, s én vagyok a vevő.<br>Andalító muzsika, párját ritkító,<br>csakis a szerető szívedből hallható.<br><br>Fejemet csendesen a kebledre hajtom,<br>szíved muzsikáját a szívemmel hallom.

Őszinteségért őszinteség,<br>nem nagy dolog ez, kis semmiség.<br>Igaz lélekért igaz lélek,<br>ennyit érsz Te, s én ennyit érek.<br><br>Egy ölelésért egy ölelés,<br> ha<br>őszintén adod, nem is kevés.<br>Vigasztalásért vigasztalás,<br>lelkünknek egy kis simogatás.<br><br>Örömkönnyekért örömkönnyek,<br>találkoznak a tekintetek.<br>A szeretetért szeretetet,<br>boldoggá teszi életedet.<br><br>Gondolatokért gondolatok,<br>szívekben nem maradnak titkok.<br>Nyílszívűségért nyíltszívűség,<br>a legigazabb nagylelkűség.<br><br>Adjunk és kapunk, kezdjük még ma,<br>kezünkben ez a varázspálca.

Ősz Anyóka felvette <br>dérrel festett ruháját,<br>fehér lepellel takarja<br>fák meztelen ágát.<br><br>Ruhátlan ágaikat<br>az Ég felé fordítják,<br>ujjaikat áhítattal<br>imára kulcsolják.<br><br>Tiszta szívvel hálaimát <br>mondanak az Égnek,<br>hogy Ők ékes díszeik<br>a csodás természetnek.<br><br>Dérnek takarója alatt<br>soha meg nem fáznak,<br>szívük, lelkük melegére <br>angyalok vigyáznak.<br><br>Deres hajú Ősz Anyóka<br>büszke családjára,<br>szívhez szóló örömet nyújt <br>mindenki számára.

<br><br>Szeretek fiatal lenni,<br>Mert szeretem az életet.<br>Szeretek néha bolondos lenni<br>Mert szeretem a vicceket.<br>Szeretnék egyszer boldog is lenni,<br>Mert szeretném ha valaha szeretnének.<br><br>Szeretem az embereket!<br>Csak, nem mindegyiket.<br>Szeretném ha egyszer rám is figyelnének<br>Csak sajnos ez néha nem lehet.<br>Szeretem az igazakat!<br>De rühellem a hazugokat.<br><br>Szeretnék egyszer meg is öregedni<br>Amelett, ki engem egyszer nagyon fog szeretni.<br>Szeretnék majd egyszer ujra, nagyon szeretni<br>Egy olyan embert, kire én az életemet merném rábizni.<br>Szeretnék én sok barátot!<br>De csak olyakot, kikre mindig számithatok.<br><br>Szeretnék még többet is írni,<br>De már belőlem elég volt ennyi.