Álmodj napsugaras Nappal<br>mosollyal az arcán,<br>álmodj tarka virágokkal<br>pillangókkal szirmán.<br><br>Álmodj ablakon át fénylő<br>sárga Teliholddal,<br>álmodj az égen szikrázó<br>fényes csillagokkal.<br><br>Álmodj boldog emberekkel,<br>kik Rád mosolyognak,<br>akik szeretetet mindig<br>önzetlenül adnak.<br><br>Álmodj igaz valóságot,<br>amely nem csak álom,<br>álmodd az igazak álmát, <br>őszintén kívánom.<br><br>Ébredj fel, ha üt az óra,<br>s kergesd el az álmot,<br>éld meg amit álmodtál,<br>mint igaz valóságot.

Te velem szemben, én szemben Veled,<br>megigéz engem a tekinteted.<br>A szíved igaz, mindig hű marad,<br>tiszta vagy belül, lelked rám tapad.<br><br>Szemed, s a szemem egymásba néznek,<br>összeakadnak a tükörképek.<br>Szememben vagy, s én a szemedben vagyok,<br>könnyeket csalunk, ők oly boldogok.<br><br>Nevetve hullnak, arcok pirulnak,<br>ajkunkon mosoly, összesimulnak.<br>Szorosan ölelsz, visszaölellek,<br>összetapadnak a tekintetek.<br><br>Te vagy a tükröm, magamat látom,<br>én a Te tükröd, maga az álom.<br>Egy, s ég, mi köztünk sohasem szakad,<br>Mi Egyek vagyunk, s ez így is marad.

Elrepült az angyal, ki megvédett engem,<br>elbúcsúzott tőlem,nem kevés szerettem,<br>elrepült az angyal, ki vigyázott a szeretteimre,<br>mért mindig a szeretteinknek kell el mennie?<br><br>Erre nincs válasz, nincs válasz senkinél,<br>de a szeretet, az erősebb bárminél,<br>mert a szeretet legyőz, bármilyen rémálmot,<br>nem teszed jól,ha a szeretet szétvágod.<br><br>Elrepült az angyal, ki békességet hozta,<br>a bánatot,és a félelmet, meg gyorsan el lopta,<br>elrepült az angyal,ki legyőzte a rosszat,<br>és a rossz embert, a jó dologra szoktat.<br><br>Elrepült az angyal,és hozza a szeretetet,<br>minden szereted ma este,álmaidban veled lehet,<br>gyújtsunk egy gyertyát,az eltávozottakért,<br>emlékezzünk meg rájuk, maradjon meg egy kép.<br><br><br><br><br>

Csendes az erdő halkan hull a hó,<br>hajnalra a fákat lágyan betakaró.<br><br>Ébred a vaddisznó, ébred a szarvas,<br>távolból egy varjú károgást hallat.<br><br>Megindul az élet, élelmet keresnek,<br>vaddisznó az orrával feltúrja a földet.<br><br>A fák sűrűjében szarvas lépked csendben,<br>lába alatt mégis egy ág megreccsen.<br><br>Riadtan megáll, figyelme nem lankad,<br>egy ideig csak áll, majd tovább baktat.<br><br>Lassan közelít egy tisztás felé,<br>etető áll, s benne széna friss illata száll felé.<br><br>Madarak is éhesek, röpködnek fáról-fára.<br>Fenyő ágain keresnek enni, mégsem találnak.<br><br>Bokrok sűrűjében mi piroslik ottan?<br>Odaszáll egy rigó, hogy jobban lássa.<br><br>Hangos csipogással hívja társait,<br>gyertek ide gyorsan, találtam valamit.<br><br>Jön a madársereg, ellepik a bokrot,<br>kínálja magát a sok piros bogyó.<br><br>Mohón nekilátnak, nem irigy egy sem,<br>újonnan érkezők is serényen esznek.<br><br>Van még bokor elég, rajta érett bogyó,<br>jut itt bőven enni, míg nagy a hó.<br><br>Lassan esteledik, elcsitul az erdő.<br>Elbújik a sok állat a fagyos szél elől.<br><br>A nap is alábukik, hegy gerincén még látni,<br>vékony vörös csíkja rajzolja körbe a fákat.<br>

- Magadra vigyázz!<br>- Értem ne aggódj!<br> Sokáig nézlek, búcsúzunk.<br>- Ég Veled!<br> Te még mindig integetsz.<br><br> Megyek, - de minden lépés nehéz,<br> súlyt aggattak lábamra.<br> Léptem lassul, visszanézek,<br> hogy látlak-e még?<br><br> Te felém nevetsz,<br> s biztatom magam.<br>- Menj tovább!<br>- Vissza ne nézz!<br><br> S aztán ismét visszafordulok,<br> és karomat lengetem.<br> Mosolyom eltorzul,<br> a könnyem megered.<br><br> Megyek! - Jaj pedig, ha tudnád<br> mily kín gyötri szívemet,<br> ahogy távolodom<br> arcodat már elmosódva látom.<br><br> Már hangosan zokogok!<br> De jó is, hogy ezt már Te nem látod.<br> Sokáig állsz, s nézel felém,<br> talán sírsz Te is Kedvesem?<br><br>