<br><br>Hirtelen jöttél ,szenvedéllyel ,<br>akár a zúgó fergeteg ,<br>s egyetlen néma érintéssel <br>felkavartad a lelkemet .<br><br>Hirtelen jöttél mint a villám ,<br>mely kettészeli a kék eget ,<br>felkavarva mindent ,mit érint ,<br>s elraboltad a szívemet .<br><br>Hirtelen jöttél ,s úgy öleltél <br>vad szenvedéllyel ,hirtelen ,<br>megtörve minden erőmet ,<br>s nem tudtam védekezni sem .<br><br>Hirtelen jöttél s úgy mentél el ,<br>akár a nyári zivatar ,<br>minden ízemig felkavartál ,<br>s eltűntél mint a pillanat .<br><br>Hirtelen más lettem én is !<br>S magamban vívódom csendesen .<br>Maradj csak ! Ne is jöjj vissza !<br>Nem akarlak már látni sem .

<br><br>Odakint újra hideg tél van ,<br>tombol az ítélet idő ,<br>hó takar minden fát ,virágot ,<br>s hótól fehér a háztető .<br><br>Hirtelen minden télbe fordult ,<br>hová tűnt már a szép idő ?<br>magammal harcolok én is ,<br>akár a téllel az idő .<br><br>Tegnap még virágzó tavasz volt ,<br>rügyeket bontottak a fák ,<br>tegnap még zöldült a fű is ,<br>s illatoztak az ibolyák .<br><br>Most újra csikorgó hideg van ,<br>eltűnt a tavaszi világ ,<br>mint a szívemben : hideg tél van ,<br>s minden fájdalmat jégbe zárt .

<br>Mama kérlek ! Maradj itt vélem !<br>Oly hűvösek az éjszakák !<br>Mama kérlek ! Maradj mellettem !<br>Nélküled üres a szobám .<br><br>Mama kérlek ! Ölelj magadhoz !<br>Had érezzem az arcodat !<br>Mama kérlek ,aludj mellettem !<br>Te őrizd most az álmomat !<br> <br>Mama ! Ha itt vagy ,nem is félek !<br>Nem riasztanak démonok ,<br>elég ha érzem érintésed ,<br>s olyan szépeket álmodok .<br><br>Mama kérlek ,szoríts magadhoz !<br>Válladra hajtom kis fejem ,<br>s csöppnyi kezemmel megsimítom <br>én is az őszülő fejed .

<br><br>Olyan jó volt szeretni téged ,<br>bár tudom hogy hazudtál nekem ,<br>s mégis ,most is fülemben hallok <br>minden szót , mit suttogtál nekem .<br><br>Olyan jó volt szeretni téged,<br>bár tudtam :csak játszol velem ,<br>s mégis ,mégis oly boldog voltam<br>amíg te itt voltál velem .<br><br>Olyan nehéz feledni téged ,<br>akartam hinni hogy szeretsz !<br>Még ha nem is oly tisztán és szelíden ,<br>ahogyan téged én szerettelek .<br><br>Olyan nehéz elválni tőled !<br>Szívem még most is lázasan dobog ,<br>utánad vágyik oly szelíden ,<br>ahogy a reggel várja a napot .<br><br>Olyan nehéz !S most eltűnök mégis !<br>Ahogy a szellő a néma fák felett ,<br>nem hagyva hátra magam után semmit ,<br>csak megkopott ,sárgult emlékeimet .

Oly egyedül vagyok,<br>most még a nap se ragyog.<br>Sok ember igaz körülvesz,<br>mégis a szívem oly csendes.<br>Távol vagy,nagyon messze tőlem,<br>ezért lelkem sír,és reszket.<br>Reggel,ha álmosan felkelek,<br>mindig csak téged kereslek.<br>Napközben se igazán lelem helyem,<br>a hiányod nagyon fáj nekem.<br>Este némán bámulom az eget,<br>a legfényesebb csillag csakis te lehetsz.<br>Nélküled alszom el sokszor,<br>hiányzik az,aki sokat csókol.<br>Szenvedek, nagyon vágyom rád,<br>de tudom,hogy egyszer úgy is rám találsz.