Kökény illat s pillanat<br><br>Tömény szavak s hajcsomó, mely kezemben marad<br><br>Szivem összeszorul, arcom beesik<br><br>Eljő az ősz, egy falevél leesik<br><br>Leszáll az est, csönd lesz rögvest<br><br>Temérdek hajad beborítja arcomat<br><br>S csak egy pillanat, nem is érzem, nem is fáj<br><br>Megszűnik minden mozzanat.

Valentin nap<br><br>A mi Valentin napunk Szent Istvánkor volt.<br>Ezért néhány ember irigyelt és korholt.<br>Nyári szellő súgta, hogy téged kereslek.<br>Szívünkben maradt még a szó, hogy szeretlek.<br>Most vastag hó öleli fagyos földünket.<br>Talán ránk is vigyázz védelmezz bennünket.<br>A szerelmünk olyan mint hajnali tűz este felé.<br>Rajtunk tartja az Isten simogató kezét.<br>Mint későn érő két kamasz megyünk a bálba.<br>Mintha az első szerelem haza találna.<br>A mi Valentin napunk olyan napfelkelte.<br>Ami minket úgy talál egymást átölelve.<br>2012.02. 14. Ézsiás László<br>

Zörgő motorral beáll az 55-ös<br>rozzant Ikarus-felszállás, a hűvös<br>őszi szél után jóleső meleg fogad,<br>siess már, ülj le, meg ne üsd magad,<br>veszekedés, lárma, elhelyezkedünk.<br>Az úton Pestig beszélgetünk.<br>Osztyapenkó, hidak, Országház. Kiszállás<br>fürgén, délelőtt gyárlátogatás:<br>feketén málló falak mögött dübörgő<br>géphalmaz, daru emel, csörlő <br>feszül, tovább megyünk, második emelet:<br>szorgos kezek milliós gépeket<br>bűvölnek, kimért, pontos mozdulatokkal,<br>kék köpenyes gesztikuláló tagokkal<br>magyaráz. Kiérünk, végre friss levegő!<br>Délután Halászbástya unalomig,<br>utána futás a pályaudvarig,<br>hogy el ne késsünk, mert itt kapjuk<br>a jegyeket,? este varieté ? tudjuk<br>hol van, nem késünk el, jók leszünk!<br>? Nyugati, érkezési oldal, munkások,<br>kusza tömeg. A lány vonatok<br>füstjét nézi-én Őt.<br>Hátranéz, mosolyog, rőt<br>hajával szél játszik,<br>beszélgetünk. Nem látszik<br>rajta hogy,?intézetis?.<br>Tetszel nekem mondom, nevet,<br>utálja a rendőröket<br>és tud egy helyet,<br>hol ketten lehetünk.<br>Kéz a kézben megyünk,<br>búcsúzunk a varieté előtt,<br>osztálytársak dühödt<br>képpel meresztik szemüket,<br>majd kamasz ösztönüket<br>nehezen elfojtva bemennek,<br>s közben gyűlölnek,<br>mert nekik nem sikerült.<br>Varieté, vidámság, feledünk<br>mindent, futunk a busz felé.<br>Hűvös őszi szél után jóleső meleg fogad,<br>siess már, ülj le, meg ne üsd magad,<br>veszekedés, lárma, elhelyezkedünk,<br>hazafelé már nem beszélgetünk.<br>Jó lenne aludni most!<br><br>1974. 10. 15.

Te titokzatos lány, ki a koli falai közt vár reám.<br>Szívem legbelső érzései várnak most terád.<br>A nevedet sajnos még nem tudom.<br>Remélem egyszer az álmaidban a főszerepet én kapom.<br>Lehetsz te tőlem tanuló, modell vagy művész.<br>Ha nem kaplak meg, hát vágja le a kezemet a fűrész.<br>Sajnos nem vagyok egy latin macsó.<br>Nem vagyok egy élsportoló.<br>De belül egy érzékeny személyiség rejtőzik.<br>Gondolataimat a személyed képei megfertőzik.<br>Amikor arcodat nem láthatom.<br>Szívemet elönti a bánatom.<br>De mikor szemünk találkozik.<br>A lelkem kiabálva ugrándozik.<br>Remélem összehoz minket egyszer a sors.<br>És majd csókjaid közt az ágyadba sodorsz.

farsangi buli, áll a bál,<br>a félbolond pincér pezsgőt kínál,<br>play backről játszik a szakállas zenész,<br>lesz miről mesélni,ha hazamész,<br><br>úgy emlékszem, már voltam itt,<br>-újra élem testem álmait,<br>táncoló lábak csábos ritmusát,<br>láttam már én ezt az éjszakát,<br><br>villogó fények alatt a lányokat,<br>a reménykedő férfi álmokat,<br>bor tüzelte égő vágyakat,<br>reggelre kihűlő ágyakat.<br><br>1995.<br>