Robert Rush - Kimondhatatlanul:<br><br>A pillanat, feltámasztotta bennem a rég kiölt vágyat.<br>Az érzést! Minek szikrájától ismét lángra lobban, reményt vesztett szívemben a szerelem tüze. <br>Úgy ég! Úgy tombol! Szilaj, pajkos lángjai felemésztik a múlt, kínzó gyötrelmét.<br>Nincs kontrol! Nincs már az, rég, minek kellene?!!<br>Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.<br>Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég.<br>Érintéseitől a tested, remeg, földön állva a világ érzi át.<br>Vonzalom ez?! Vad szenvedély, forrón izzó tested, verítékeinek kábán áradó hada hűti le.<br>Vele lenni, neki élni! Csak ez számít még, még és még ezerszer még.<br>Akarni őt! Megálmodott határokon túl és még azon is túl! Mindenen át!<br>Szívedben lángot vető tűz, mellkasodba fájdalmat űz, szerelemtől fáj az? hát kit érdekel? <br>Boldogságtól némán, ülsz, vele szemben?<br>Szemében a láng, ami szívedben beforratlan hegként mély utakat hág, örökre, kitörölhetetlenül, magyarázat nélkül... ez a szerelem?ha ezt nem érzed át, nem az...<br><br>Mi ez a szenvedély? Ami gátlásoktól mentes, mélyen a szívünkben él!

Egy szép napon jöttél felém,<br>és mély álmomból felébresztettél.<br>Mert aludtak a vágyak,<br>mikor rádtaláltam.<br>Éreztem a reményt,és a fényt,<br>kedvesem légy hát örökre enyém.<br><br>Most már enyém vagy,<br>a szerelem elég nagy.<br>Kedves vagy és gyengéd,<br>édesem érted élek most már én.<br><br>Együtt leszünk este,reggel,<br>akkor is,amikor a nap felkell.<br>Veled élem le az életem,<br>s ezt köszönöm neked kedvesem.

Rég volt,amikor megszülettem,<br>és a rideg élet felnevelt.<br>De mégis hogy,milyen áron?<br>Már nem tudom,de nem is bánom.<br>Eddig voltam szép,és jó,<br>ravasz,öszinte és hazudozó.<br>De felnőttem,bár örök gyerek maradok,<br>a szívembe vagy épp a lelkembe,már magam sem tudom.<br>Bár voltam fennt,és nagyon mélyen lennt,<br>mégis sokat jelentett nekem minden másodperc.<br>Komor,mégis tüzes,és illatos,<br>a finom rózsillatát az orromba is érzem,<br>és tudom,akármi is lesz velem,már el nem vérzem.

Széllel huncutkodó, fiatal kamasz,<br>ez vagy nekem tud meg tavasz.<br>Huncutkodó, vicces vagy ravasz?<br>Nem tudom, mond meg te tavasz.<br>Természetkedvelő, kicsit pimasz.<br>Tényleg,ilyen lennél te tavasz?<br>Veszélyes vagy számomra, mint egy nagy kuvasz.<br>Most már elárulom, ilyen vagy nekem te tavasz.

Az<br>emberélet változékony,<br>olyan, mint a természet,<br>sík terepek, emelkedők,<br>lejtők, mezők, dzsungelek.<br><br>Vannak buckák, dombok, hegyek,<br>és jön még egy alagút,<br>meg kell mászni mindegyiket,<br>s utána jön sima út.<br><br> Ha<br>problémák és viharfelhők<br>tornyosulnak felettünk,<br>kuszaságból ki nem látszunk,<br>megoldást kell keresnünk.<br><br>Nehéz nap után jöhetnek<br>pozitív változások,<br>türelemmel, kitartással<br>jönnek a megoldások.<br><br>Gondtalan, könnyű napokkal<br>sivár lenne életünk,<br>szükség van kihívásokra,<br>így lesz ember belőlünk.