<br> <br>Tudom milyen a szabadság,<br>mégsem vagyok szabad,<br>tudom hol a hontalan,<br>szabad szabadság.<br><br>Ameddig kiterjesztem karom,<br>addig mehetek unos-untalan,<br>s majd ha már nem akarom,<br>megállhatok valahol.<br><br>Néha körbe-körbe szállok,<br>mint a sas,a levegőben,<br>de egy nap bezárul a kör,<br>én benne maradok egyedül.<br><br>Fojtogatom magam saját magammal,<br>és fuldoklás közbe csak nyelek,<br>egy kis időre levegőhöz jutok,<br>nevetek,s majd szenvedek.<br><br>Addig nem lehetsz szabad,<br>míg el nem hiszed szavad.<br>S míg tudod mi az,mit érzel,<br>addig csak játszol a fél-késszel.<br><br>Majd ha amint tudod,<br>ki is állsz mellette,<br>akkor hidd el lehull a bilincs,<br>mi értékeid ette.<br><br>Szerethet a szív órákon át,<br>de míg háborog és keres,<br>addig nem talált honra,<br>és boldog nem lehet.<br><br>Ha lenyugszik szépen,csendben,<br>s nevetve figyel a melegben,<br>tudni fogja mit mindig is tudott,<br>ott van szíve,hol a nap nyugodott.

Ha nem vagy eltévedek,<br>perceim céltalanok,<br>s bolyongok, <br>mint fényüket vesztő,<br>útjukat tévesztő <br>hullócsillagok.<br>S nem vagyok.<br>Csak néha egy lélek, <br>kit reménye felkap, <br>s visz egy mocsár felett...<br>olyankor a felhőkön át<br>ráhajolok a rózsák szirmára,<br>s onnan illatokat csenek <br>a szél szelíd selymes hajára.<br>Ha nem vagy, eltévedek,<br>s nem találom helyem,<br>kóboran lüktet a szív, <br>szédül a vér is ereimben.<br>Csókjaid méz- szava csak,<br>szárnyat oldó szent dal,<br>és mikor nem szól,<br>csak vagyok, rohanok,<br>a könnyek völgyébe zuhanok,<br>fáradtan és árván,<br>mint szárnya-vesztett angyal...<br>

Hálát érzek mindenért,<br>bármiért, mi hozzám ért.<br>Bármiért, mit kaptam, s mit nem,<br>hálával teljes az életem.<br><br>Hálát érzek mindenért,<br>boldogságért, örömért,<br>hálát, miért itt vagyok, <br>hálát, miért ÉN VAGYOK!<br><br>Hálát érzek mindenért,<br>bánatért és haragért,<br>mindebből csak tanulok,<br>hiszen ez is én vagyok!<br><br>Hálát érzek mindenért, <br>köszönetért, mosolyért,<br>türelemért, szeretetért,<br>nyugalomért, bizalomért.<br><br>Hálát érzek a szívemben,<br>hálát érzek a lelkemben,<br>hálámat nem tartogatom,<br>hálám jeléül az <br>UNIVERZUMNAK adom!

Oly sok minden csodás és szép,<br>kéklő égbolt, falon egy kép.<br>Folyók, erdők, fák és bokrok,<br>s a ránk mosolygó csillagok.<br><br>Rétet borító virágok,<br>színpompában úszó álmok,<br>embereknek sokasága,<br>Isten teremtett világa.<br><br>E csodáktól eláll szavam,<br>lelkem sosem boldogtalan,<br>magamat erősnek érzem, <br>mégis könnyes az én szívem.<br><br>Szépségüktől meghatódom,<br>mindenükben Istent látom.

Tapogatlak a homályban,<br>nem bízhatunk a csodákban.<br>Az igazi szerelemben nem hiszek, <br>A mocskos szerelem nem éri meg<br> <br>Ujjlenyomatok a szívemen.<br>Visszaadnám szívesen.<br>Halálos csók az arcomon,<br>daganatok a hangomon<br> <br>Itt a tavasz és a fű kinő.<br>de nem sokat segít a jó idő.<br>Szerelmem írtam neked egy lapot,<br>Hogy soha nem akartam az lenni aki vagyok.<br> <br>Ahogy rád nézek, izzik a vérem,<br>hogy csinálod, ezt nem értem <br>Karjaimban csak azt érzem,<br>Téged akar ölelni szerelmem<br> <br>A világ mocskosabb, mint valaha<br>Gyere, felejtsünk, el mindent ma éjszaka<br>Gyötörj meg van még időnk jócskán <br>Gyönyörünk szálljon az éjkirálynő szárnyán<br> <br>Ennek az estének sose legyen, vége<br>Szerelmünk oltárán szálljunk, az égbe<br>Feledkezzünk, bele egymás testébe<br>Sikítsunk együtt a vágy tüzében égve <br> <br>Legyél most annyi, amennyi kell.<br>A romlottságod nem érdekel!<br>Izgass fel, és élvezz velem<br>Nyugtass meg, és végezz velem