Jézuska a kereszt alatt,<br>Megfeszült, vagy még ott halad -<br>Felfeszítették őt rája,<br>Emberölő keresztfára.<br><br>Ismerős a története,<br>A keresztények gyereke<br>Hallott erről, mint a mesét:<br>Elmeséli a hét törpét.<br><br>Tudja, számol napot, hármat,<br>Hogy a sírjából föltámadt.<br>Mennybe ment? Vagy maradt alant?<br>Cifrázza a bizonytalant...<br><br>Húsvétkor...az milyen másé:<br>Extra kölni, meg tojásé.<br>Vagy, ahol még nem haladtak:<br>Sárga földig leitatnak...<br><br>Jézuska már csak múlté,<br>A nap immáron a keddé,<br>Aztán itt van már a szerda:<br>Hol volt, hol nem volt Jézuska.

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindennél jobban, mert ki tudja, lesz-e még idő, mikor fáj a szíved érte, de már keső...<br>

Szerelem, szerelem,<br>Te édes gyötrelem,<br>Virágzó nárciszok közt,<br>Élem életem.<br><br>Mint nárciszoknak<br>Édes illata,<br>Tölti el lelkemet<br>A boldogság árja.<br><br>Szemed csillogása,<br>Bőrödnek illata,<br>Tavasz virágzáskor,<br>Holdfényes éjszaka.<br><br>Hajad selymes fénye,<br>Az éj sötétje,<br>Arcod hamvas pírja,<br>Mint nyíló bazsarózsa.<br><br>Gyönyörű testednek<br>Kéjes látványa,<br>Mint kitörő vulkánnak<br>Mély morajlása.<br><br>De a vulkán még várhat,<br>Hisz örök szerelmünket,<br>Nem nyeli el soha,<br>Háborgó tenger árja.<br><br>

Ha rád nézek, <br>szívemben kigyúlnak a fények, <br>s mutatják az utat, <br>amin hozzád érek. <br><br>Nem kell pontos cím, <br>sem útmutatás, <br>szívem dobbanása <br>elvezet hozzád. <br><br>Mennék, sietnék, <br>tűzön vízen át, <br>átszelném érted, <br>gyalog az óceánt. <br><br>Ha kell, repülnék, <br>ló hátán mennék, <br>a mikulás szánján <br>bizton odaérnék. <br><br>Ha elveszíteném <br>hozzád az utat, <br>a csillagok között is <br>megtalálnám azt. <br><br>Mert szépséged <br>addig él szívemben, <br>míg egy csillag is <br>ragyog az égen. <br>

Belülről mar engem, <br>kívülről nem látszik, <br>de elemészt teljesen, <br>vágyam utánad. <br><br>Mióta először láttalak, <br>kezem, lábam remeg, <br>a szívverésem mérni, <br>már nem is lehet. <br><br>Megfogott szépséged, <br>szemed, arcod bája, <br>csodás testednek, <br>izgató látványa. <br><br>Mert te vagy a Nő, <br>az anya, angyal, <br>oda vagyok érted, <br>fájó, üres aggyal. <br><br>Ha hívnál, mennék, <br>bármikor, bárhová, <br>feladnék érted mindent, <br>mennék, akár világgá. <br><br>Találkozni veled, <br>megfogni a kezed, <br>szemedbe nézni, <br>nékem vajon lehet? <br><br>Kérlek annyit mondj, <br>jöhetsz, várlak, <br>engem is emészt <br>a vágy, utánad. <br><br>Ez lenne az Új Év, <br>első jó híre, <br>indulnék is azonnal, <br>oda, Edelénybe. <br><br>És tudod Edelény, <br>mitől nevezetes? <br>Ott lakik a legszebb, <br>minden nő felett. <br><br>De hiába a vágy,<br>ha az egyoldalú,<br>azért vagyok Én,<br>folyton szomorú.<br><br>Leteszem a tollat, <br>most már elfeledlek, <br>tudom az Isten, <br>nem nékem teremtett. <br><br>Legyen az életed, <br>nélkülem is szép, <br>gondolj jó szívvel rám, <br>ha eszedbe jutnék. <br>