Hogy ki az én barátom?<br>Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.<br>Hűséges,okos,bátor.<br>A házunk udvarán ő az Úr.<br>Négylábú,okos,és harcos,<br>és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.<br>A cicámat mindig megkergeti,<br>de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.<br>A gyerekeket szereti,védelmezi,<br>így lehet hát őt jellemezni.<br>Ha hazamegyek már vár reám,<br>igazán büszke lehetsz te is rá.<br>Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,<br>a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.<br>Hűséges társam marad mindig Bodri,<br>de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.

Gondolataid és terved<br>meg sem tudod számolni,<br>nem is tudod, hogy melyiket<br>kell valóra váltani.<br><br>Feladatod, mint a tenger,<br>oly rengeteg a dolgod,<br>fabatkát sem ér az egész,<br>ha meg nem valósítod.<br><br>Szándék cselekedet nélkül<br>soha nem elegendő,<br>tetteidre szükség van,<br>ez életedben sorsdöntő!<br><br>Szüld meg gondolataidat,<br>minél előbb cselekedj,<br>nem válik valóra terved,<br>ha soha nem cselekedsz!<br><br>Ne késlekedj, fogj már hozzá,<br>hisz Te vagy a Teremtő,<br>Istened fogja a kezed,<br>ad hozzá elég erőt!

Reggel,ha felkelek,<br>mindig kéri a friss tejet.<br>Ha sírok,ha nevetek,<br> csak sejtelmesen lépeget.<br>Morzsi kutya mérgesen rámorog,<br>de ő csak a bajsza alatt édesen mosolyog.<br>Ha nagyon rossz napon van,<br>csak bájosan odabújik hozzám,és megvigasztal.<br>De ha mérges vagyok rá,<br>akkor ő sem kis pályázik ám.<br>Támad,és megkarmol,<br>hiszen a mi házunknál ő az Úr.<br>Nem szereti az egeret,<br>de hát ez ellen én mit tehetek?<br>Megfogja a tóban a halat,<br>ez a cicámnak a jó falat.<br>Meddig fog élni azt nem tudom,<br>csak azt, hogy Tom macskát mindig szeretni fogom.

Egy nyári reggelen bekopogtál,<br>bár zord,és goromba voltál,mégsem morogtál.<br>Olyan hirtelen jöttél,<br>és sok jóval nem is kecsegtettél.<br>Nem beszéltél,kegyetlen voltál,és néma,<br>és én úgy terültem ki,mint egy rémült béna.<br>Sírva könyörögtem,hogy ne bántsál,<br>de te az eszközökbe nem válogattál.<br>De erős voltam,és dühös harcos,<br>te meg brutálisan morcos.<br>Nem adtam fel a reményt,<br>és te láttad rajtam,hogy ez a nő nagyon kemény.<br>Kértelek,hogy hagyjál békén,<br>és te némán engedelmeskedtél.<br>Már nem vagyok beteg,vidám vagyok,<br>a mogorva látogató így végleg elhagyott.

<br>Egyedül vagyok.<br>Magányosan, elhagyatva.<br>Sűrű csend vesz körül.<br>Légy sem zümmög, mégis hallok valamit.<br>Lassan becsukom a szemem, félek.<br>Keresem a zaj forrását, nem hallok mást,<br>Csak az agyam zakatolását.<br><br>Dolgozik izzón, lázasan.<br>Egy halvány fénypontot látok messze,<br>Gondolatban odalopózom közelebbre.<br><br>Hunyorgok, elvakít.<br>Kis cikázó kockák suhannak el előtte.<br>Figyelek.<br>Várok, míg a szemem megszokja a fényt.<br>S ekkor látom, egy film pereg.<br><br>Belenézek.<br>Fájó, ám mégis szép emlékek.<br><br>Szívem egyre hevesebben ver.<br>Egy hirtelen rándulás.<br>Ébren vagyok.<br>Verejtékben úszik a testem.<br>Most jöttem rá, mindent elvesztettem.<br><br>Éltem egy világban, mely színekkel volt teli,<br>Most szurok van mindenütt.<br>Éget, forró.<br>Mintha a pokol lenne.<br>Nem hasonlít szerelemre.<br><br>Vágyakozok. El innen, vissza a múltba.<br>De valami nem enged.<br>A valóság az, az taszít vissza.<br><br>Nem vagyok nyugodt. Nyomást érzek a szívembe<br>Egy könny törne elő, de ellenkezek, minden erőmet bevetve.<br>Még bírom, érzem már nem sokáig.<br>Győzött az érzés, s a könny legördül egészen a számig.<br><br>Megízlelem, nem sós, hanem keserű.<br>Vajon éri-e ajkam még éltető nedű?<br>A csókra gondolok. Édes, ízletes, álomszerű.<br><br>Fáradt vagyok.<br>Könnyben úszó arcomra rátelepszik az álmosság.<br>Hiába alszom, az agyam mégis zakatol tovább.<br>