"Játszodtunk gyerekként,<br>Gondtalan felhőként,<br>Szánkoztunk,hó várat építettünk<br>Nyakig vizesen haza siettünk;<br><br>Nem voltunk betegek,<br>Depresziósak sem lelki pszichések<br>Élveztük a fogocskát,bujócskát<br>Büntetés volt ha bent maradtál;<br>Könyvtárba jártunk,<br>Nem az Internetröl tanultunk,<br>Nem volt Google,Youtube<br>mégis jelesen vizsgáztunk;<br><br>A Vasárnap Szent,<br>Mindenki eggyütt ünnepelt,<br>Az ebéd tálalva,<br>Imádság volt mondva.<br><br>Van még idö gyerekek,<br>hogy felnöttek legyetek;<br>Én! Köszönöm Istenem,<br>hogy még gyermek lehettem..."

Miki,Miki,Mikulás,<br>hóban járó öreg srác.<br>December 6-a a te napod,<br>ilyenkor még a nap is felragyog.<br>Hosszú útról érkezel,<br>el is fáradsz rendesen.<br>Szeret téged minden gyerek<br>Fogadnak is szeretettel.<br>Jó gyerekeket megjutalmazod,<br>de a rosszat se bántalmazod.<br>Van egy társad,ő a krampusz,<br>virgácsokat osztogat a kis huncut.<br>Aranyos vagy,és jóságos,<br>hogy vagy nekünk,az csodálatos. <br>

Minden,mit ígértél nékem<br>csak hazug szavak,<br>lopott percek és órák,<br>eltűnt pillanat.<br><br>Mindent ami szép volt,<br>tönkretetted rég,<br>mért is küzdjek érte?<br>Úgysem értenéd!<br><br>Azt mondod szerettél?<br>Hazug szavak!<br>Eltapostál mindent,<br>hol virág fakadt.<br><br>tagadtad merre jársz<br>s észre sem veszed,<br>csalárd ,hazug szavad<br>szívem tépi meg.<br><br>Nem sírok már többé,<br>könnyem elfogyott,<br>kinek lelke fáj<br>szíve is halott.<br>

<br><br> Merre vagy?Óh !Annyira hiányzol<br> mint hűs fáknak a könnyű nyári zápor<br> mondd,merre vagy?<br><br> Kereslek,és felkutatlak bárhol<br> az őszi esték hűvös alkonyából<br> hallom hangodat.<br><br> Kutatlak!S a sápadt esti fényben<br> a levetkőzött őszi fák tövében<br> szinte láttalak.<br><br> Vártalak a néma,csupasz fák közt,<br> a mély álomba zuhant almafák közt<br> súgd meg.,merre vagy?<br><br> Eltűntél!Hiába hívlak,<br> de neved szívembe írtam..<br> Mondd?merre vagy?<br><br>

Ez a versem kicsit más, mint a többi,<br>erről az emberről is lehet mit írni.<br>Már hajnal ötkor felkel,<br>kicsit még álmos,de kit érdekel.<br><br>El is indul a munkába elég kábán,<br>néznek is rá az emberek furán.<br>Beér a munkahelyre,köszön halkan.<br>Éjszakás társa épp hogy meghallja.<br><br>Átveszi az osztályt,és a betegeket,<br>Látott ő már ilyet,nem egyet,de rengeteget. <br>Eteti,itatja,ápolja az elesetteket,<br>dolgozik is nem is keveset.<br><br>Az emberek őt nagyon szeretik,<br>A fáradtságot ő nem is ismeri.<br>Lassan letelik a műszakja,<br>de a munkát otthon se hagyja abba.<br><br>Lassan lépeget az utcán,<br>Kérdezik is a szomszédok:Ki is ez a lány?<br>Ő is csak egy ember,mint más.<br>Ha ő ápol,nem érhet csalódás.<br><br>Otthon is keményen tevékenykedik,<br>hogy hogy bírja,mások nem is érték.<br>És hogy miért lettem én is ápolónő?<br>Talán mert kemény lelkemnek ez ad erőt.