Egyedül állok, felhők néznek,<br>eső hullik, csurgó könnyek.<br>Bőrömön a szél fut, kitárva karom<br>kiáltok az égre: NEM VÁLLALOM!<br><br>Ordítottam, mi belőlem kifért,<br>megtörtem, kár a hitért.<br>Belül őrölt, mindent kimar<br>az évek alatt a vihar.<br><br>Várom sorsom mi lészen...<br>csak erre állok készen.<br>Kevés reményem maradt,<br>mit a szellő elfújt alant.<br>

Szeretlek, imádlak, ágyamba kívánlak.<br>Igen, kívánlak, mert tombolnak bennem a vágyak.<br>Vágyom rá minden éjjel, hogy tied lehessek nagy hévvel, hogy harapj és nyögj, ahogyan szoktál. <br>Ó, ha elmennél, hogy hiányoznál!

Álmos szemekkel tekintek rád,<br>De melletted mindig csak hajt a vágy.<br>Bár lehetnék már a karjaidba!-ez <br>az esténként elmotyogott állandó ima.<br><br>Mikor melletted fekszem, rajtam nem fog az álom, csak az érintésedet várom.<br>Olyan, mintha érted kelne a nap reggel és akkor térne nyugovóra,<br>mikor te lefekszel.<br><br>Veled olyan mint repülni az égen, csak lebegni nyugodtan, tétlen<br>és lesni mi történik odakinn.<br>Kérlek karolj át, és maradjon minden, mindig így!

Lepkeszárnyú vágyakozás,<br>A szerelmes várakozás.<br>Vajon jön-e? Tényleg eljő?<br>Nem állja útját egy felhő?<br>Vagy egy hegy, mely égig érő,<br>Kereszt út, mely megtévesztő?<br>Arany szőrű, csábos borjú,<br>Vagy hirtelen támadt bosszú,<br>Mely semmiből nő körötted,<br>Akadályaként jöttödnek?<br>Nőhet köréd kerek erdő,<br>Sűrű, sötét, elveszejtő.<br>Vén boszorka, meg egy seprő,<br>Acél-szívnek is ijesztő...<br>Annyi minden jut eszembe,<br>Ahogy várlak reménykedve -<br>De egyszer csak elém toppansz:<br>A csillagos égből pottyansz,<br>Egyenesen a karomba,<br>Csókos ajkad a csókomba!<br>

Van egy barátom, ki sok ereje van,<br>úgy vélte, de ma már elgondolkozik, vajon megérte?<br>Szállna a madárka, de eltörött a szárnya.<br><br>Kalitkájából Ő maga tört ki, <br>ment a nagyvilágba, ment megfigyelni.<br>Ám a világ gonosz hely,<br> múltjával nem törődve,<br> beletépett szárnyába és ledobta a földre.<br>Szállna a madárka, de eltörött a szárnya.<br><br>Hullik a madár a földre, <br>megtörten, csiripelve.<br>páran észre veszik és gyorsan felemelik,<br> csakhogy a madárka,<br> immár nem mer hinni nekik!<br>Szállna a madárka, de eltörött a szárnya.