<br><br>Csak az tudja igazán mit jelent szeretni<br>ki maga is volt már boldogtalan,<br>ki megtanult mindent magába temetni<br>s mégsem adta fel álmait soha.<br><br>Csak az tudja mit jelent napfényben fürödni<br>aki sokáig árnyékban lapult,<br>s fájó szívvel is ,mindent hátrahagyva<br>egyedül talált rá merre van kiút.<br><br>Csak az tudja mit jelent mindent megbecsülni<br>ki segítő kezet sohasem kapott,<br>s egyedül tudott mindig talpra állni,<br>erős akarattal, bárhová jutott.<br><br>Csak az tudja igazán ki az igaz ember<br>akit oly sokan becsaptak talán,<br>mellette tarts ki! Ő fog megbecsülni!<br>Nála jobb barátot sehol sem találsz!<br><br>

<br>Anyám szemében én vagyok a napfény<br>amely beragyogja egész életét,<br>sosem kér semmit és nem is vár többet<br>csak jó ember legyek mindenféleképp.<br><br>Anyám szívében én vagyok a gyöngyszem<br>melyet úgy őriz mint drága kincseket,<br>ott vagyok benne mélyen eltemetve<br>bár nem őrizheti minden léptemet.<br><br>Anyám lelkében én vagyok a támasz<br>mely erőt ad néki nehéz napokon,<br>nem mondja mindig, titkom mégis érzem<br>miattam bátor! S én is jól tudom.<br><br>Anyám szemében én vagyok a minden!<br>Az ő büszkesége, s engem vár haza!<br>S bár meghálálni sosem tudom néki,<br>Köszönöm azt hogy értem vagy! Anya!<br>

<br><br>Sohase kérj másoktól többet<br>mint amit te is visszaadsz,<br>sohase hagyd hogy rajongjanak érted<br>ha te szeretni nem hagyod magad.<br><br>Ne ígérd azt mit betartani nem tudsz,<br>csak annyit ígérj mit adni tudsz nekem!<br>Ne áltass engem hazug csókjaiddal,<br>ne hidd hogy azzal boldoggá teszel.<br><br>Csak addig maradj míg tudsz engem szeretni,<br>míg úgy érzed számodra minden én vagyok!<br>Ne ámíts engem csalóka reménnyel,<br>Addig szeress míg melletted vagyok!

<br><br>Valami elsuhant a szélben<br>akár egy múló pillanat,<br>próbáltam lágyan visszafogni<br>de némán, hirtelen elsuhant.<br><br>Nem láttam belőle semmit<br>csak arcodnak halvány mosolyát,<br>s ajkadnak néma suttogását,<br>mintha azt súgná: menj tovább.<br><br>Mintha azt kérné tőlem halkan<br>ne küzdjek érted ostobán,<br>ne bánjak semmit mi elmúlt,<br>s lépjek végre már tovább.<br><br>Valami elsuhant a szélben<br>szerelmed volt az! Semmi más!<br>Menj csak! Már el is temettem,<br>légy boldog mással! Menj tovább!<br>

<br>Egy álomkép, mely szertefoszlott<br>azt hittem sokkal fontosabb,<br>azt hittem kínozni fog majd,<br>de sosem voltam boldogabb.<br><br>Egy álomkép mely szertefoszlott<br>s az esti széllel elsuhant,<br>magával sodorva minden érzést<br>amely irántad megmaradt.<br> <br>Egy álomkép mit nem látok már,<br>hisz talán nem is létezett!<br>Elsöpört mindent, mi bántott<br>s nem maradt belőle semmi sem.<br><br>Álomkép? Mint a kósza szellő<br>borongós, hűvös alkonyon<br>úgy suhant szelíden némán,<br>s a szürkeségben megkopott.<br><br>