Te milyen vagy? Fehér, vagy barna?<br>Mindegy, ha nyitott vagy a szépre s a jóra.<br><br>Te milyen vagy? Szép, vagy csúnya?<br>Mindegy, ha a lelked ragyogó és tiszta.<br><br>Te milyen vagy? Francia, vagy magyar?<br>Mindegy, ha a szíved békét akar.<br><br>Te milyen vagy? Szegény, vagy gazdag?<br>Mindegy, ha belül igaz ember vagy.<br><br>Te milyen vagy? Keresztény, vagy buddhista?<br>Mindegy, ha Istenedet a szíved imádja.<br><br>Te milyen vagy? Kis, vagy nagy ember?<br>Mindegy, ha a karod ölelni mer.<br><br>Te milyen vagy? Szeretetre éhes?<br>Ne várd, add, s leszel rá érdemes.

Madárpillanat rebben <br>a vándorló égen.<br>A szitáló fényben<br>gyümölccsel vajúdnak<br>a terhes ágak.<br><br>Diót roppant a tél <br>magzatdobbanása,<br>Mikor először sírnak <br>fel az őszi fellegek...

A kályha kurjant újra<br>mint rozsdás, vén csibész.<br>A téli almák vacka<br>elfakult nyárt idéz.<br><br>Az óra kettyen egyet<br>és glóriát ígér<br>az özvegy konty ezüstjén<br>megbotló lámpafény.<br><br>A szuvas képkeretben<br>a honvéd oly kimért,<br>s a tábori lap sárgán<br>elfakult hírt idéz.<br><br>Egy olvasószem csillan<br>Megkérdezné, miért?<br>S a tükörszárny behajlik,<br>mert önmagába néz...

Egyszerre ébredtem a fázós reggellel.<br>A teáskanna bátortalan sanzont dúdolt...<br><br>Még mindig fájsz.<br><br>Sziszegve próbálok visszahúzódni az éjszaka csigaházába.

Elszorul a torkom, fájó sírás fojtogat,<br>elrontotta valami talán a napomat?<br>Egyre jobban érzem, hogy szorítja mindenem,<br>nem tehetek semmi mást, hagyom, kiengedem.<br><br>Esőcsatornáim egyre jobban megtelnek,<br>mint a vulkán a földből a felszínre törnek.<br>Erőt vesz rajtam, visszatartani nem tudom,<br>sírj tovább, csak sírj, a lelkemet nyugtatgatom.<br><br>Nem vagyok most boldogtalan, bánat sincs bennem,<br>miért áztatom hát a testem és a lelkem?<br>Egy mosoly fut át rajtam, boldogságot érzek,<br>sírni most oly jól esik, ezek örömkönnyek.