(Utóirat)<br>Mint a varázsló, ki hisz is, nem is,<br>Elhagyták ember is, meg Isten is.<br>Súgva, mormogva, ismételve, félve<br>Felsuttogja vad igéit az égre.<br>Így mondhassam el én is titkomat,<br>A szó elszáll, a hús meg elrohad.<br>De ami szónál, anyagnál erősebb,<br>Megérintett s lelkem, testem merő seb,<br>Mint a bélpoklos, kin a Jel világít,<br>Úgy jelölt meg örökre e világ itt.<br>Láttam a titkot, s nem hallgathatok,<br>A Bűn füstje elfödte a napot.<br>A túlsó partra láttam, a sötét fény<br>Igézetébe, hol a láng lobogva<br>Kel és elalszik, Sátán csipkebokra.<br>A világ messze van már, iszonyú<br>Ólomhangon vonít a háború.<br>A parázs bűn perzsel mindent ma itt:<br>Zsidót, keresztényt, európait.<br>A házak ajtaját vérrel jelölték.<br>Akiben hinni érdemes, megölték,<br>Amiért élni érdemes, gyalázat.<br>Ágyadban dög, bűzös barlang a házad,<br>Pecérek kezén a hivők s a hit is.<br>Megnyíltak kapuid, Apokalipszis,<br>A vérvád vijjog a világ felett.<br>Aki ma csókol, holnap eltemet,<br>Akit ma ölelek, holnap halott,<br>Reggel elad, ki este ringatott.<br>A világ végén ülök, Babilon<br>Partjain, már a halált hallgatom.<br>Az ég, a föld, a víz mind zengenek,<br>Gyászoljon jól, ki világot temet,<br>Sirasson jól, aki mindent sirat,<br>Amit ma toll ír, mind sírfelirat.
Ülök a padon, nézem az eget. <br>A Central Park nem a Margitsziget.<br>Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek.<br>Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.<br>Micsoda házak és micsoda utak!<br>Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?<br>Micsoda nép!-az iramot bírják.<br>Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?<br>Izzik a levegő, a Nap ragyog.<br>Szent Isten!-hol vagyok?
Vágyódás!!<br><br>Vágy egy édes érzés mi hatalmába kerít...<br>Ha vágysz valakire/valamire teljesen legyengít...<br>Addig nem nyugszol míg el nem éred célodat...<br>Mindent megteszel csak teljesítsék vágyadat...<br><br>Vágy mi benned él kínoz szüntelen...<br>De van mikor helyzet kilátástalan reménytelen...<br>Olyankor szíved majd meg hasad...<br>Kegyetlenül rosszul érzed magad<br><br>Hisz szenved lelked untalan...<br>Érzed ilyenkor minden bizonytalan...<br>Elfog a kétség a kínzó félelem...<br>Vajon miért nem sikerül semmi énnekem?...<br><br>Jár eszed peregnek fejedben a gondolatok...<br>Mit rontottam el élettől mért kudarcot kapok?...<br>Nem vágyom ékszerre pompára palotára...<br>Csak szeretetre figyelemre boldogságra...<br><br>Nem vagyok nagyra vágyó nem akarok sokat...<br>Mért nem teljesítik hát szerény vágyaimat??...<br>Fáj sajgó szíved nem érted már az életet?...<br>Más mindent megkap én mért nem?várod a feleletet...<br><br>De sajnos hiába vársz,nem jön rá felelet...<br>El kell fogadni kérdésedre választ magadban leled...<br>Szenvedés életed nem teljesülnek vágyaid?...<br>Gondolkozz el ezzel nem csak te vagy így...<br><br>Vágy kevés én tudom,sokat kell tenned érte...<br>Nincs jó tündér sajna csak a mesékbe...<br>Az élet valóság,nem álom és nem mese...<br>Az élet kemény nem hullik öledbe semmi se...<br><br>Ha mindent megtettél mégsem teljesülnek Álmaid...<br>Vigasztaljon a tudat nem csak te érzed így...<br>Tanácsom:Küzdj ne add fel a reményt...<br>Én is küzdök s befejezem e vágyakkal teli regényt!!:-)...<br>Saját versem!!<br>
Költök.<br><br>Ihletem az érzés.<br>Csak egy ceruza kell.<br><br>Semmi más csak ez a<br>két dolog. És boldog<br><br>vagyok, ha tetszenek<br>a sorok, miket oly<br><br>unalmas órákban<br>magamból<br><br>adok.<br>
Odabenn a mély vadonban,<br>A csalános iharosban,<br>Félreeső völgy ölében,<br>Sűrü árnyak enyhelyében;<br><br>Oh milyen jó volna ottan,<br>Abban a kis házikóban,<br>Élni, éldegélni szépen,<br>Békességben, csöndességben!...<br><br>Nem törődni a világgal,<br>A világ ezer bajával.<br>Meggondolni háboritlan,<br>Ami immár közelebb van...<br><br>Illatos hegy oldalában,<br>A tavaszi napsugárban,<br>Nézni illanó felhőkbe,<br>Mult időkbe, jövendőkbe...<br><br>És azután, utóvégre,<br>Észrevétlenül, megérve,<br>Lehullani önmagától,<br>A kiszáradt életfáról...<br><br>S ismeretlen sirgödörbe'<br>Elalunni mindörökre...<br>S ott egyebet mit se tenni,<br>Csak pihenni, csak pihenni...