Bízom benned, mert figyelsz rám, <br>Ha velem vagy odabújsz hozzám.<br>Jó veled, mert oltalmaz karod,<br>Ha baj van, hozzád bújhatok.<br><br>Ha hideg az éjszaka,<br>Te betakarsz engem,<br>Ha mégis fázom<br>Átölelsz gyengéden.<br><br>Ha szólok hozzád, <br>Így szólsz csendesen,<br>Mondjad csillagom,<br>Csak Rád figyelek!<br><br>Szobánkban egy gyertya fénye táncol,<br>Csillogó szemed magához láncol.<br>Mely szebben ragyog más ezer fénynél,<br>Ha rám nézel én elégek tüzénél.<br><br>Ölelj magadhoz szorosan Kedvesem!<br>Ne engedj el soha engemet.<br>Ha menni akarnék Tőled Kedvesem,<br>Kérlek, ne engedd el a két kezem!<br><br>Töröld le csókoddal haragom ráncait,<br>Ha bántott egy-egy szó, egy szemvillanás,<br>Ne haragudj a vén bolondra!<br>Tudnod kell, mit szó nem mondhat el,<br>Azt, hogy mennyire Szeretlek Kedvesem!

Az Úristen őriz engem,<br>mert az Ő zászlaját zengem.<br><br>Ő az áldás, Ő a Béke,<br>nem a harcok istensége.<br><br>Ő nem az a véres Isten,<br>az a véres Isten nincsen.<br><br>Kard, ha csörren, vér, ha csobban,<br>csak az ember vétkes abban.<br><br>Az Úristen örök áldás,<br>csira, élet és virágzás.<br><br>Nagy, süket és szent nyugalma,<br>háborúnkat meg se hallja.<br><br>Csöndes Ő, míg mi viharzunk,<br>békéjét nem bántja harcunk.<br><br>Az Úristen őriz engem,<br>mert az Ő országát zengem.<br><br>Az Ő országát, a Békét,<br>harcainkra süketségét.<br><br>Néha átokkal panaszlom,<br>de Ő így szól: Nem haragszom!<br><br>Néha rángatom, cibálom:<br>-tudja, csak Őt kívánom!<br><br>Az is kedvesebb számára,<br>mint a közömbös imája.<br><br>Az Úristen őriz engem,<br>mert az Ő zászlaját zengem.<br><br>Hogy daloljak más éneket,<br>mint amit Ő ajkamra tett?<br><br>Tőle, Hozzá minden átkom:<br>hang vagyok az Ő szájában.<br><br>Lázas hang talán magában:<br>kell a szent Harmóniában.<br><br>S, kell, hogy az Úr áldja, védje<br>aki azt énekli: Béke!

Őszi kék ragyogva száll ma<br>rőt rozsdának ellenállva<br>fák közt ringatózó alkony<br>emlékeink hangja lebben<br> <br>peregnek regényes halkan<br>filmkockákon éled lassan<br>feltündököl a kék térben<br>mint égre-fűzött lámpasor<br> <br>körbe-aranylón az évek<br>sorolnak ? előttem élnek<br>dúdolnak fülembe szépen<br>megelevenedő dallam<br> <br>nyújts felém szeretőn újra<br>szíved a lelkemnek kútja<br>fuss által a tűzfalakon <br>csodát váró éterien<br> <br>lásd a lenyugvó nap is fenn<br>kegyébe fogadott minket<br>pirosan őrzi az álmunk <br>csörgedező patakokban<br><br>

Magyarország lakói oly nagyon büszkék vagyunk,<br>elismerést a világból igen sokat kapunk.<br>Sikeres embereink világszerte ismertek,<br>zeneszerzők, tudósok, írók, festőművészek.<br><br>Bartók Béla, Irinyi, Szabó Magda, Szinyei,<br>Fischer Annie, Kempelen,Jókai Mór, Munkácsy.<br>E néhány név e versben csak pár csepp a tengerben,<br>felsorolni az összeset szinte lehetetlen.<br><br>Van egy másik "művészet", hol világelsők vagyunk,<br>cigarettát a világon a legtöbbet szívunk.<br>Önmérgező életmód, oxigénmentes élet,<br>nem emeli, rontja a rólunk alkotott képet.<br><br>Második helyre tették az alkohol fogyasztást,,<br>ezért látni fakó arcot és sok sötét aurát.<br>Utolsóként kullogunk, nagyon keveset mozgunk,<br>kevés az energiánk, halványak a mosolyunk.<br><br>Kedves Magyar Társaim, meg kellene fordulni,<br>nem e kategóriákban kell hírnevet szerezni!

Tűzön vizen át vigyázok rád bármi bánt, elestem te felvettél leugrottam elkeltél.<br>Felébredt az álomból, elejtették a zángorból.<br>Feldühödt erre-e borús bika, hátnem fellökte őt a galiba?<br>Sokszor volt már ilyen, de már nem bírta-e bika.<br>Ezért hát elindult felém a liga.<br>Elindultál te felém, szívem számon te lettél.<br>Megkérdeztem szabad-e, erre a válasz, persze.<br>Hát megtettem-e kérést, megcsókoltam elnézést.<br>Sokszor álmodtam már ilyen kapcsolatról.<br>De vajon tényleg valóság a mostani?<br>Meg is kérdeztem tőle, de hát a válasz mért ne?<br>Ha már megtetted-e cselekvést, mit vársz legyen csak enyelgés?