Szófelhő » B » 971. oldal
Idő    Értékelés
A vér, a vér dalol dalomban<br>Vérvirágos veres dalt,<br>A vér, a vér száguld eremben<br>S fakaszt vérző kínkacajt.<br><br>Vércsepp perdül ajkam ívére<br>Fáradt tüdőmnek beteg vére<br>Fekete vér, halálos bér . . .<br>A sok tivornyás téli éj . . .<br><br>A vér, a vér ragyog szememben<br>Sötétes, fáradt fényben<br>A vér, a vér cikkáz eremben<br>Halálos, néma éjben.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1230
"Lillynek. Boldogok kik sírnak, <br>mert ők megvígasztaltatnak.<br>Máté evangéliuma 5.4."<br><br>Arcomon kacag a bánat,<br>Véresre roncsolja számat<br>A bánat, a bolond bánat.<br><br>Szememben él a szenvedés,<br>Hasítja testem mint a kés<br>A szenvedés, a szenvedés.<br><br>Lelkemben dúl a fájdalom,<br>Ezért sikolt minden dalom:<br>A fájdalom, a fájdalom.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1173
"Révész Bélának küldöm."<br><br>Bús sápadt, szép halott arcod<br>rámkacag a falról<br>- jaj - rámkacag halotti maszkod.<br>Én nézem és én látom<br>amint kezed ölelésre tárul,<br>hogy átölelje Halálba vágyó<br>fáradt, tört fejem,<br>hogy átöleljen halálos öleléssel.<br>Végig csókol szemednek<br>drága, bágyadt fénye<br>sápadt patinát von fejemre.<br>Átölel a fény, a világosság<br>szavaid cikázó fénye.<br>Te adod szememnek a látást<br>agyamnak gyönyört, az életet.<br>Fázósan csókol végig ajkad<br>s lehunyod bágyadt két szemed,<br>fáradtan csukódol össze<br>fehér papír sok dűlt betü.<br>Rám kacag csukott, halott szemed<br>halotti maszkod a "Halottak élén".
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1571
"Szegedi Istvánnak."<br><br>A lelkem mint egy ódon ravatal,<br>Fekete selymekbe dúsan burkolt,<br>Tompa fényben gyászolja múltam.<br><br>Arcom bársonyán bú remeg,<br>Borús bánat, tavaszi halál,<br>Őszi levélhullás bús fájdalma.<br><br>Szívem mezején, e vérmezőn<br>Pipacsok nyílnak, véres pipacsok,<br>Vörösen nyílnak a nyár virágai.<br><br>Homlokomnak ívelt ívén<br>ezernyi ránc ballag fáradt csendben<br>Lomha lábbal, lankadt ínnal.<br><br>Testemben csendben kering a vér,<br>Némán folyik csobogva lágyan<br>Szívemnek piros életfolyója.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2296
Néptelen, sötét az út<br>A hold az égre ért ki<br>Útca sarkán csókolódzott<br>Egy nő meg egy férfi.<br>Félve, hogy zavarom őket<br>Messze elfutottam,<br>Mert csókot megzavarni bűn.<br>Remegve futottam<br>Mind messzebbre jutottam<br>Mert csókot megzavarni bűn.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2134