<br><br>Ma éjjel nem számít semmi!<br>Ma éjjel csak te vagy nekem!<br>Ma éjjel őrzöm az álmod<br>és felszárítom a könnyedet.<br><br>Ma éjjel ott leszek nálad,<br>amikor szükséged lesz reám,<br>ne szólj!Csak ölelj át némán<br>ezen a forró éjszakán.<br><br>Ma éjjel nem kérek semmit!<br>Nem várok hazug bókokat!<br>Csak annyit mit szívedből kívánsz,<br>míg magával ragad a pillanat.<br><br>Ma éjjel nem kérek semmit!<br>Csak ölelj át,vigyázz reám!<br>Oly forrón,ahogy én szeretlek<br>ezen az őrült éjszakán.<br><br><br>

<br>Tudnál e szeretni engem<br>amikor senki sem szeret?<br>Tudnál e őrizni engem<br>akár egy apró gyöngyszemet?<br><br>Tudnál e szeretni engem,<br>ha már az arcom megfakult,<br>tudnál e szeretni úgy is<br>ha hajamra hó és dér lapul?<br><br>Tudnál e szeretni engem<br>ha neked adnám a szívemet?<br>Borongós,hűvös téli estén<br>melengetve a lelkemet?<br><br>Ha csönd kell, én leszek a csönded!<br>Ha magány,én magányod leszek,<br>csak messziről szeretlek némán,<br>de ha kell, melletted leszek!<br><br>

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.<br>Egy ütött, kopott, sárga papír,<br>mit az emlékezés elém dobott.<br>Egy régi titok fiókom alján,<br>óvlak, mint anya gyermekét a karján.<br><br>Egy mosoly, egy kávéfolt,<br>egy folt mely szomjúságot olt.<br>Épp szád alsó peremén,<br>nem itattuk fel még frissen, az elején!<br><br>Egy ócska lap vagy csupán,<br>meredsz rám pajkosan, bután.<br>Szemed fényárban úszik,<br>s egy ujj nyomata karodra kúszik.<br><br>Csak egy pillanat, katt,<br>mégis örökre megmaradt.

<br>Egy anyának nincs más a földön,<br>mi gyermekénél fontosabb talán,<br>egy anya gyermeke szemében látja<br>a zöldülő rétet,a nap sugarát.<br><br>Egy anya a gyermekben érzi<br>a tavaszi szellő lágy sóhaját,<br>miatta él,és miatta vérzik<br>miatta szárnyal felhőkön át.<br><br>Egy anyát nem lehet legyőzni!<br>Erős,és sok mindent kiáll!<br>S bár lehet,belülről vérzik,<br>de erőt is ebből gyűjt talán.<br><br>Egy anya mindenre képes!<br>S ha kell,százszor is kiáll!<br>Nem engedi hogy porba zúzzák,<br>és csak azért is vissza vág!<br><br> <br><br><br><br>

<br>Hány ember él itt a földön ,<br>kinek sorsa keserű magány?<br>Hány ember van,kit régen kifosztottak,<br>s sűrű könnyeitől nem tud látni már?<br><br>Hány ember van,ki más pénzéből dőzsöl<br>büszkén,dölyfösen,mint egy kiskirály?<br>Szívtelen lelke még csak meg se rezzen,<br>azért kit kifosztott,s tönkretett talán?<br><br>Hány ember van ki szótlanul tűri?<br>Miért nem fogtok végre össze már?<br>Miért akartok más helyett bűnhődni?<br>Vegyétek vissza mi nektek kijár!<br><br>