Telnek az idők?<br>- Öregszem én is.<br>- Nem maradok gyerek,<br> Hisz felnövök úgy is.<br><br>- Múlnak az évek,<br> Felnövök hamar?<br> És felnőttként élek,<br> Míg hazám földje,<br> El nem takar.<br><br> Elföd engem,<br> Nem leszek már?<br> Hisz engem is elvisz,<br> Majd a Halál.<br><br> S a Halál árnyában ülvén,<br> Félve, rettegve, elítélvén,<br> Ő lecsap könyörtelen,<br> És időt nem hagyva nekem,<br> Cselekvésre kell kényszerítenem,<br> Legyöngült testem.<br><br>- Megpróbálok szembeszállni,<br> Küzdeni, harcolni és felállni!<br>- De mindez, fölösleges?<br> Hisz nincs esélyem!<br> A végzet, úgyis utoléri énem!<br><br>- Ne vigyél el!<br>- Nem állok készen!<br>- Jöjj vissza később,<br> Hisz még itt kell élnem!<br><br> Jóvá kell hoznom<br> Minden hibám!<br> El kell búcsúznom!<br> Viszlát család, viszlát világ!<br><br>- Ne vigyél el<br> Ilyen hamar!<br> Gyerek vagyok,<br> Ki élni akar!<br><br>- Élvezni még az életet?<br> Ezt szeretném!<br> Hiszen céljaim vannak,<br> És ezt mind elérhetném!<br><br>- Én nem akarok<br>?Más helyen? lenni!<br> Én itt akarok maradni,<br> Emberek közt élni!<br><br>- De telnek-múlnak az idők,<br> S ha a könyörtelen vég utoléri énem,<br> Most már tudom, ha szembeszállnék, <br> Ellene nincs sok esélyem!<br>

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,<br>sétálni télen kigombolt kabátban,<br>szalonnát szúrni fagyos ágra,<br>nem vadászni nyúlra fácánra,<br>koldus kezébe kenyeret nyomni,<br>csábítók között hűnek maradni,<br>házad kapuját kitárni,<br>hadd jöjjön hozzád akárki,<br>kisgyerek könnyét letörölni,<br>senkivel soha nem pörölni,<br>dermedt verébért hajolni porka hóba,<br>más baját sosem hozni szóba,<br>békét, nyugalmat, szépséget akarni,<br>adni, adni, mindig csak adni,<br>tökéletesre lelni egy madár dalában...<br>Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Édesanyám egyszer,<br>Mikor felkelt,<br>Mondotta a csodás létet,<br>Melynek neve szerelem tüze.<br><br>Gondolkoztam el mélyen,<br>Mi is a szerelem?<br>Tanakodtam, gyanakodtam,<br>De semmire sem jutottam,<br>Mint most voltam,<br>Gyerekkorban.<br><br>Hallgatom a galambom szavát,<br>Halkan cseng,<br>Éjben a szél hátán.<br>Gondosan figyelem arra,<br>Mert a szerelemben nincsen-e háború, hajsza?<br><br>Édesanyám mosolyog,<br>Tudja, hogy kíváncsi vagyok.<br>Csak annyit mond erre:<br>Megtudod, fiam, mi is a szerelem tüze.<br><br>

Összetéptem egy<br>fényképemet, amelyen<br>éppen mosolygok.

Ó, ha a bérlet nincs a kezednél, s felmutatáskor<br>kapkodsz tárca után, keresed zsebeidben,<br>s néz szigorúan a közlekedési vállalat által<br>felkent bérleteket figyelő sok strázsai őrző,<br>és a tömegnek, mint folyamoknak torkolatában,<br>lassul a sodra, és temiattad várnia kell, hogy <br>bérlete felmutatása után már gyorsan a másik<br>közlekedési eszközön álljon összeszorulva:<br>várja a bolt vagy várja a cég őt, nincs pihenése, <br>és így múlnak az évei, napjai szállnak a széllel, <br>míg csak az élet-bérlete egyszer örökre le nem jár.<br>