<br><br>Úgy borulj rám,mint az alkony<br>,mit kísér a napsugár,<br>úgy borulj rám ,mint a gyermek,<br>ki tőled várja vigaszát.<br><br>Úgy borulj rám mint a csend<br>,mely tőled várja sóhaját<br>s úgy borulj rám,mint a rózsa,<br>mely rajtam érzi illatát.<br><br>Úgy borulj rám mint az árnyék<br>,amely megpihenni vágy,<br>mely a tűző napsütésben <br>megnyugvást már nem talál.<br><br>S úgy borulj rám,hogy érezzem<br>tested,lelked moraját<br>minden ízében remegve,<br>midőn megpihenni vágy.<br><br>

<br><br><br><br>Megint rám köszönt a téli alkonyat<br>s a sűrű néma ködben nem látom arcodat.<br>Hangod sem hallom,hiába kereslek,<br>térben és időben hiába követlek.<br><br>Lelked fagyos föld,szíved jéghideg<br>felmelegíteném,de úgysem éri meg.<br>Hiába adnám szívem melegét<br>megfagyott lelked úgy sem értené.<br><br>Hisz puszta hideg tél lenne otthonom<br>jégcsappal terítve lenne vánkosom.<br>s ha mégis olvadna megfagyott szíved<br>puszta hidegétől lelkem halna meg.<br>

<br> <br><br>Mama fázom.ölelj át kérlek<br>nem süt rám eléggé a nap melegével.<br>Mama fázom,bújj hozzám kérlek<br>melegíts engem tested melegével..<br><br>Mama félek!Ne hagyj itt kérlek!<br>rosszat álmodom,nélküled félek.<br>Mama félek,maradj itt kérlek!<br>Őrizd az álmom szíved melegével.<br><br>Látod?Most jobb így!Már nem is félek!<br>Szépet álmodom,tündérmeséket.<br>Csörgő patakot,virágos rétet,<br>Csak ez kellett hozzá:a te ölelésed.<br><br>

Kedves,édes nyár,<br>nagyon várlak már.<br>Szeretem gyengéd érintésedet,<br>cirógató meleg ölelésedet.<br>Reggel,ha felkelek,<br>érzem a tüzes meleget.<br>Kimegyek az udvarra,<br>és a kósza szellő az arcomba csap.<br>A macska szenved a melegtől,<br>én meg a kemény hidegtől.<br>Nálad táncra perdül a természet,<br>de a szerelmeseket se kíméled.<br>A madarak dalra fakadnak,<br>a halak a tóban élénken lubickolnak.<br>Még a gyümölcsfák is mosolyognak,<br>a felhők az égen huncutkodnak.<br>A bánatot letörlöd az emberek arcáról,<br>kedvenc évszakom vagy,belátom.<br>

Hallottam egy apró morajt,<br>Ahogy a padló megreccsent,<br>A gondolat rögtön átfutott rajtam, <br>Te vagy vagy csak egy téveszme..<br><br>Én hittem abban a percben<br>Hogy hallod hangomat<br>Hogy felfigyelsz az időre,<br>Mely egy ideje megszakadt.<br><br>Hogy látod két szemem,<br>Hogy tapasztalod kezem érintését,<br>Hogy érzed az idő hamarkodott múlását,<br>Hogy észreveszed, felcseperedtem már.<br><br>Már rég nem játszok a babáimmal,<br>Már rég nem olvasok mesekönyvet,<br>S nap mint nap kinyitom az ablakom..<br>S te csak átsuhansz a szobámon egy magányos széllel.<br>