<br><br>A hadvezér elaludt,<br>Csatatérre nem jutott<br><br>A Csend nem szereti,<br>hogy megint megtöri <br>Dobozából kihajoló<br>Falon Kukukk rugó<br>A mindig kiáltozó<br>Elnehezülne inkább, <br>Ha hagyná már<br>A tiszteletlen madár<br><br>Porosodó Makett Hajó<br>Árboc alól Szakács dalol<br>Kockás aljon Figurák <br>Megunták, hogy úgy hagyták<br>Sakk vagy matt? Morogják<br><br>Szekrény alatt Bohóc hever<br>A fal felé hangtalan nevet<br>Forgó kulccsal hátában,<br>Körvigyorral szájában<br><br>Hiú Csillár az ábrándos,<br>Ha ablakot nyitnátok<br>Csilingelne, hogy halljátok,<br>Miközben őt látjátok<br>Csodálva tapsoljátok<br><br>Öreg Tükörrel mind vigyáz,<br>Meg ne lássa benne magát<br>Gyertyával mint két boszorka,<br>A túlvilág és szellemek tudósa,<br>Láng és viasz nem örök, de a<br>Tükörrel szövetséget kötött<br>Együtt varázsolnak, <br>ha akarnak, bájolognak<br><br>Okuláré hírt vár,<br>Pislákol a kíváncsiság:<br>Hol késik a mai újság?<br>Hintaszéken pokróc fekszik,<br>Macska csendben rátelepszik<br>A Hadvezér úgyis alszik?<br><br>Kávéfőző reggelt sürget,<br>Kakukk kiált jó reggelt-et<br>Kancsóban a Mámor táncol,<br>Részegíti a valóságot<br>Gramofon nosztalgiázik,<br>Régi nótákon mélázik<br><br>Az Aroma óhaja: <br>Malac sültek illata<br>Szobákba úgy lopakodna,<br>Rések alól lágyan átbújna<br>Ezüst tálca szolgálója<br>A settenkedés kínálója<br>Mi lesz már, huncutság?<br><br>Mennyezet várja a felszálló Álmokat,<br>Színeseket, nagyokat, irreálisakat<br>A Padló földhöz ragadt,<br>Nem voltak jóban soha,<br>Ő ösztönvilági maradt<br>A hadvezér köztük alszik,<br>Mennyezet, Padló egynek látszik<br><br>Fehér Papír és a Tinta, <br>Igazságot elmondana,<br>Hírmondóknak tanúskodna,<br>Hogy régi jó Királyukat ne <br>Keressék itt már soha<br><br>Öreg Komondor alszik az udvaron<br>Eső kopog a bíbor avaron,<br>Örök Égi barátságot fogadott<br>Kettőjüket őrzik az angyalok<br>

A tó partján áll a macska,<br>Hátha van ott pár halacska.<br>Egy kis ponty épp arra vágtat,<br>Kedves macska kívánj hármat!<br>Egy tál tejet,két tál vajat,<br>Így másnak is jut és marad!

<br>Ha zászló lennék lobognék serényen<br>ha szélvész lennék száguldanék<br>ha fa lennék ,felnőnék az égig,<br>s felhőkig érnének ágaim.<br><br>Vihar ha lennék,mindent lerombolnék,<br>s ha idő lennék megállítanám<br>tűz ha lennék én mindent felégetnék,<br>s aztán ha víz lennék eloltanám.<br><br>De így,vajon mit tudnék én tenni?<br>Hisz az életem olyan sivár,<br>mint az ég alján esténként lebukó <br>utolsó sápadt fénysugár. <br> <br><br><br>

Hallom a fülemben azt kis dallamot,<br>mit ajándékba Tőled a szívem kapott.<br>Üteme adja a szívem dobbanását,<br>e dallam nem találja sehol a párját.<br><br>Melódiája máshol fel nem lelhető,<br>szíved az adója, s én vagyok a vevő.<br>Andalító muzsika, párját ritkító,<br>csakis a szerető szívedből hallható.<br><br>Fejemet csendesen a kebledre hajtom,<br>szíved muzsikáját a szívemmel hallom.

Őszinteségért őszinteség,<br>nem nagy dolog ez, kis semmiség.<br>Igaz lélekért igaz lélek,<br>ennyit érsz Te, s én ennyit érek.<br><br>Egy ölelésért egy ölelés,<br> ha<br>őszintén adod, nem is kevés.<br>Vigasztalásért vigasztalás,<br>lelkünknek egy kis simogatás.<br><br>Örömkönnyekért örömkönnyek,<br>találkoznak a tekintetek.<br>A szeretetért szeretetet,<br>boldoggá teszi életedet.<br><br>Gondolatokért gondolatok,<br>szívekben nem maradnak titkok.<br>Nyílszívűségért nyíltszívűség,<br>a legigazabb nagylelkűség.<br><br>Adjunk és kapunk, kezdjük még ma,<br>kezünkben ez a varázspálca.