Magyarország lakói oly nagyon büszkék vagyunk,<br>elismerést a világból igen sokat kapunk.<br>Sikeres embereink világszerte ismertek,<br>zeneszerzők, tudósok, írók, festőművészek.<br><br>Bartók Béla, Irinyi, Szabó Magda, Szinyei,<br>Fischer Annie, Kempelen,Jókai Mór, Munkácsy.<br>E néhány név e versben csak pár csepp a tengerben,<br>felsorolni az összeset szinte lehetetlen.<br><br>Van egy másik "művészet", hol világelsők vagyunk,<br>cigarettát a világon a legtöbbet szívunk.<br>Önmérgező életmód, oxigénmentes élet,<br>nem emeli, rontja a rólunk alkotott képet.<br><br>Második helyre tették az alkohol fogyasztást,,<br>ezért látni fakó arcot és sok sötét aurát.<br>Utolsóként kullogunk, nagyon keveset mozgunk,<br>kevés az energiánk, halványak a mosolyunk.<br><br>Kedves Magyar Társaim, meg kellene fordulni,<br>nem e kategóriákban kell hírnevet szerezni!

Tűzön vizen át vigyázok rád bármi bánt, elestem te felvettél leugrottam elkeltél.<br>Felébredt az álomból, elejtették a zángorból.<br>Feldühödt erre-e borús bika, hátnem fellökte őt a galiba?<br>Sokszor volt már ilyen, de már nem bírta-e bika.<br>Ezért hát elindult felém a liga.<br>Elindultál te felém, szívem számon te lettél.<br>Megkérdeztem szabad-e, erre a válasz, persze.<br>Hát megtettem-e kérést, megcsókoltam elnézést.<br>Sokszor álmodtam már ilyen kapcsolatról.<br>De vajon tényleg valóság a mostani?<br>Meg is kérdeztem tőle, de hát a válasz mért ne?<br>Ha már megtetted-e cselekvést, mit vársz legyen csak enyelgés?

Szereted a testedet,<br>Őt minden nap táplálod,<br>kényezteted, babusgatod,<br>mindennel ellátod.<br><br>Étterembe hívod, <br>mindig vele vacsorázol,<br>ernyőt tartasz feje fölé,<br>ha esetleg ázol.<br><br>Adsz rá díszes kelméket,<br>mindig divatosakat,<br>büszkén hordja, viseli<br>ezeket a ruhákat.<br><br>Észre vetted, hogy Veled<br>mindig ott van valaki?<br>Aki folyton szomorú,<br>s magát egyedül érzi!<br><br>Nem kapott még törődést,<br>jó bánásmódot Tőled,<br>pedig a te hű barátod<br>az Egyetlen Lelked!<br><br>Ne rekeszd ki életedből,<br>ne gondolj csak a MA-ra,<br>még nem késő, hívd meg Őt is<br>egy Szeretet Vacsorára.

Sétáltam a folyó parton, hol Veled jártam még,<br>most egyedül jöttem meggyőződjek, <br>hogy mily emléket idéz.<br>Leültem a kopott padra, hol fogtad a kezem,<br>oly szerelmesen súgtad, hogy nem engedsz el sosem.<br>Jártunk térdig érő fűben,<br>jártunk hóban és fagyban.<br>Most egyedül járom az utunkat,<br>a lehullott száraz avarban.<br>Lábam alatt megannyi emlék,<br>mi szívemet mardossa,<br>bár láthatnád Kedvesem a bevésett nevünket<br>hűen őrzi a pad.<br>Minden egyes száraz levél emléket őriz mirólunk,<br>hangtalan hullik alá, mégis a fülembe valamit súg.<br>Olyan mesét, mi valóság volt nem is tudja, látta más,<br>csak az öreg tölgy, ami ott áll a folyó túlpartján.<br>Levetette szép ruháját, ágai mint csupasz kar,<br>úgy nyújtja az ég felé, mintha csak imát mondana.<br>Lágy szellő lengedez, a hajamba is belekap.<br>Tündöklő kék tükrében, andalogni még,<br>nézem a lángvörös leveleket, amiket kerget a szél.<br>Hosszú úton végigmentem, s rád gondoltam én.<br>Minden fa és bokor, búcsút intett rég.<br>Mintha tudták volna hajdan, <br>nem látnak minket együtt már,<br>hogy egyedül sétálok tovább,<br>s azt, hogy szívem nagyon fáj.<br>Összesúgnak fák és bokrok.<br>Vérvörös falevél zizegve száll, mellettem földre hull,<br>elhalkult a nesz is már.<br>Csend! - Oly fájó és rideg!<br>Nyugovóra tér a nap!<br>Nem takarja szemem elől, a fák koronáin is átvillan.<br>Szürkület ül a tájra,sötétedik az ég alja.<br>Lassan ballagok a hosszú úton,<br>nyirkos pára szállt a padra.<br>Gondolatok járnak a fejemben,<br>miért nem lehetsz mellettem?<br>Lágy szellő érinti arcomat, <br>lelked a lelkem ölelve csókolja.<br>Megborzongok a gondolattól, ölelném a világot.<br>Ott lennél Te is Kedvesem, ölelő karomat kitárom.<br>- Nincs itt senki! - Nem is lehet!<br>- Messze vitte a szél a neved!<br>- Kiáltom, hátha hallod, de csak a zúgó szél<br>válaszát hallom!<br>- S azt, hogy ég áldjon Kedvesem!<br><br><br>

Ha Te vagy a test, én lennék a lélek.<br>Ha Te lennél jó, én lennék a vétked.<br><br>Ha Te vagy a ház, én lennék az ablak,<br>Ha benéznél rajta, láthatnád mennyire akarlak.<br><br>Ha lennél a folyó, én lennék az ér.<br>És én lennék az, ki szívedig elér.<br><br>Ha fa akarsz lenni, én lennék az ágad,<br>És, ha éj akarsz lenni, én lennék a vágyad.<br><br>Ha Te lennél a tűz, én is tűz lennék.<br>Egymásba olvadva mindent felégetnénk.<br><br>Ha Te vagy a fény, én lennék az árnyék,<br>Nem mozdulnék mellőled, midig veled járnék.<br><br>Ha gyermek lennél, én lennék a játék.<br>Ha bűnös lennél, én a vétked lennék.<br><br>Ha éhes lennél, én lennék az étked.<br>Ha lennél a felhő, én lennék az eső.<br><br>Ha Te vagy a mag, benned én lennék az élet.<br>Ha Te vagy a vég, én lennék a végzet.<br><br>Ha Te vagy a sír, én lennék a lélek.<br>Ha Te vagy a hant, én lennék, ki betakar Téged.<br>