Szüntelen némaság ejt rabul engem<br>Tekintettemben örök magány<br>A szavakat rég összeszedtem<br>Hátha elfojtja bennem a halál!<br>Keserű íze van minden hangnak<br>Mely torkomban alszik éjszakákon át<br>Neki rohannék egy penészes falnak<br>Csak hogy újra csókolhassam a szád<br>Hallgatok, míg lehet! Félek<br>Ha nem ezt teszem,<br>Elveszítelek először téged<br>Majd elveszítem végleg az eszem<br>Az őrülettel ülünk itt csendben<br>Nézzük egymást szüntelen<br>Egy elvarázsolt cseresznyés kertben<br>Melyben tátong egy bús verem<br>Szótlan vagyok már napok óta<br>Pedig neved suttogására készülök<br>Rég óta vágyom egy szóra<br>De ha kimondom, megszédülök<br>Így hallgatok, míg lehet! Reménykedem<br>Hogy nem öl meg a bús magány<br>Hogy egyszer megtalálom helyem<br>Hogy viszont szeret az a barna lány<br>

Én kimondom azt, amit gondolok<br>Álmot lopok neked, ha kell<br>Részegen őrjöngve tombolok<br>Míg el nem hagyja testem e szer<br><br>Álmot lopok neked, nem félek<br>Halld csak azt, mit hallani akarsz<br>Én a könnyeimből élek<br>Míg te nevetve hazugságban nyaralsz <br><br>Álmok kellenek neked, ellopom<br>Nem kérkedve mondom neked<br>Legyen ez az utolsó napom, <br>hogy elnyerhessem ámító kegyed<br><br>Nem számít mibe kerül, megkapsz mindent<br>Legyen szív, lélek, gondolat<br>Ott állok majd előtted némán<br>S szememből éget majd a hódolat<br><br>Letérdelek előtted, koszosan<br>Fájó piszkos sebekkel vértezem magam<br>Álmot lopni voltam neked<br>Hogy oda adhassam végleg magam<br>

Kinek szeme éget, mint izzó parázs fénye<br>Kinek pillantástól, reményemnek vége,<br>Kinek álma az enyém, és nem múlik el lassan<br>A szerelem mely éltet, hogy magam mutassam<br><br>Vállamon minden bús fájdalomnak súlya,<br>Nem teljesült álmok, szép lányok búcsúja<br>De míg szemed éget, s az eget látom benne,<br>Nem találsz mást, ki téged jobban szeretne.<br><br>Szeretlek, nem félek, elmondom én százszor<br>A lábam még remeg, de a szívem bátor<br>Önsajnálattól az ágyra leülve<br>Vágytól hogy lássalak, majd megőrülve<br><br>Visszatartom én a sóhajomat halkan<br>Hogy a szívdobbanásodat, mindig meghalljam.<br>Érezzem illatod, bőröd finomságát,<br>Hogy megérintse ajkam múzsám édes száját.<br><br>Kinek szeme éget, mint izzó parázs fénye<br>Kinek pillantástól, reményemnek vége,<br>Kinek álma az enyém, és nem múlik el lassan<br>A szerelem mely éltet, hogy magam mutassam<br>

Amikor azt hiszed rosszabb nem lehet,<br>amikor már a sors az arcodba sem nevet<br>amikor az asszonyod nem szeret,<br>akkor dobj a koldusnak kenyeret!<br><br>Amikor azt hiszed, hited elhagyott<br>amikor szíved már végleg megfagyott!<br>Amikor lelked már teljesen megszakad<br>akkor takarítsd le szemedről a sarat!<br><br>Amikor már magadon sem nevetsz,<br>amikor akár halott is lehetsz<br>amikor nem kívánsz nem szeretsz!<br>Akkor tényleg világgá mehetsz!<br><br>Amikor vége lesz ide lenn!<br>Amikor a kaszás kaszát fen,<br>amikor már nem számít semmi sem!<br>Akkor ments meg magamtól istenem!<br>

Nagyon szeretlek kedvesem,<br>és mást nem is tehetek.<br>Nagyot hibáztam,ez be is ismerem,<br>talán már jóvá sem tehetem.<br>Gyenge a lelkem,nagyon beteg,<br>de gyógyíts meg kérlek,kedves.<br>Légy a férjem,kérlek!<br>Hiszen,nagyon szeretlek téged.<br>Remélem,végre te leszel a párom,<br>és én ezt soha,de soha meg nem bánom.